0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Napraforgó-termesztésünk válaszúton

Egy-egy szántóföldi növényfaj termésátlaga akkor növekedett jelentősen, amikor termesztéstechnológiája elemeinek komplex fejlesztése megvalósult. Hazánkban a napraforgó termésátlagának változása, növekedése az elmúlt évtizedekben nem volt folyamatos.

Egy-egy szántóföldi növényfaj termésátlaga akkor növekedett jelentősen, amikor termesztéstechnológiája elemeinek komplex fejlesztése megvalósult. Az olajnövények közül a repcénél ez megtörtént a 2000. évek elején, amikor a hibridek széleskörűen elterjedtek és a technológiát (trágyázás, vetés, regulátor, növényvédelem stb.) teljesen átalakították. Hazánkban a napraforgó termésátlagának változása, növekedése az elmúlt évtizedekben nem volt folyamatos.

Az 1920-1960-as évek között gyakorlatilag ugyanakkora (~1 t/ha) volt az országos termésátlag, de 1960–1990 között az új fajták, illetve főleg a hibridek bevezetése, valamint az agrotechnika csekély változtatása szerény ütemű növekedést (+32 kg/ha/év) hozott. Nem változtak a termésátlagok az 1990–2010. közötti években
(-3 kg/ha/év). A 2010. évtől kezdődő időszakot pozitív változások jellemezték mind a hibridportfólióban, mind az agrotechnikában (+133 kg/ha/év), amelynek további erősítésére van szükség (1. ábra).

A nemesítés eredményeként újabb és újabb, nagyobb termésű, kedvezőbb olajtartalmú és jobb agronómiai tulajdonságú napraforgó hibridek kerülnek köztermesztésbe.

A hibrid helyes megválasztása fontos, de nem egyedüli tényezője a napraforgó-termesztéstechnológia fejlesztésének.

Rendkívül fontos, hogy az adott tulajdonságú (leegyszerűsítve, a vizsgálatainkban szereplő extenzív és intenzív tulajdonságú hibridek) hibridet megfelelő intenzitású növénymodell alkalmazásával termesszük. Vizsgálati eredményeink azt bizonyították, hogy az intenzív hibridek extenzív és low input növényi modellekben nem vagy kevésbé versenyképesek az extenzív hibridekkel. Az intenzív napraforgó hibridek átlagos (+1,3 t/ha terméstöbblet), de még inkább intenzív technológia (+2,1 t/ha terméstöbblet) alkalmazása esetén tudták realizálni genetikai fölényüket az extenzív hibridekkel szemben. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos a hibrid és a technológia megválasztásának összhangja a napraforgó-termesztésben (2. ábra).

Több évtizedes, kiterjedt napraforgó-kísérleteink adatainak részletes feldolgozása felhívta rá a figyelmet, hogy az agrotechnikai tényezők egyedi és individuális hatásai mellett legalább olyan fontos azok kölcsönhatásainak ismerete és felhasználása a technológia hatékonyságának növelése ér­­dekében. Ez alapvető szemléletváltást, vagy másképpen „lépésváltást” igényel a gyakorlati agrotechnikában.

A napraforgót a szakmai közvélemény általában igénytelen, adaptív növényfajnak tartja.

Ennek megfelelően az extenzív technológia alkalmazása széles körben elterjedt volt korábban (némely helyen napjainkban is). Ez az extenzív technológia azonban nemcsak alacsony termést, hanem a környezeti tényezők termésre gyakorolt hatásának rendkívüli növekedését is eredményezte. Kutatási eredményeink (3. ábra) szerint extenzív technológia alkalmazása esetén a napraforgótermés mennyiségét a környezeti tényezők (évjárat, talaj) döntő mértékben meghatározzák (együttesen 55%-ban), míg az általunk tudatosan befolyásolható ag­­rotechnikai elemek hatása csak 45 százalékos.

Intenzív technológia alkalmazásával nagymértékben csökkenthetjük a környezeti elemek hatását (időjárás és talaj együttesen 25%), és lényegesen megnő a hibridválasztás (20%), a trágyázás (15%), a vetés (15%) és a növényvédelem (20%) jelentősége.

A napraforgó sok tápanyagot, de kisebb trágyaadagokat igénylő növényi kultúra.

Vizsgálataink szerint a napraforgó átlagos trágyaigénye N=40–100 kg/ha + PK, azaz relatíve mérsékelt és relatíve szűkebb tartományban helyezkedik el. Ugyanakkor két alapvető szem­pontot hangsúlyozni szük­­­­­séges a trágyázással kapcsolatosan.

A napraforgó nagy termést és nagy olajtartalmat kizárólag harmonikus tápanyagellátás esetén ad, azaz a nitrogén mellett elengedhetetlen a foszfor és a kálium kijuttatása, sőt, intenzív technológia esetén nélkülözhetetlen a Ca, Mg, S és a mikroelemek (elsősorban B) pótlása is. A másik alapvető szempont, hogy az eltérő genotípusú napraforgó hibrideknek a tápanyagigénye is eltérő. Vannak olyan hibridek, amelyek N=40 kg/ha + PK, és vannak olyan hibridek, amelyek ennél nagyobb (N=60–100 kg/ha + PK) műtrágyaadagnál adják a maximális termésüket.

Ezt a hibridspecifikus trágyázási szempontot a gyakorlatban a legtöbb esetben egyáltalán nem veszik figyelembe (4. ábra).

Kísérleti eredményeink szerint a műtrágyázás nemcsak a napraforgó kaszattermésének mennyiségét, hanem az olajtartalmát is befolyásolta. Az NPK-adagok növelésének ha­­tására az olajtartalom akár 4–5 abszolút százalékkal is csökkent (49%-ról 44%-ra). Meg kell találni a kompromisszumot a trágyázás termésmennyiségre és olajtartalomra gyakorolt hatásában (5. ábra).

Ha a jövőben valóban érdemi előrelépést, „lépésváltás”-t szeretnénk elérni a hazai napraforgó-termesztésben, úgy alapvető fontosságú a technológia intenzitási szintjének számottevő növelése. Változtatni szükséges a technológiai alapelveken. Ez jelenti egyrészt állomány­homogenitás kialakítását térben (azonos tenyész­területű, kiegyenlített növények) és időben (egyöntetű fejlődés, virágzás, érés), másrészt pedig az optimumok betartását a növény fejlettségében (optimális fejlettségükben kezeljük a növényeket) és a környezeti feltételekben (optimális talajállapot, hőmérséklet stb.).

A technológiafejlesztésben meghatározó agrotechnikai elemként szükséges figyelembe venni a hibridválasztást, a vetéstechnológiát, a növényvédelmet (fungicid-, herbicid-, inszek­ticidhasználat). A „lépés­vál­tás”-nak ezek jelentik a tradicionális elemeit, és ezek alkalmazásával a hazai napraforgó-termesztés országos termésátlaga tartósan a 3–3,5 t/ha sávba emelhető. Ezzel párhuzamosan, de még inkább ezt követően kerülhet sor a „lépésváltás” következő minőségi szintjének a bevezetésére, ami a precíziós technológiák széles körű elterjesztését és alkalmazását jelenti.

Pepó Péter

egyetemi tanár, intézetigazgató

Debreceni Egyetem MÉK,

Növénytudományi Intézet

Köszönetnyilvánítás:

A publikáció elkészítését a EFOP-3.6.3-VEKOP-16-2017- 00008 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság