A géntechnológia területén hatalmas lépésnek számító eredményt értek el a tudósok. A genetikusok szerint a bimaterális (két anyától származó) állatok egészségesek és utódnemzésre képesek, viszont a két apától származó egerek a születésüket követő pár nap elteltével elpusztultak.
Milyen célt szolgált a kísérlet?
A kutatók, a szaporodást érintő néhány alapvető kérdésre keresik a választ, mint például, miért léteznek különböző nemek?
Az emlősök, -beleértve minket embereket is- csak szexuális reprodukció útján képesek új utódokat létrehozni, vagyis szükség van egy petesejtre az anyától, és egy spermiumra az apától. Azonban a természetben előfordulnak olyan élőlények is, amelyek nem követik ezt a szabályt- néhány nőivarú hal, hüllő, kétéltű vagy akár madár is képes egyedül szaporodni. Ezt a bizarr jelenséget hívják partenogenezisnek, vagyis szűznemzésnek, amely a hím párzása nélkül biztosítja az egyed szaporodását.
Hogyan csinálták?
Számos tudományos kutatás eredménye vezetett el a két anyától létrehozott életképes egerek megszületéséhez, amely könnyebb volt, mint a két apás verzió.
A kísérlet során a kutatók vettek egy petesejtet az egyik egértől és egy speciális haploid őssejtet a másiktól. (A haploid sejt, csak egy kromoszóma-készlettel rendelkezik.) Mindkét sejt a DNS szükséges genetikai információinak csak a felét tartalmazta. A kutatók a génszerkesztés technológiáját alkalmazták, így egyeztették össze a genetikai utasítások három részét, vagyis a két haploid sejt puszta „összeolvasztása” nem volt elég.
A „dupla-apa” megközelítés némileg bonyolultabb technikát igényel. E szerint vesznek egy spermium sejtet, egy férfi haploid embrió őssejtet és egy petesejtet, amelyből a rá vonatkozó genetikai információkat előzetesen eltávolították. A petesejtből hét gén törlése teszi lehetővé az utódok létrehozását.
A tudósok megszegték a természet törvényeit, de mi belőle a tanulság?
Az ok amiért különböző nemekre oszlunk, az, hogy a DNS, vagyis a genetikai kódunk eltérő módon viselkedik, attól függően, hogy anyától vagy apától származik. Női vagy férfi másolat nélkül az egész genetikai fejlődésünk nem működik megfelelően. Ezt hívják génbevésésnek (imprinting), mely szerint a DNS egyes részei a spermában és a petesejtben olyan „bélyegekké” differenciálódnak, melyek képesek megváltoztatni működésüket. (Az adott gén aktivitása attól függ, hogy anyától vagy apától származik- a szerk.). A DNS darabok által hordozott „bélyegeket” kellett eltávolítaniuk a tudósoknak ahhoz, hogy az újszülött egerek életképesek legyenek.
Néhány betegség hátterében is imprintinget szenvedő gén áll, ilyen például az Angelman-szindróma.
A kísérleteket lefolytató dr. Wei Li azt mondta:
Most már az azonos neműeknek is lehet közös utódja?
Lány egereknél már működik ugyan, de embereknél erre még várni kell. Azonban dr. Teresa Holm, az Auckland egyetem professzora szerint hosszútávon van rá esély. Holm szerint a kutatás talán elvezet minket a fejlődés azon útjára, ahol az azonos nemű párok is képesek lesznek saját, egészséges gyermeket nemzeni. Habár, rámutat arra is, hogy
Addig azonban amíg a tudósok nem tudják biztosan megmondani, hogy az ilyen módon fogant gyermekek mentálisan és fizikálisan is normális módon fejlődnek, az utódnemzés ilyen módja nem megengedett.
Néhány tudós kételkedik
Dr. Lovell-Badge, brit genetikus, a Francis Crick Intézet Őssejt-biológiai és Fejlődésgenetikai Osztály vezetője a BBC-nek elmondta, hogy nincs teljesen meggyőződve arról, hogy az egerek teljesen normálisok, a siker aránya pedig elég alacsony.
A kérdésre pedig, hogy a jövőben a nemek nem tűnnek el teljes mértékben, a válasza: „Egyelőre nem.”
