Azóta bizonyították, hogy a növény minden része mérgező, ezért a gyerekeket tartsuk távol tőle!
A leánder (Nerium oleander) nálunk is egyre népszerűbb, mind több kertben ültetik. Kora tavasztól késő őszig cserépben vagy dézsában neveljük, de a fagyok beállta előtt vigyük teleltetőhelyre. Teleltetéséhez 2–3 oC már elegendő, de 15 oC-nál ne legyen magasabb a hőmérséklet.
Ha ezt elmulasztjuk, fertőzöttebben hozhatjuk ki a növényt a teleltetőből, mint ahogy bevittük. Amennyiben kártevő rovarokat, atkákat találunk rajta, még a szabadban permetezzük le. A kórokozókkal fertőzött növényrészeket (levél, hajtás) távolítsuk el és semmisítsük meg.
Kártevők
Az oleander pajzstetű polifág faj, a külföldi szakirodalom háromszáznál is több tápnövényét írja le. Hazánkban is harmincnál több növényfajon észleltük.
Lárvái és kifejlett nőstényei a növények összes föld feletti részén szívogatnak. Kártételük következtében a levelek elsárgulnak, lehullnak, a fiatal hajtások, ágak elszáradnak. Ha nem védekezünk időben, az egész növény elpusztul (1. kép).
Évente 3 nemzedéke fejlődik. A nőstények pajzsa kerek, fehér, 2–3 mm átmérőjű, leemelhető. Alatta az állat sárga színű, lábatlan. A lárvák szintén sárga színűek, 3 pár lábbal rendelkeznek, 1–2 napig mozognak. Letelepedésük után elvesztik mozgóképességüket, és megkezdik a pajzsképzést. A hímek pajzsa hosszúkás, fehér.
A lágy teknőspajzstetű és az olajfa-teknős-pajzstetű nagy termetűek, 2,5–6 mm átmérőjűek, tojás- vagy félgömb alakúak. Nincs leemelhető pajzsuk, a nőstények háti oldalán puha a bőr (2. kép). Fiatalabb korban halványsárga, később sötétbarna színűek. Fejlődésük folyamatos, 4 nemzedékük is fejlődhet. Kártételük megegyezik az előző fajéval.
Ha mégis megjelennének a pajzstetvek, puha fogkefével, vagy ruhával távolítsuk el őket. A növényt mossuk le 1 százalékos töménységű káliszappanos vízzel. Ügyeljünk arra, hogy az oldat ne kerüljön a gyökérre, ezért a a talajt fóliával takarjuk le.
A szabadban tartott növényeket az engedélyezett rovarölő szerekkel permetezhetjük (táblázat). Munkánk azonban csak akkor lesz eredményes, ha a kezeléseket 8–10 naponként többször megismételjük, mivel csak a mozgó lárvák ellen tudunk hatékonyan védekezni. A permetléhez feltétlenül adjunk tapadásfokozó anyagot! Szaporításhoz csak fertőzésmentes növényi részt használjunk!
A sárga oleander levéltetű (3. kép), a fekete répa-levéltetű és a zöld őszibarack-levéltetű a leveleken és a hajtásokon telepekben szívogatva legyengítik a növényeket. Cukorban gazdag ürülékükön megtelepszik a fekete színű korompenész, ami elcsúfítja a növényt.
Az amerikai lepkekabóca viszonylag új kártevő, hazánkban 2004-ben figyelték meg először. Polifág faj, tápnövényeinek száma közel száz. Kifejlett egyedei és lárvái a gyümölcs- és díszfák, bokrok levélfonákán és hajtásvégein szívogatnak, de megtámadják a szőlőt és a lágyszárú növényeket is (4. kép). Jelenlétük messziről feltűnik az általuk kiválasztott nagy kiterjedésű viasztömegről. Az imágók októberben a fás növények kéregrepedéseibe rakják áttelelő tojásaikat. A lárvák májustól jelennek meg. A fajnak egy nemzedéke fejlődik.
A kártevő atkák közül a közönséges takácsatka valamennyi mozgó fejlődési alakja a leveleket szívogatja. A megtámadott levelek színén apró, halvány, pontszerű foltocskák jelennek meg, amelyek később összefolynak (5. kép). A súlyos klorofillvesztés következtében a fotoszintézis lelassul, végül a levelek lehullnak. Az atkák a száraz, meleg időszakban szaporodnak fel, de a teleltetőben a legkisebb fertőzés is elhatalmasodhat a növényen.
Kórokozók
Nemcsak a mediterrán vidékeken, de nálunk is egyre jobban terjed a melegigényes Pseudomonas savastanoi pv. nerii nevű baktérium, amely a leánder baktériumos ág- és levéldaganat-betegségét okozza. A fiatal növények ágain és levelein a fertőzés hatására jellegzetes szemölcsszerű daganatok jelennek meg, ezért leánderráknak is nevezik (6. kép). Az ágak törpülnek, a fertőzött csúcshajtások el is pusztulhatnak, a levelek lehullhatnak. Virágrothadást is okozhat.
A beteg növényi részeket folyamatosan távolítsuk el. A növényeket többször permetezzük réztartalmú gomba-ölő szerrel. Előtte végezzünk próbát, nem perzseli-e a növényünket.
A gombás betegségek közül a sztemfíliumos levélfoltosság a levélen kezdetben sárgás foltokat okoz, amelyek később megbarnulnak, majd megfeketednek, körülöttük sárga udvar látható (7. kép). Az idősebb levelek le is hullhatnak.
Az aszkohitás levélfoltosság a levélen 0,5–1 cm nagyságú, szürkésbarna, kerek vagy szabálytalan alakú foltokat okoz, bennük fekete képletek (piknídiumok) láthatók. A kórokozó később a szárat és a virágzati tengelyt is megtámadja.
A botrítiszes hervadás hajtás- és virág-hervadással jár. A hajtás alapi részéről kiinduló, rohamosan növekvő vizenyős foltok keletkeznek, amelyek alatt a hajtás elvékonyodik, barnásfeketére színeződik. A leveleken egérszürke bevonat (konídiumtartó gyep) képződik. A virágok összeesnek, úgy néznek ki, mintha leforrázták volna őket. Rajtuk szintén megjelenik a szürke bevonat.
Mindhárom gombás betegség ellen, a tünetek észlelésétől kezdődően gombaölő szeres permetezéssel védekezhetünk, amelyet szükség szerint ismételni kell.
Veszélyes a zsebimport!
Ha külföldön – főleg mediterrán országokban – járunk, gyakran csábítanak bennünket a csodálatosabbnál csodálatosabb dísznövények arra, hogy „csak egy hajtást” csenjünk róluk. Annak ellenére, hogy többször felhívtuk a figyelmet ennek veszélyeire, vannak, akik nem tudnak ellenállni.
Sajnos, ilyen úton már néhány baktériumos és gombás betegség, sőt kártevő is bekerült hazánkba. Viszonylag gyorsan el is terjedtek, mivel a mi éghajlatunkon nem olyan edzettek a mediterráneumból származó növények, mint eredeti élőhelyükön.
A leánder az egyik gazdanövénye a Földközi-tengeri térségben, elsősorban az olajfaültetvényekben hatalmas pusztítást végző Xylella fastidiosa zárlati baktériumnak. Terjedése kizárólag ellenőrzött növénykereskedelemmel állítható meg. A betegség európai terjedésének elsősorban a zsebimport az oka. A leánder számos színváltozatának egészséges, edzett példányai megvásárolhatók a hazai kertészeti árudákban. Kérem, gondolják át, mit nyernek és mit veszítenek!