Életkora meghaladja a 120 évet, csodálatos, tövétől induló ágas koronarendszere szinte kisebb erdőcskére emlékeztet. Az arborétumban a faj több egyede és fajtája is megtalálható, őszi lombszíneződésük csodálatos látványosságként vonzza a látogatókat.
A perzsa varázsfa az egykori Perzsia, a mai Irán északi területén, illetőleg a Kaukázus déli vidékein őshonos. Tudományos elnevezése Parrotia persica, amelyben a név második tagja, az úgynevezett faji jelző utal a növény származására. Az első tag, a nemzetségnév a német származású nagyszerű orvos, természettudós, hegymászó és felfedező, Johann Jakob Friedrich Wilhelm Parrot (1792–1841) előtt tiszteleg.
A kutató a németországi Karlsruhéban született, de később családjával a mai Észtország területén található Dorpat városába költözött, aminek jelenlegi neve Tartu. Édesapja volt az egyetem első rektora, és a fia is ott folytatott orvosi és természettudományi tanulmányokat, később pedig a városban élt és dolgozott. A Kaukázusba és a Krím-félszigetre vezetett expedíciót 1811-ben, visszatérte után a cári orosz hadsereg sebészorvosává nevezték ki, majd az egyetem élettan-, patológia- és fizikatanáraként tevékenykedett. A Transzkaukázusba és Örményországba is lehetősége nyílt egy utazásra, s ott hódította meg 1829-ben elsőként az Ararát csúcsát. Hazatérése után I. Miklós cár a balti Livónia kormányzójává nevezte ki.
A tudósról elnevezett fa nemzetségének egyetlen tagja, a varázsmogyorófélék családjába (Hamamelidaceae) tartozik. 
Tagolatlan, hosszúkás-tojásdad lomblevelei szórt állásúak, kissé részaránytalanok, 6-10 centiméter hosszúak 4-6 centiméter szélesek. Szélük, főként a levelek csúcsi része felé kissé hullámos, csipkés-fogas. A levelek színe a vegetációs időben fénylő sötétzöld, a fonáki oldalon kissé világosabb.
Virágai nem feltűnőek, apró gombvirágzatokban jelennek meg a lombfakadás előtt márciusban, enyhe teleken akár már február végén is. A párta nélküli, hímnős virágokat barnán szőrös fellevelek veszik körül, a csésze közül élénkvörös, bíboros színű porzók sokasága emelkedik ki. Ilyenkor messzebbről szemlélve nagyon megkapó látvány, mintha gyönyörű, könnyű, bíborszínű felhő ölelné körül.
Az elvirágzást követően a nyár végére fejlődnek ki a szarvacskás csúcsú, kezdetben zöld, majd megbarnuló, alig egy centiméter hosszú, kissé keskenyebb toktermések.
|
Hogyan kérhetek magot? Ha írásunkból megtetszett a növény és szívesen látná a kertjében, kérjen magot! Küldjön 120 forinttal felbélyegzett válaszborítékot: SZIE KETK Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék Sütöriné dr. Diószegi Magdolna 1518 Budapest, Pf.: 53. |
Tűzmadár és Október
A Parrotia persica alapfajon kívül számos fajtát is beszerezhetünk már, oszlopos vagy lecsüngő koronájú fákat is látunk. Két magyar fajtát ajánlunk olvasóink figyelmébe. A ’Tűzmadár’ (Schmidt Gábor szelekciója) levelei, különösen a szegélyükön a tavaszi lombfakadás idején bronzos árnyalatúak, később kizöldülnek, majd ősszel varázslatosan égő, tűzpiros, bíborvörös árnyalatúra színeződnek. Az ’Október’ fajta (nemesítője Józsa Miklós) lombja ősszel csodálatos lilás-sötétvöröses színekben pompázik.
Szaporítás türelmesen
A perzsa varázsfa hazai viszonyaink között jól fejlődik, napos, meleg, védett helyen érzi magát a legjobban. Tápdús, normál, jó vízáteresztő talajba telepítsük, a kémhatásra nem érzékeny, meszes talajban is kiválóan nő. Alakja tágas, szabad állásban érvényesül a legszebben, és napsütötte, nem árnyékolt helyen színeződnek legpompásabban a levelek.
Az alapfajt magvetéssel is szaporíthatjuk, bár nem terem minden évben rendszeresen. A nyár végére megérő, éppen felnyíló termésekből gyűjtsünk magokat, s azokat azonnal rétegezzük el. E célból töltsünk meg egy nagyobb cserepet nyirkos homokkal, s aközé keverjük a magokat.
A magokat ezután tavasszal, normál kerti talajjal megtöltött cserepekbe vethetjük. A vetés mélysége legföljebb 2 centiméter legyen, majd gondosan öntözzük be, és ne engedjük kiszáradni. A csírázást követően legyünk türelmesek, a magcsemeték, illetve fiatal növények kezdeti növekedése meglehetősen lassú. A bokrosabb növekedést tavaszi visszavágással segíthetjük. A fiatal növényeket az első néhány télen még lomb- vagy forgácstakarással védjük a hidegtől.
Fotók: dr. Honfi Péter és a szerző felvételei
