0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A juhágazat hiányosságainak pótlása és új ismeretek szerzése a cél

"A hazai juhtartás eredményessége, termelékenysége, állategészségügyi helyzete, technológiai színvonala, és sajnos a juhtenyésztésé is elmarad az európai szinttől. Egy kutatóintézetnek nem feladata, hogy a hiányosság kialakulásának okát keresse. A mi feladatunk releváns megoldási javaslatok kidolgozása a felmerülő problémákra" - Dr. Monori István összefoglalóját olvashatják.

A hazai juhtartás eredményessége, termelékenysége, állategészségügyi helyzete, technológiai színvonala, és sajnos a juhtenyésztésé is elmarad az európai szinttől. Ebben szinte az összes hazai szakember egyetért. Természetesen az egyes okok jelentőségében és azok súlyosságának megítélésében vannak eltérések. Egy kutatóintézetnek nem feladata, hogy a hiányosság kialakulásának okát keresse, ez inkább politikai vagy szakmapolitikai feladat.

A mi feladatunk releváns megoldási javaslatok kidolgozása a felmerülő problémákra, és azok átadása a gyakorlat számára.

A gyakorlatba nemcsak a termelőket és tenyésztőket kell beleérteni, hanem a szakmai, és esetenként az érdekvédelmi és a szakmaközi szervezeteket is.

A Debreceni Egyetem Agrárkutató Intézetek és Tangazdaság két telephelyén, a debrecenin és a karcagin jelentős juhállományt tartunk, összesen megközelítően 1000 anyajuhot. A két telephelyen 7 fajtát tenyésztünk (őshonos cigája, magyar merinó, szapora merinó, berrichon du cher, dorper, fehér dorper és blanch du massif central (BMC)). A hét fajta tenyésztése mellett az ágazat fejlődéséhez szükséges kutatás-fejlesztési (K+F) feladatok összeállítása és kivitelezése határozza meg tevékenységünk irányát, célját. Az intézményünkkel közvetlen kapcsolatban álló gazdálkodó és tudományos szerveztek ismerik tevékenységünket, ennek ellenére még az ágazaton belül sem vagyunk általánosan ismertek. Ezen változtatni szeretnénk.

Annak érdekében, hogy a kutatói tevékenység mindenki számára érthető legyen, meg kell ismertetni.

Az évtizedekkel ezelőtt kezdődött, a kor új kihívásait folyamatosan követő juhászati kutatási és fejlesztési programok,

• az új fajták honosítása (pleveni, corriedale, boroola merinó),

• az új fajták kialakítása (szapora merinó, keresztezési programok),

• a technológia fejlesztése (legeltetés, épülettechnológia, takarmányozás),

• a szaporodásbiológiai kutatások (mesterséges termékenyítés),

• a takarmányozási és hizlalási kísérletek elsősorban a hústermelés fejlesztésére irányultak a Debreceni Egyetemen.

Az intézmény kutatási programjait minden esetben valamely gyakorlatban felmerülő probléma vagy hiányosság, vagy szintén a gyakorlatban megjelenő igény határozza meg. A kutatások gyakran egymásra épülnek: az egyik téma generálja a következő kutatási programot.

A kutatási témák működtetése és finanszírozása

Mind a gyakorlati, mind az alapkutatás költségigényes tevékenység. Jellemző, hogy azok az ágazatok, amelyek költségarányosan nagyprofitrátával működnek (autóipar, számítástechnika), azok saját forrásból finanszírozzak a kutatási, fejlesztési és innovációs programokat, aminek az az előnye, hogy egy témára összpontosítva, célirányosan alakítják ki a programot, az eredményt pedig azonnal ki tudják próbálni.

A mezőgazdaság viszont nem tartozik a legjövedelmezőbb ágazatok közé, és a juhászat azon belül is a gyenge jövedelemtermelő ágazatok egyike, nemcsak Magyarországon, hanem a világ más pontjain is.

Ezek az ágazatok olyan önálló kutatási csoporttal, részleggel, mint az autóipar, nem rendelkeznek, ilyen rendszert nem tudnak fenntartani, ezért különálló kutatóhelyekre van szükség, ahol ezeket a feladatokat elvégzik. Jellemző továbbá, hogy a kutatások egyre nagyobb része valósul meg pályázati forrásból. Ennek egyik veszélye, hogy a pályázatok nem ágazat- és témaspecifikusak és ezért részben versenyezni kell más ágazatokkal, valamint a pályázati elvárásoknak is meg kell felelni, ami további feladatokat ró az ágazat kutatóira. Emellett a projekt időtartama korlátozhatja az eredmény elérését, elterjedését. Ezzel a kutatás veszít a hatékonyságából. A projektek lezárását követően – beleértve az ún. fenntartási időszakot – forrás hiányában sem a sikeres, sem a kevésbé eredményes témákat nem tudjuk folytatni vagy befejezni, és emiatt nem tudjuk a teljes innovációs láncot megvizsgálni, hasznosítani.

Az intézetünkben dolgozó juhágazati kutatók gondolkodása megváltozott a kutatási témák alakításával kapcsolatban, a sajátos kutatói háttérrel járó előnyöknek (nagy juhlétszám, több telephely, eltérő környezeti feltételek), a fogyatkozó állami forrásoknak és a kiszámíthatatlan pályázati lehetőségeknek köszönhetően. A csak pályázati forrásra épülő, de egymással össze nem függő projekttémák helyett (ami sok felsőoktatási intézmény és kutatóhely projektjeit jellemzi) saját forrásból finanszírozott hosszú távú, tematikus kutatási témáinkat fejlesztjük arra a szintre, hogy a hazai és nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Olyan a témákra, amelyekben már folyik vagy folyt kutatás, sokkal könnyebben tudunk olyan pályázatokat készíteni, amelyek várható eredményei könnyebben prognosztizálhatóak, és amelyek ütemezése kiszámítható.

Ezek alapján a debreceni és a karcagi juhászati kutatóhelyeken a következő tematikus kutatási programok folynak.

• Genetikai értékek megőrzése és fejlesztése (korszerű fajták nemesítése, az őshonos cigája és a magyar merinó genetikai sokszínűségének megőrzése), értékes genetikai állományok szaporítása biotechnológiai eszközökkel (ivarzásindukció, mesterséges termékenyítés, embrió-transzplantáció)

• A bárány-előállítási kapacitás növelése (élő és vágott tömeg), hústermelési vizsgálatok • A juhok belső parazitás bántalmainak vizsgálata

• Gyepek parazitás fertőzöttsége

• Gyepek hasznosítási vizsgálata

A kutatások eredményein túl a másik nagyon hasznos tevékenység a különböző kutatási témákban használt eszközök és az elsajátított ismeretek felhasználása a köztenyésztésben. Mondhatjuk, hogy a kutatás mellékterméke sok esetben gyorsabban jut el a felhasználókhoz, és hasznosítása is gyorsabban a gyakorlat részévé válik, mint maga a fő kutatási eredmény. Európában már minden szakmát érintő, súlyos probléma a munkaerőhiány és az utánpótlás-nevelés. A kutatásban sincs ez másként, így egyre több erőforrást fordítunk a fiatal kutatók képzésére. Ennek során lehetőséget biztosítunk a részvételre olyan kutatásokban, amelyekben hazai és külföldi kutatóhelyek munkáját is megismerik. A fiatalok teljes jogú részvételével alakulnak ki és működnek a nemzetközi kapcsolatok.

A genetikai értékek megőrzése és fejlesztése

Szaporodásbiológia

Amennyiben szeretnénk felzárkózni a nemzetközi juhtartás eredményeihez, akkor a tenyésztésben is jelentős javulást kell elérni.

A nagy teljesítménnyel rendelkező egyedek génjeinek gyors elterjesztése egy populációban ma már a versenyképesség egyik feltétele.

Ehhez elengedhetetlen az úgynevezett asszisztált reprodukciós technikák (mesterséges termékenyítés, embrióátültetés) bevezetése a napi gyakorlatba. Erre azért is van nagy szükség, mert hazai fajtáink tenyésztésének célja elsősorban a genetikai sokszínűség fenntartása, nem pedig a piaci igényeknek megfelelő termelési tulajdonságok gyors fejlesztése volt. A hazai juhtenyésztők emiatt kénytelenek a külföldön sikeres fajtákat Magyarországon honosítani, amelyekhez ugyanakkor kevesen értenek, és a környezethez alkalmazkodó populációt kel kialakítaniuk. A legnagyobb termelési kapacitással rendelkező egyedekhez csak import szaporítóanyagon keresztül vezet az út. Az importált szaporítóanyagok drágák, felhasználásuk pedig számos nehézséggel jár, technika és ismertanyag tekintetében egyaránt. A juhok esetében a fagyasztott szaporítóanyag (sperma, embrió) használata nemcsak költséges, de sokkal kevésbé hatékony is, mint például a szarvasmarha esetében. A Debreceni Egyetem kutatói más kutatóhelyek (NAIK, SZIE) dolgozóival kutatói csoportokat alakítanak ki egyes közös témákra.: mesterséges termékenyítésre. A szaporítóanyag fagyasztási technológiájának pontosítására és embrióátültetésre összeállított, biotechnológiai feladatokat ellátó kutatói csoport 2014 óta dolgozik együtt.

Ennek a csapatnak köszönhetően a BMC, az ile de france, a charollais, a berrichon du cher, a dorper és a fehér dorper fajták egy-egy tenyészetében tudtuk fejleszteni a fajtát külföldön is sikeres genetikai hátterű szaporítóanyaggal.

A szaporítóanyag- és tenyészállatimportot a Debreceni Egyetem tudja intézni: segítséget nyújt a beszerzésben, segít a honosításban, valamint a felszaporításban.

2017-es eredményünk, hogy biotechnológiai kutatócsoportunk segítségével sikerült ausztrál importembrióból honosítani az egyik leggyorsabban fejlődő ausztrál fajtát, a fehér suffolkot. A gyakorlati alkalmazások kutatása mellett technikai vagy technológiai fejlesztést szolgáló kutatások is folynak az intézményekben: fagyasztási eljárások pontosítása, friss szaporítóanyagok felhasználása, az embrió manipulációja az ivar vagy egyéb genetikailag meghatározott tulajdonság megismerése és hasznosítása céljából. Intézményünk ezért nemcsak a tenyésztéshez szükséges genetikai anyagot biztosítja, hanem a szükséges biotechnológiai eljárásokat (mesterséges termékenyítés) rutinszerűen alkalmazza is a gyakorlatban.

Ezzel olyan szolgáltatást biztosítunk a gazdálkodóknak, amellyel nem csupán egy fajta és egy tenyészet fejlődéséhez járulunk hozzá, hanem a genetikai haladásban is komoly szerepet vállalunk.

Még hatékonyabb lenne a munkák, ha eredményeinket nemcsak szűk körben tudnánk alkalmazni, hanem ha azok beépülnének a köztenyésztésbe, és ha a tenyésztőegyesületek is alkalmaznák az eljárásokat a programjaikban.

Vemhességvizsgálat

A biotechnológiai eljárások költségesek és kockázatosak is, nem csoda hát, hogy a tenyésztők azt igénylik, hogy minél előbb biztos eredményt kapjanak a beavatkozásról sikerességéről. Ezért egyre többen igénylik az ultrahangos vemhességvizsgálatot. Elmondhatjuk, hogy Intézményünk dolgozói egy-egy termékenyítési szezonban, illetve azt követően ezres nagyságrendben vizsgálnak termékenyített állatokat. Néhány tenyésztő belátta, milyen nagy előnnyel jár az ultrahangos vemhesség vizsgálat, mert az alapján csökkenteni tudják az üresen maradó állatok számát egy új termékenyítési ciklus beindításával vagy a meddő juhok kiszűrésével. Az igény megjelenése arra késztet minket, hogy egyre hatékonyabbá tegyük az eszközhasználatot, így új eszközöket és az eszközök használatának kombinációit alakítjuk ki.

Példa erre az UH-s vemhességvizsgálatnál használt saját fejlesztésű mobil kaloda, ami a hazánkban már elterjedt terelőkarámokba könnyen beépíthető.

A bárány-előállítási kapacitás növelése

A hazai juhágazat legfontosabb árbevételi forrása a bárány. Az ágazat költségeinek, elsősorban a munkaerő költségének növekedése miatt az egy anyajuhra jutó értékesített báránytömeg határozza meg az ágazat gazdaságosságát. Intézményünk szerint a szaporaság, a választott bárányok száma és az értékesítéskori átlagtömeg növelésével lehet növelni az egy anyajuhra jutó értékesített élőbárány-tömeget. Ennek fejlesztése érdekében

olyan fajtákkal foglalkozunk, amelyek szaporasága és báránynevelő képessége jobb, mint a hazai átlag, és amelyek könnyen alkalmazkodnak a hazai természeti viszonyokhoz.

Fontos, hogy ezek a fajták nagy létszámban hozzáférhetőek legyenek Európában, hogy a genetikai fejlesztés és a sokszínűség fenntartása ne okozzon problémát.

A másik fontos tényező a nagyobb testtömeg elérése érdekében a hatékony takarmányhasznosítás, a bárányhizlalás során minél nagyobb vágási testtömeg (30–40 kg) elérése. Vizsgáltuk a nyári és a téli hizlalás során jelentkező hőstressz hatását a különböző fajták esetében. Hidegben a gyapjúval jobban fedett bárányok takarmányhasznosítása kicsit kedvezőbb (3,5–4,5 kg takarmány kell 1 kg élő testtömeg előállításához) a kevésbé gyapjas, ellenben gyorsabban hízó hústípusú fajtákénál. Azonban ezen kevésbé gyapjas fajták egyedei 80–120 napos korukban sokkal jobban tolerálják a nyári forróságot, és a takarmányhasznosításuk, valamint a napi testtömeg- gyarapodásuk (4,5–5,5 kg takarmány kell 1 kg élő tömeghez) sokkal jobb, mint a „szőrös” bárányok eredménye, amelyek 6,5–7 kg takarmányból tudnak előállítani 1 kg élő tömeget. Ez a hatás 28 C°-os átlaghőmérséklet felett fordul elő. A jól végzett, a piaci elvárásokhoz időzített és az optimális hőmérsékletű hodályban folytatott hizlalás eredményes és jövedelmező.

Juhok belső parazitafertőzöttsége

Nemcsak hazánkban, de a világ minden táján ahol juhtenyésztés folyik, jelen vannak a paraziták okozta bántalmak. Hazánkban a belső élősködők okozta betegségek elleni védekezés a meghatározó. Intézetünkben 2014 óta folynak vizsgálatok a juhok belső parazitafertőzöttségének mértéke, a kondíció és a termelési eredmények közötti összefüggésének feltárására, egy semmilyen szerrel nem kezelt, és egy hazai gyakorlatnak megfelelően (évente két alkalommal, tavasszal a kihajtást követően, és ősszel, beteleléskor) kezelt állományban.

A vizsgálatok eredményei és a környezet hatásainak összefüggését szintén vizsgáljuk. A fertőzöttségi vizsgálatok eredményeit és a környezeti hatások összefüggéseit szintén vizsgáljuk. Eszerint szoros a kapcsolat az időjárás, az évszak és a gyepterület fekvése között. Vizsgálataink alátámasztják azt a feltevésünket, hogy aki nem vizsgált parazitafertőzöttség elleni védekezés alacsony fertőzöttség esetén nemcsak felesleges, hanem negatív hatással is lehet a termelésre.

Feltételezhető, hogy a nem okszerű védekezés elősegíti a szerrezisztens parazitatörzsek felszaporodását, a legelőkön csak úgy, mint a világ más területein. Ezt alátámasztják egyes vizsgálati eredményünk, amelyek alapján kijelenthetjük, hogy

a paraziták elleni szerek biztosan gyérítik a fertőző parazitákat a juhokban, de nem tudják fertőzésmentessé tenni őket, a gyepekről való visszafertőzést pedig nem tudják megakadályozni.

Kijelenthetjük, hogy a preventív kezelésre nincs szükség, sőt káros a juhok számára, amellett, hogy a gazdálkodóknak többletköltséget és munkát jelent.

Intézetünk kiterjeszti vizsgálatait az Alföld területén tartott juhok belső élősködőfajainak, -családjainak, a gyepek parazitafertőzöttségének és a fertőző ágensek áttelelőképességének feltárására. Az Állatorvostudományi Egyetemmel közösen egy, az 1980-as évek óta hiányzó, hiánypótló vizsgálatsorozatot indított egyetemünk annak érdekében, hogy meghatározzuk a legjelentősebb parazitákat. Fontosnak tartjuk, hogy kutatásunk során rávilágítsunk a fertőzés legkritikusabb időszakaira, a megfelelő legelőhasználat fontosságára, hiszen a belső paraziták elleni védekezés első helyszíne a legelő.

Gyepgazdálkodás

A gyepgazdálkodás, aminek részeleme a legelőgazdálkodás, Magyarországon méltánytalanul alulértékelt és elhanyagolt terület, pedig a legelőgazdálkodás a legeltetéses állattartás takarmánybázisának minimum 70 százalékát adja, és több tucat hiánybetegség kialakulásában lehet szerepe. A parazitás megbetegedések jelentős részét a gyepek fertőzöttségének mértéke határozza meg. Intézetünkben a gyepek kaszálásos és legeltetéses hasznosításának különböző vizsgálata, a gyepek természetes növényállományának fenntartása, tápanyag-utánpótlásának lehetőségei már évtizedek óta meghatározó témakör.

A témát a mindig megújuló gazdasági és ökológiai viszonyok tükrében vizsgáljuk. Ezen felül vizsgáljuk a gyepek parazitafertőzöttségének alakulását az évszak és az évjárat tükrében. A fent felsorolt kutatási témák fenntartását, működtetését intézményünk csak emberi és anyagi erőforrásának mértékéig tudja fedezni, de ez sajnos nem elég.

Kutatói csoportjaink hazai és külföldi kutatókkal együtt alkotják a kutatások emberi erőforrását, a kutatásokhoz szükséges anyagi forrást pedig kisebb részben saját erőből, nagyobbrészt pályázati forrásokból biztosítjuk. Az EFOP 3.6.2.-es kódszámú pályázat nem egyszerűen a kutatási témák eszköz-, anyag- és működtetési költségeinek fedezését célozta meg, hanem a kutatói utánpótlás nevelését, tanítását és nemzetközileg elismert programokba való bevonásukat is kiemelt helyen kezeli.

Az ehhez hasonló szellemiségű és célú pályázatok ma elengedhetetlenek, ha azt szeretnénk, hogy a következő kutatói generáció a mienket meghaladó és szélesebb körű ismeretekkel rendelkezzen,

amelyek alkalmassá teszik őket az intenzív fejlődés kutatási hátterének biztosítására, és ezzel hozzá tudjanak járulni a juhágazat töretlen fejlődéséhez. Erre igencsak nagy szükség van.

Dr. Monori István

A debreceni székhelyű „Intézményközi kiskérődző biotechnológiai kutatócsoport” tagja

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság