Az amerikai lepkekabóca melegkedvelő faj. Itthoni megtelepedése összefüggésbe hozható a globális felmelegedéssel. Tápnövényeinek száma igen nagy, itthon eddig majdnem 100 növényfajon figyelték meg.
Házikertekben a szőlőn, az őszibarackon, a birsen és a dión is károsít. Az első imágók július közepétől jelennek meg és egészen nyár végéig táplálkoznak a növények hajtásain. Jelenlétére leggyakrabban a hajtásokon, illetve a levelek fonákán lévő fehér viaszváladék, illetve a növény felületén megjelenő ragacsos mézharmat hívja fel a figyelmet. A szőlőben elsősorban a hajtásokat és a szőlőfürtök tengelyét szívogatják és viaszszállal hálózzák be a növényt (1. kép).
A vastag, fehér viaszváladék a növényvédő szerek hatékonyságát is csökkenti.
A szőlőskertekben egyelőre ritkán okoz számottevő kárt, bár a kártevő egyre gyakrabban megfigyelhető a tőkéken. Évente egy nemzedéke van és tojásként telel át a kéreg alatt. Az első lárvák május második felében kelnek ki, és ötszöri vedlés után júliustól jelennek meg a kifejlett alakok is. A kifejlett egyedek, az imágók átlagosan 5–8 mm hosszúságúak. Testük szürkésfehér viaszporral borított, egy pár szárnyuk ezüstös színű és hegyesszögben záródik (2. kép).
Egyelőre csak alkalmilag szükséges ellene védekezni. A szőlőben az Actara SC (1-2 ml/10 l víz dózisban) rovarölő szer engedélyezett ellene, de az amerikai szőlőkabóca vagy a szőlőmolyok elleni védekezésekkel e faj egyedeit is gyéríthetjük. Nagyon fontos még a fertőzésmentes szaporítóanyag forgalmazása is.