0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

A kukoricatermelés kilátásai

A kukorica és a búza globális vetésterülete korlátokba ütközik, ezért az előttünk álló évtizedben előreláthatóan alig változik, ráadásul az OECD és a FAO prognózisai, más műhelyek elemzésével összhangban azt mutatják, hogy a hozamnövekedés intenzitása a gabonafélék esetében gyengül. Az elmúlt évtizedekben elsősorban azokban a fejlődő régiókban növekedett a hozamuk, ahol jelentős gazdasági reformok zajlottak.

2017 és 2027 között a búza globális területe évi 0,2 százalékkal nő, azaz 220 millió hektárról 224 millió hektárra bővül, globális termelése 10 százalékkal (76 millió tonnával) 0,83 milliárd tonnára emelkedhet. A kukorica területe évi 0,4 százalékkal, 183 millió hektárról 190 millió hektárra bővül. A hibrideknek köszönhetően a vizsgált időszakban a termelés 12,5 százalékkal (134 millió tonnával) 1,2 milliárd tonnára nő.

Míg 1995 óta a búza betakarított területe viszonylag stabil maradt, addig a kukoricáé 30 százalékkal emelkedett, elsősorban a 2000 utáni időszak növekvő takarmányozási és etanolgyártási célú felhasználásának köszönhetően (1. ábra).

A kukorica felhasználása elsősorban a húsfogyasztás növekedésének köszönhetően emelkedik, a korábbi évtizedekben viszont ennél magasabb volt a felhasználás növekedése.

Ebből a takarmány célú felhasználás 58 százalék körül alakul, az élelmiszer célú felhasználás 13 százalék lesz, elsősorban a fehér kukorica (Afrikában) növekvő fogyasztásának köszönhetően. Bioüzemanyag célú feldolgozásra 15 százalék jut, ami a bázisidőszakhoz képest alig jelent nagyobb mennyiséget. Ennek oka, hogy az USA és az EU korlátozza az élelmiszernövények bioüzemanyag célú felhasználását, ráadásul bizonytalanság övezi a második generációs technológia piaci bevezetésének időpontját. Az egyéb felhasználás aránya 9 százalék körül várható, míg a zárókészlet változás 5 százalékot tesz ki. A zárókészlet felhasználáshoz viszonyított aránya a készlet csökkenésével párhuzamosan visszaesést mutat (OECD – FAO, 2018).

Globális kilátások

A piacvezető USA kibocsátása középtávon 389 millió tonnára emelkedik, ezzel 32 százalékos részarányt képvisel a globális termelésben. A rangsorban az USA-t követő Kína a maga 251 millió tonna kibocsátásával 21 százalékos részesedést ér el. Brazília 107 millió tonna kukorica termelésével 9 százalékos, az EU 71 millió tonnával 6, Argentína pedig 47 millió tonnás mennyiséggel 5 százalékos részarányt képvisel. Tehát öt ország, illetve országcsoport, nevezetesen az USA, Kína, Brazília, az EU (országcsoport) és Argentína a termelés 72 százalékát adja. Az EU termelése 11 millió tonnával, csaknem 71 millió tonnára emelkedik, de önellátottsága továbbra is 85 százalék körül alakul (2. ábra).

A 2013–2015 között kialakult alacsony világpiaci terményárakat továbbra is a lassú gazdasági növekedés, a magas zárókészletek és alacsony olajárak befolyásolják, így rövid távon nem számíthatunk komoly változásra, de a korábbi nagy árkilengések csillapodnak.

Ennek ellenére indokolt a biztonsági háló megerősítése, nevezetesen a határidős fedezeti ügyletek (kockázatkezelési lehetőségek) alkalmazásának erősítése, a fenntarthatóság és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő támogatások bevezetése, az árumozgást ösztönző infrastruktúra fejlesztése, a magánszektor beruházásainak serkentése, valamint hatékony ár- és piaci információs rendszerek működtetése. 2012-ben történelmi mélypontra (1,02) zuhant a búza és a kukorica árának aránya. Ennek egyik oka az volt, hogy a takarmányok és a bioüzemanyagok iránti kereslet növekedése miatt a kukorica kínálat-keresleti egyensúlya feszesebb lett a búzáénál. A búza és a kukorica közötti árrés folyamatos szűkülésének tendenciája megszűnt, és az árarány fokozatosan 1,3 fölé emelkedett, de középtávon sem éri el az 1,4 értéket. A búza ára nominálértéken 229 USD/tonna, míg a kukoricáé 173 USD/tonna körül várható 2027-ben (3. ábra).

Reálértéken mindkét termény esetében árcsökkenésre számítanak. A kukorica (és búza) reálára már több mint 100 éve csökken, hosszú távon is folytatódik ez a trend. Az élelmiszerek előállításának termelékenysége elmaradt az ipari javakétól, így az áruk az átlagos árszinthez képest szintén csökkent, de az ipari javakénál kisebb mértékben. Ezzel szemben a szolgáltatások termelékenysége nagyon lassan vagy alig emelkedett, ezért is foglalkoztatja ez a szektor a munkaerő jelentős részét. Például a hajvágás ugyanannyi munkaórát vesz igénybe ma, mint 100 évvel ezelőtt, ára a fodrász bérével párhuzamosan emelkedett (egy óra átlagmunkabér ugyanannyi hajvágást ér jelenleg, mint 100 évvel ezelőtt, a hajvágásban kifejezett vásárlóerő tehát nem változott (Piketty, 2015).

A kukorica termelésének 13 százaléka kerül a világpiacra a vizsgált időszakban.

A nemzetközi piacra jutó kukorica mennyisége 2017 és 2027 között 157 millió tonnára nő a 142 millió tonnás mennyiségről. A kukoricaexport tekintetében nem számíthatunk jelentős változásra. Az USA a maga 34 százalékos részesedésével továbbra is vezető pozícióban marad, ugyanis évi 53 millió tonnára növeli kivitelét, ami termelésének 14 százalékát jelenti (egyébként a termelés 37%-a etanolgyártásra megy).

Brazília részesedése a kivitelből 23 százalék körül alakul, míg a ranglistán következő Argentína 15 százalékkal, Ukrajna pedig 14 százalékkal részesedik a forgalomból. A világ négy legnagyobb kukoricaexportőre továbbra is 85 százalékot képvisel majd a globális exportban. Az Európai Unió legfeljebb 2 százalékos részesedést szerezhet magának. Mexikó és Japán továbbra is a legnagyobb importőr marad a világpiacon, de Vietnam, Egyiptom, Dél-Korea, Irán, az EU és Kína is meghatározó szerepet tölt be középtávon. A nyolc legnagyobb importőr ország részaránya a globális importban 60 százalék lesz. A kukorica importpiaca kevésbé koncentrált, mint az exportpiaca. A fejlődő országok húsfogyasztásának növekedése mellett például Kínában az ipari feldolgozás növekedése is fokozza a takarmányok iránti keresletet, ami értelemszerűen a kereskedelem élénkülését eredményezheti. Igaz, a kelet-ázsiai térségben a húsimport növekedése és az állattenyésztés környezeti korlátai behatárolják a takarmányfelhasználást. Kínában a készletek felszabadításával 2020-ig átmenetileg csökken a kukorica behozatala, majd fokozatosan 7 millió tonnára nő (4. ábra).

Kilátások az EU-ban

Az EU-ban a fő gabonafélék területe stagnál. A búza vetésterülete bővül, főleg az EU-13- ban, mert a búza árának kilátásai jobbak, mint a kukoricáé és a rozsé. A búzaterület szerény növekedése a zab, a repce és a cukorrépa rovására történik. Az EU-ban a gabonafélék kereslete nő, elsősorban a takarmányigény növekedésének köszönhetően.

A búzatermelés aránya szerény mértékben emelkedik a gabonafélék előállításában, mert kedvező lehetőséget jelent a Földközi-tengeri régióba irányuló búzaexport.

A kukorica hektárhozama 2000 óta jelentős mértékben emelkedett, mert nőtt a takarmányozási és bioetanol célú felhasználás, mindenekelőtt az EU-13-ban. A vizsgált időszakban a búza fajlagos hozama gyakorlatilag nem változik, sem az EU-15-ben, sem az EU-13-ban. Az EU-15-ben a hektáronkénti termésátlag szerény emelkedése mellett az EU-13-ban nagyobb mértékben nő a fajlagos hozam, mert bővül a takarmány és az etanol célú felhasználás (5. ábra).

Az EU-ban a kukoricatermelés fokozatosan 73 millió tonnára emelkedik 2030-ra, amikor 70 százalékát takarmányként hasznosítják majd: 23 százalékát élelmezési és ipari célra, 7 százaléka pedig a bio etanol célú felhasználást szolgálja.

A takarmány célú felhasználás a baromfihús- és tejtermelés növekedésének köszönhetően bővül, amihez az olcsó kukoricaimport is hozzájárul. A bioökonómia fejlődésével az ipari felhasználás (keményítő- és izoglükózgyártás) nő, miközben az etanol célú felhasználás szerény mértékben viszzaesik. A kukorica importja évi 13-15 millió tonna, az export pedig évi 2-3 millió tonna körül alakul a vizsgált időszakban (táblázat). A kukorica ára 2015 és 2030 között 154 EUR/t és 176 EUR/t között alakul az EU-ban, ugyanakkor a világpiaci ár tonnánként mintegy 15 euróval lesz alacsonyabb az uniós árnál. Gyakorlatilag a szállítási költséget fedezi az árkülönbség, mert a mozgó vám alacsony.

Ukrajna a gabonatermesztésben vezető helyet foglal el a világon: mintegy 15 millió hektáron termesztenek gabonát, ebből 4,5 millió hektáron kukoricát. Az ország kukoricatermelése 2017 és 2027 között 24 millió tonnáról 31 millió tonnára nő, miközben a kukorica exportja 19 millió tonnáról 22 millió tonnára bővül. 2014-ben az Európai Unió és Ukrajna társulási egyezményt kötött, 2016. január 1-jén pedig szabadkereskedelmi megállapodást. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan felszámolják a vámokat, a mezőgazdasági termékekét is. Ha ez bekövetkezik, akkor a kukorica tekintetében komoly versenyelőnyre tesznek szert Magyarországgal szemben. Az EU-ba irányuló kukoricaexport vámmentes kvótája jelenleg 0,5 millió tonna, de fokozatosan emelkedik.

Hazai kilátások

Magyarországon a termelési szerkezetben a szántóföldi növénykultúrák 4,3 millió hektáros területének csaknem 50 százalékát a búza és a kukorica foglalja el. Ennek piaci, gazdaságszerkezeti és jövedelmezőségi okai egyaránt vannak. A környezeti adottságok, a termelési hagyományok, a vetésforgó igényei, a piac igénye, a szakpolitika és természetesen a támogatási rendszer külön-külön is, de összességében együtt határozza meg a mezőgazdaság termelési szerkezetét vagy annak változását.

A piacvezető országok hozamától normál kukorica-évjárat esetében is 20-30 százalékkal eltérnek a hazai átlagok.

A kukorica termőterülete 2007- 2017 között 1,0-1,2 millió hektár között alakult, a betakarított kukorica mennyisége pedig a 4,0-9,3 millió tonna közötti sávban mozgott, vagyis erőteljes az éves hozamingadozás. Magyarország ezzel az eredménnyel előkelő helyen szerepel az EU-28 tagországai között. Franciaország után a második-negyedik helyen osztozik Romániával és Olaszországgal az Európai Unióban. A kukoricatermelés a tagországok együttes kibocsátásának 12 százalékára tehető.

A termésingadozás mellett az EU-15 tagországaiban 1990 óta gyorsabban növekedtek a kukoricánál a termésátlagok, mint Magyarországon.

A kukorica vetésterülete valamelyest csökkent, aminek az étkezési szokások változása, az etanolgyártás megtorpanása és a fehérjenövényekre (és szójára) bevezetett, termeléshez kötött többlettámogatás az oka (6. ábra).

Hibrid növény lévén, a kukorica felújítási aránya szinte 100 százalékra tehető. A gazdák kénytelenek megvásárolni a vetőmagot, mivel a hibrid növény termése a hibrid előnyét nyújtó heterózishatás jelentős csökkenése miatt nem alkalmas vetőmagnak. Ma már, 2009 óta a fajtaoltalommal védett fajták visszavetett termése után licencdíjat kell fizetni egy uniós rendelet szerint, ami egy csökkentett, méltányos összeg, általában a másodfokú vetőmag után fizetett jogdíj fele, és 20 hektár alatti szántóterületig nem kell fizetni. A multinacionális cégek közreműködésével a hazai szaporító terület és a fémzárolt vetőmag exportja tovább növekedhet, sőt az importált vetőmagok továbbfeldolgozása és fémzárolása is emelkedhet.

Etanolgyártásra évente mintegy 1,6 millió tonna kukoricát használunk fel, további 0,4 millió tonnából izoglükóz készül. Takarmányozásra évi 2,1 millió tonna kukorica kerül. A tiszapüspöki Tisza-TK Projekt Kft. további 530 ezer tonna kukoricát vásárol fel, elsősorban izoglükóz- gyártásra. Ezzel mintegy évi 2,5 millió tonnára bővül az ipari célra (izoglükóz- vagy bioetanol-gyártásra) használt kukorica felvásárlása, ami durván egyharmada az éves kukoricahozamnak.

A búza és kukorica kivitele a terméshozamok és az árak szélsőséges ingadozásai függvényében, igen hektikusan alakult az elmúlt években. A kukorica kivitele évi 2,4 és 5,4 tonna között mozgott a vizsgált időszakban (7. ábra).

A kukoricaexport legfontosabb célpiacainak Olaszország, Ausztria, Németország, Hollandia és Románia tekinthető. A jövőt illetően veszélyt jelenthet az új piaci szereplőként előlépett Ukrajna.

A tengeri kikötőktől való elszigeteltségből fakadó logisztikai hátrányunkat a vasúti áruszállítás gyenge versenyképessége* tovább növeli. Magyarországon a belvízi árufuvarozás keretében évente 0,7- 2,4 millió tonna termény jutott ki az országból 2008–2017 között. A termények belvízi szállítása sem mondható zökkenőmentesnek. Legfőbb problémái a vízállás szélsőséges ingadozása, a merülési mélység korlátozása, a számos helyen előforduló szűkületek és gázlók, a nem megfelelő medermélység és a jéglevonulás szabályozásának hiánya jelenti.

A teherhajózás mindössze 200- 250 napig biztosítható teljes terheléssel a Duna magyarországi szakaszán, ami többletköltséget okoz a vízi utat használóknak és az árutulajdonosoknak egyaránt. A Duna- Majna-Rajna (DMR csatorna) szakaszon közlekedő több ezer teherszállító hajó merülési mélysége általában 2,5 méter, vagyis a hazai vízállásoknak megfelelő kisebb merülési hajóflotta nem jellemző a közlekedési folyosón.

A közúti fuvarozásnak az utóbbi években már csaknem kétszer akkora szerepe van az ömlesztett szárazáru-féleségek szállításában, mint a vasúti szállításnak. A közúti áruszállítás időnként tapasztalható felfutása elsősorban a déli és a keleti határokon megerősödő közvetlen (nem ritkán számla nélküli) termelői exporttal magyarázható.

A fuvarozó vállalkozások éles versenye, valamint a viszonylag kis árumozgás miatt a gabonafélék közúti szállításának költsége kedvezőbb a vasút ajánlatainál.

Versenyelőnye az országos úthálózat viszonylag gyors elérésében, a fuvarkapacitások túlkínálatában, a visszfuvarok lehetőségében és a költségek viszonylagos stabilitásában rejlik. Bel- és külföldön e fuvarmód teszi lehetővé leginkább a kisebb mennyiségű ömlesztett áru gyors mozgatását, alacsonyabb költségek és nagyobb hatékonyság mellett. A szállítási költség az erős kapacitáskínálat miatt alig nőtt az utóbbi években.

A gabona termékpályán nem javult a termelők együttműködési hajlandósága az elmúlt évek során, sőt egyre kevesebb termelői csoport állítja elő és értékesíti integráció keretében a terményét, így gazdasági tevékenységük súlya folyamatos csökkenést mutat. A meghatározó kukoricatermelő gazdaságok átlagában 2012 és 2016 között a hektáronkénti termelési költség évi 240-300 ezer forint között alakult, a hektáronkénti jövedelem pedig évi 80- 160 ezer forint között ingadozott, a támogatással együtt (8. ábra).

* A költségek mellett a vasúti áruszállítás versenyképességét nagyban gyengíti a még mindig hosszú fordulóidő, a visszfuvar és az új terménytárolók közvetlen vasúti kapcsolatának hiánya, a berakó és szállító kapacitások bővülésének elmaradása.

Kihívások

A szántóföldi növénytermesztés termelési szerkezetét, a vetésszerkezetet a Közös Agrárpolitika eszközrendszere vagy a kormányzat csak korlátozottan tudja befolyásolni. Növénytermesztésünk jelenlegi szerkezete hosszú idő óta stabilitást mutat, az elmúlt időszakban – az időjárási hatásokat figyelmen kívül hagyva – csak a repce területének felfutása, illetve a cukorrépa területének csökkenése okozott jelentősebb változást.

Jelenleg sem piaci, sem támogatási oldalról nem látható a szerkezetváltás képe, ezért nem várható a mai termelési struktúra átalakítása.

Az elmúlt években a gabona- és olajnövények árának más növényekét meghaladó emelkedése, valamint a területalapú támogatások növekvő összege a termelőket arra ösztönözték, hogy minél kisebb kockázatvállalással próbáljanak jövedelmet termelni. Ennek megfelelően termelési szerkezetüket egyszerűsítették, egyre kevesebben foglalkoznak az alapnövényeken kívül más kultúrák termesztésével.

A kormányzati intézkedések (földforgalmi törvény, degresszív támogatás stb.) az állattenyésztés leépítésére kényszerítik a gazdálkodókat, ami a feldolgozóipari nehézségekkel együtt összetett problémává vált.

A földforgalmi törvény előírásai szétrombolják a versenyképes és hatékony termelésre – így a piacon nagy tömegű áruval való megjelenésre – képes cégeket, ellehetetlenítik az intenzív gazdálkodás alapjául szolgáló öntözési tevékenységet, ami a termelési szerkezet további leépülését hozza magával. A birtokméret csökkentése a növénytermesztés szerkezetét még inkább egysíkúvá teszi, mert kisebb területre a gazdálkodók nem fognak beszerezni többféle speciális gépet, inkább még tovább egyszerűsítik a vetésszerkezetüket. A termelési szerkezet csaknem két évtizede folyamatosan szűkül. Jelenleg a gazdasági körülmények és az agrárpolitikai intézkedések a még egyszerűbb termelési szerkezet irányába terelik a gazdálkodókat. Ennek vesztesei a kertészet, az állattenyésztés és az intenzív, öntözéses gazdálkodás.

A legnagyobb kihívás a piac szegmentációja, vagyis a termékek megkülönböztetése, pedig ez növeli az áru értékét az értéklánc mentén. Egyre inkább előtérbe kerül a környezeti és a társadalmi fenntarthatóság és a humánegészségügyi, állategészségügyi, állatjóléti és ipari funkcionalitás.

Mindezt elősegíti az osztályozási, minőségbiztosítási és tanúsítási rendszerek elterjedése. Jürgen Vögele, a Világbank globális mezőgazdasági gyakorlatok igazgatója 2017 végén az EU agrárpiaci kilátásokról szóló konferenciáján kijelentette, hogy a mezőgazdasági termelők tevékenysége ma már nem „magánügy”. A technika fejlődésének köszönhetően szinte minden látható és nyomon követhető, a teljesítmény pedig mérhető. A kukorica kereskedelmében egyre nagyobb szerepet kap a nemzetközi védettségjelölés (IP: International Protection Marking) és az IP-vel jelölt tételek adásvétele. Erre a tengeri áruszállítás is lehetőséget kínál, a konténerszállító hajók növekvő forgalmának köszönhetően.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság