Ha abban a szerencsében van részünk, hogy a vonuló darucsapatokat közelebbről is megfigyelhetjük, némi fürkészés után a családokat is jól elkülöníthetjük, igaz, ez csak ősszel lehetséges, amikor a szülőpárok egyik tagja halad elöl, középen az egy vagy két azévi fiatal, majd általában mögöttük a másik szülő. A kifejlett madarak fejteteje piros, míg a fiataloké homokszínű. Ez alapján, no meg hangjuk után is könnyen megkülönböztethetjük őket. Csak az idősek kurrognak, az azéviek inkább sipognak.
Az elmúlt két évtizedben jelentősen bővültek ismereteink, honnan is érkeznek hazánkba a darvak tömegei. Ehhez a legnagyobb segítséget a színes gyűrűs jelölések széleskörű elterjedése jelentette. A madarak csüdjeire fiatal korban 3-3 színes műanyaggyűrűt helyeznek.
A bal lábon lévőkből a gyűrűzés évét és helyét (az országot) olvashatjuk le, míg a jobb lábon lévők az állat egyedi azonosítói. Mindezt némi szerencsével akár szabadszemmel vagy kézi távcsővel is le tudjuk olvasni. Jellemzően mi Finnországból származó egyedekkel találkozhatunk leggyakrabban, de jelentős mennyiségben megfigyelhetünk észt gyűrűs egyedeket is.
A daruvonulást leginkább napnyugta előtt érdemes megfigyelni, akkor, amikor az éjszakázóhelyre szállnak be csapatosan a madarak. Ez a látvány messze földről vonzza a turistákat.
