0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Az új generáció nagy sikere

Zala Csaba mindössze hat éve kezdett el telivéreket tréningezni, azonban nemcsak olyan nagyversenyeket sikerült rövid időn belül megnyernie, mint a Kincsem Díj, a Millenniumi Díj, a Szlovák Kancadíj vagy egy Listed verseny Németországban, hanem idén a Magyar Derby után is ő vezethette vissza a nyerőt.

Nyulasi Fruzsinával közösen irányítja Kakucson lévő tréningközpontjukat, amely folyamatos elfoglaltságot jelent számukra. A trénert a kezdetekről, a jelenlegi lovairól, a módszeréről, a sikere titkáról és természetesen a terveiről kérdezte a Pegazus.

Minden zsokénál öt-hat fejjel magasabb vagy, így bizonyára nem lovas családból származol. Hogyan kerültél kapcsolatba mégis a lóversenyzéssel?

A családunkban tényleg senki nem foglalkozott a lóversennyel vagy lovakkal, azonban mivel Dunakeszin nőttem fel, ismertem az Alagi Telivér Tréningközpontot, amely a gyerekkoromban egy óriási játszótérnek tűnt, lovakkal. Már a kezdetektől vonzódtam a lovakhoz. Itt találkoztam össze Ribárszki Sándorral, aki szívesen foglalkozott amatőrökkel és nála lehetőség nyílt tanulni az istálló körüli munkáról. A nyári szünetben először a telivérek etetésénél segítettünk az istállóban és kijártam a pályára a tréninget nézni, majd később a munka után, hazafelé felülhettem egy-egy lóra sétálni. Idővel további feladatokat és lehetőségeket kaptunk. Ez nagyjából 1996–1997 körül történt. Az általános iskola után ácsnak tanultam, azonban a sikeres vizsgáim ellenére rövid időn belül bizonyossá vált, hogy nem ez lesz a szakmám, mert igazán csak a lovak érdekeltek. Így elhelyezkedtem Ribárszki Sándornál munkalovasként. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert talán ezek voltak Ribárszki mester legszebb évei, a jó csapatnak és a sikeres lovaknak is köszönhetően. Összesen mintegy tíz évet töltöttem el nála.

Az első Derby-nyerést az életedben Rodrigo hozta, hiszen minden fényképen te állsz mellette. Minek volt köszönhető ez?

Rodrigónak a lovásza voltam, én végeztem körülötte a teendőket, így természetesen a versenyeire is én kísértem és amikor a szokásos munkalovasa nem tudta lovagolni, akkor én ültem fel rá.

Hogyan folytatódott ezután a karriered?

Néhány év után Angliába mentem dolgozni munkalovasként. Először Brian Meehanhez, majd egy ugróistállóba kerültem, ahol mintegy 2,5 évet töltöttem. Ezután hazajöttem és Kovács Sándornál, majd újra Ribárszki Sándornál dolgoztam. Ekkor állt nála Sunny Sam, akit rendszeresen lovagoltam, és aki 2008-ban szintén Magyar Derbyt nyert. Ezután Váckisújfalura kezdtem járni, ahol a Natural Horsemanshippel ismerkedtem meg Mészáros Gyula révén, és több tanfolyamot is elvégeztem.

Honnan származott az ötlet, hogy ezzel kezdjél foglalkozni?

Sok gondom akadt a telivérekkel, habár utólag kiderült, hogy nem a lovakkal volt a baj. Emellett mindig érdekelt, hogy hogyan tudok jól kommunikálni egy lóval.

Ennek mikor tudod hasznát venni a mostani munkádban?

Számos területen használom, de el kell, hogy mondjam, ezután újra kimentünk Angliába a feleségemmel, aki akkor még a barátnőm volt, Jeremy Gaskhoz, egy ausztrál származású trénerhez. Ott is láttuk, hogy hasonló módszerekkel lovagolják be az angol telivér versenylovakat. Itt Monty Roberts-szel is dolgozhattam, vagyis inkább segédkeztem neki, amikor a problémás lovakhoz hívták az istállónkba. Ez jó visszaigazolás volt számunkra. A belovaglás, a kezdeti idők szerintem nagyon sokáig kihatnak a lovak életére és talán ebben az időszakban a legnagyobb a Natural Horsemanship jelentősége. A jelenleg tréningemben álló lovak jó részét is mi lovagoltuk be és egy sem nehéz eset vagy igényel – Freddy Mercuryt kivéve – komolyabb lovastudást. Angliában egyébként több barátot, ismerőst, kapcsolatot szereztem és egész jól megtanultam angolul is, ami nagyon fontos a lóversenyzés világában.

Már ekkor elhatároztad, hogy később, itthon trénerként szeretnél dolgozni?

Először breeze-upos lovakkal szerettünk volna foglalkozni, vagyis megvenni félévesen a csikókat és felkészíteni őket breezeup árverésekre, mert ebben nagyon jó üzletet láttunk. Közbejött azonban Seperate Opinion.

Hogy került hozzátok egy ilyen kiváló származású kanca?

Jeremy Gasknál a feleségem lovagolta be. Egyszer felágaskodott vele, majd másokkal is így tett és rájött, hogy ha két lábon járkál, akkor megúszhatja a munkát. A tréner és a tulajdonos ezért úgy döntött, hogy eladják. Mi véletlenül észrevettük a nevét az egyik árverési katalógusban. Tudtuk, hogy a ló egészséges, csak mentális problémái vannak. Elmentem az árverésre és nagy szerencsémre néhány száz fontért meg tudtam venni. Nekünk nagyon tetszett az akkor kétéves kanca a fantasztikus származása miatt, hiszen az anyja (Diamond White) Group 2-es versenyt nyert Franciaországban és az apja (Osorio) is jó örökítő volt. Nem sok hasonló lovat lehet találni Magyarországon.

Mit csináltatok, hogy munkakedvelő, készséges versenyló váljon belőle?

Mindent elölről kezdtünk vele, mintha nyers csikó lenne. Egy ún. csináld magad hobbiistállóban kaptunk helyet, ahol csak a takarmányt, a helyet és az almot biztosítják. Ekkor kezdődtek a hajnali kelések, mert munka előtt, illetve a délutáni istállóműszak előtt és után volt időnk foglalkozni vele.

Egy ottani díjlovaglónégyszögben kezdtük el a belovaglását, a kötőfék-feltételtől kezdve a felülésig mindent újratanítottunk neki.

Először szőrén lovagoltam, jobbra, balra sétáltunk, mert úgy gondoltam, hogy az alapok hiányoztak neki, aztán még kis akadályokon is ugratgattunk vele, hogy érdekesebbé tegyük számára a munkát. Majd vettünk mellé egy társat és lassan kialakultak a terveink is, hiszen volt két saját lovunk, amelyeket én szerettem volna trenírozni. Közben hazajártam, hogy elvégezzem a trénerképzést és letegyem a vizsgákat.

Mikor és hogyan indult az idomári munkád?

A két saját lovunkkal 2012-ben indult. Az első év jó belépő volt, mert Seperate Opinion második startjára megnyerte a nagyversenyek közé tartozó Erzsébet Királyné Díját, majd második helyet szerzett a Magyar Kancadíjban, ezután győzött a Szlovák Kancadíjban és a pálya legjobb kancáinak kiírt Gróf Széchenyi István Emlékversenyben. Ez utóbbit egyedülálló módon négyszer tudta megnyerni.

Kik voltak az első tulajdonosok, akik jelentkeztek, hogy szeretnék, ha te készítenéd a lovaikat?

Elég hamar érkeztek érdeklődők, miután hallották, hogy Angliából tértünk vissza és látták a közösségi médiában a videóinkon a munkamódszerünket.

A szakma nagy része viszont azt mondta, hogy jobban járok, ha azonnal csomagolok és visszamegyek Angliába. Az első tulajdonosaink Böröcz Józsefék voltak, akik két csikót (Freddy Mercuryt és Radio Ga Gát) bíztak ránk. Majd három dióspusztai ló került hozzám teljesen véletlenül. Lassan, a sikereknek köszönhetően pedig egyre többen érkeztek, így néhány év múlva több mint 40 lovat készítettem.

Most hány lóval dolgoztok?

Az istállónk 30 férőhelyes, ez most tele is van. Közöttük nyolc – két import és hat hazai tenyésztésű – csikó áll.

Mit tartasz az eddigi pályafutásod legnagyobb sikerének?

Seperate Opinion győzelmei közül többet is, hiszen kétszer megnyerte a Kincsem Díjat, egyszer a Millenniumi Díjat és Münchenben egy Listed versenyt. De minden lónál sikernek tartok egy-egy győzelmet és nem a díjazást nézem, hanem azt, hogy ki tudjuk hozni belőle a legjobbat és beérjen a munkánk gyümölcse. Igazából mindig van valami kitűzött célunk, amit szeretnék abban az évben elérni.

Hogyan került hozzátok Esti Fény? Te választottad a ménesben?

Nem, általában egyik évben sem mi választottuk ki a dióspusztai lovakat. A ménes vezetése osztja el és küldi hozzám a bérbe nem adott lovakat. Esti Fény az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus, lomha, könnyen kezelhető csikó volt és kétévesen is a későn érő, lusta telivérek közé tartozott, de egyszer csak tréningben elkezdte mutatni magát. A második versenyében már győzött a nyeretlenek között, de ekkor már majdnem az év végén jártunk. A Kétévesek Kritériuma nem alakult jól a számára, csak hatodikként ért célba. Közben pedig éreztem, hogy nagyon jó képességű ló, ezért elég csalódottak is voltunk. Ezért egy héttel ezután – igaz, nem szokásunk, ilyen sűrűn futtatni egy lovat – elindítottuk a Magyar Kétévesek Nagydíjában, amelyet meg is nyert.

Jól emlékszem, hogy ekkor figyelt fel rá a közönség és a szakma is?

Igen. Mi pedig kíváncsian vártuk, hogy hogyan fejlődik a télen. Szerencsére minden nagyon jól sikerült és már tavasszal úgy gondoltam, hogy ő lesz a Derby-lovunk. Be is neveztük a Szlovák Derbyre, majd a magyarra is. Háromévesen a korosztály nagyversenyeiben indítottam, mert szerettem volna összemérni az évjárattársaival. Azt gondoltam ugyanis, hogy ha túl erősek az importok, akkor nem biztos, hogy érdemes indulnunk a Magyar Derbyben sem.

A Derby előtti versenyek nem alakultak tökéletesen a számára, hiszen például az Alagi Díjban őt is zavarta a szerencsétlenül felbukott ló.

Igen, de a Derbyben végre tökéletesen kijött a lépés a számunkra.

Sokan csodálkoztak, hogy nem hívtál a Derby egyik legesélyesebb lovára külföldi „sztár” zsokét. Mi volt ennek az oka?

Hat éve trénerkedek és nehéz volt eljutnom idáig, ezért az gondoltam, hogy magyar trénerként a magyar lovasoknak is meg kell adni az esélyt.

Eddig is általában azt a zsokét foglalkoztattam a versenyekben, aki minden nap tréningben is dolgozott a lovaimmal.

Persze olyan tulajdonosom is akad, aki kifejezetten kéri, hogy külföldi lovas ülje a lovát versenyben, de legtöbbször megpróbálom rábeszélni őket, hogy a körülöttünk és a lóval dolgozó emberek kapjanak lehetőséget. Igazából ez kockázatos lehet és a Derby előtt is sok kritikát kaptam, többen próbáltak elbizonytalanítani. Szerencsére mindez fordítva sült el, mert még jobban összeszedtük magunkat a jó szereplés érdekében.

Két héttel a magyar után a Szlovák Derbyben viszont bizonyára nem a tizedik helyet tűztétek ki célul. Mi történt?

Azt hiszem, a lovasunk is egy kicsit túlstresszelte a dolgot és nem úgy sikerült helyezkednie, ahogy szerettük volna.

Hogyan fogadták Szlovákiában a Magyar Derby győztesét?

Igazából nem éreztünk semmi különöset. Összességében kevesen voltak kint a pályán, így nem mondhatnám, hogy nagy Derby-hangulat fogadott volna.

Mit gondolsz arról, hogy idén változtak a szabályok és csak magyar tréningben álló telivérek indulhattak a Magyar Derbyben? Mennyire okozhatja ez a színvonal csökkenését?

Igazából nem értem, hogy miért zárták be, hiszen a Derbyt nem nyerte meg olyan gyakran külföldi ló. Egyelőre viszont talán nagyobb esély nyílt meg a magyar futtatók számára. A későbbi, az idősebb lovaknak kiírt nagy versenyeink viszont nyitva maradtak a külföldiek számára is, így azért maradt lehetőség a nemzetközi vagy legalábbis a régiós megmérettetésre.

Milyen további terveitek vannak Esti Fénnyel?

Szívem szerint a Kovács Mihály Emlékversenyben, a Magyar Háromévesek Nagydíjában indultam volna vele legközelebb, azonban végül a tulajdonos kérésére úgy állapodtunk meg, hogy a Kincsem Díjban fut szeptember 9-én és a Galopp Liga futamait (ezek 2018-ban a Batthyány-Hunyady Díj, a Nemzeti Díj, a Millenniumi Díj, a 96. Magyar Derby, a Kisbér Díj, a Kozma Ferenc Emlékverseny, a Kincsem Díj, az Imperiál Díj, az Overdose Díj és a Magyar St. Leger – a szerk.) részesítjük előnyben. Ezután még októberben a Magyar St. Legerben áll starthoz. Több futását idén már nem erőltetném.

Magyar tenyésztésű lóval nyertél és az istállódban is nagyon sok hazai születésű telivér áll. A tapasztalataid szerint változott-e a magyar tenyésztésű lovak színvonala az elmúlt években?

Ha hat-nyolc évre visszatekintek, akkor fejlődést látok, a vérállomány frissítése jót tett. Gondolok az állami Dióspusztai Ménesre. Egyébként minden tulajdonosom kisebb- nagyobb tenyésztő is egyben. Igazából persze nemzetközi szinten kellene megméretni a legjobb magyar tenyésztésű lovakat és akkor látnánk, hogy hol tartunk.

Szívesen elindulnál például Esti Fénnyel is külföldre?

Fiatal, hároméves lovakkal nem, de később természetesen igen. Szerintem 4-5 éves lovakkal van értelme külföldön starthoz állni.

Sokszor szóba került a szakemberhiány a lósportban, gondolok itt a munka- vagy versenylovasokra, lovászokra, kovácsokra, de akár a telivér versenylovakhoz igazán értő állatorvosra is. Mennyire érint titeket ez?

Gondot okoz nálunk is, mert munkalovast és istállószemélyzetet nehezen találunk, főleg olyanokat, akik lelkesen dolgoznának. A lószeretők között pedig elég sok a nagyon kezdő, akiknek még nincs meg a megfelelő lovastudásuk.

Hogyan építetted fel a saját tréningmódszeredet?

Még most is építem, tanulom, mert nem könnyű egy lovat éveken keresztül megfelelően fitten tartani. A tulajdonosok ugyanis már kétévesen futni szeretnének a lovukkal, majd háromévesen itt a Derby és nem biztos, hogy minden telivér alkalmas erre a korai versenyzésre. Az is lehet, hogy négyéves korára jó, hasznos ló válna viszont belőle. Ezt próbálom elmagyarázni a tulajdonosaimnak is, hogy próbálják kivárni a jó képességű lovaikkal, hogy azok beérjenek, mert szerintem pénzt keresni egy lóval igazán négyéves kortól lehet. Szerencsére jól tulajdonosokkal vagyunk körülvéve, mert nem szoktak sürgetni, rám bízzák a lovak menedzselését.

Az istállótokat Alagon nyitottátok meg, nemrég viszont Kakucsra, a saját tanyátokra költöztetek. Miért döntöttetek a költözés mellett?

Még Angliában laktunk, amikor már nézegettük a mostani tanyánkat. A költözésnek több oka is volt. Egyrészt összehasonlítottuk a költségeket. Másrészt a körülményekkel sem voltunk elégedettek Alagon, habár a költözésünk után istállófelújítások kezdődtek, így ma már jobb a helyzet. Ezen kívül a biztonságot sem találtam megfelelőnek, a nagyversenyek előtt nem igazán tudtam nyugodtan aludni, mert a tréningtelep és az istállónk is átjáróház volt. Hiányoltam a megfelelő karámokat és legelőket is. Itt nem feltétlenül a versenyfelkészülés időszakára gondolok, hanem arra, amikor pihentetni szeretném a lovat. Emellett Seperate Opinion, a lovunk is a versenykarrierje vége felé járt, így olyan helyet kerestünk, ahol egy kis tenyésztést is folytathatunk. Most már lassan kezd kialakulni a tréningtelepünk, azaz a tanyánk, ami állandó és sok munkával jár. Két tréningpályán tudunk készülni, hamarosan beüzemeljük a jártatógépet, jó, füves karámjaink, legelőink vannak és állandó a felügyelet is.

Seperate Opinion mellett a karámban egy gyönyörű csikót láttam. Ki ő, és hogy sikerült eddig a tenyésztői munkátok vele?

Most egy idei éves csődörcsikó áll mellette Move Your Visiontől. Sajnos az első, Pastoriustól született kancacsikóját elvesztettük. Az állatorvosok nem ismerték fel időben a problémáját és mire kiderült, hogy mi a baja, már késő volt. Idén üresen hagytuk, jövőre viszont már fedeztetni szeretnénk.

Milyen hosszabb távú terveitek vannak?

Hosszú távon szeretnénk ezt a kis tanyát úgy felépíteni, hogy a 30 lovas istállót teljesen berendezve, szépen, állandó, jó szakembergárdával tudjuk vinni. Ennél nagyobb állományt most a szakemberhiány miatt nem lehet tervezni.

Szeretnénk minél színvonalasabb munkát végezni és elérni, hogy presztízs legyen a tulajdonosok számára bekerülni ide.

A trénerchampionátusról is biztosan álmodtál.

Igazából nem gondoltam, hogy champion lehetek, azzal a 25-30 lóval, amellyel jelenleg dolgozunk, nincs olyan nagy esélyem rá, hiszen működnek az enyémnél jóval nagyobb létszámú istállók. Idén azonban az idősebb lovaim – Freddy Mercury, Bigfoot, Sárkányfű, Ballada, Ranavalona, Muffin, Bíborhajnal – is nagyon jól teljesítenek és folyamatosan pénzt keresnek, így bármi megtörténhet.

 

Forrás: Pegazus