Back to top

Élmények nyomában az Aggteleki-karszton

Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően az észak-magyarországi régió az erdei élmények nagyhatalma, és e csodálatos erdős vidék legszebb és egyben legkülönlegesebb ékköve az Aggteleki-karszt. A hegytetőket uraló szédítő panorámák, a szemet gyönyörködtető erdők, az egyedi barlangritkaságok mellett az épített történelmi örökségek tárháza is ez a zöld birodalom.

A nagyvárosi nyüzsgéstől távol heteket tölthetünk el a térségben anélkül, hogy hasonló látványosságra bukkannánk. Hosszú erdei gyalogtúráink során emberek helyett nagyobb eséllyel találkozhatunk szalamandrával, jégmadárral, szerencsésebb esetben pedig akár valamelyik nagyvadfajunkat is megfigyelhetjük természetes élőhelyén. Nem véletlen, hogy az osztálykirándulásoknak is egyik kiemelt célpontja az Aggteleki-karszt, hiszen innen minden ifjú titán bőségesen megtömött élménytarisznyával térhet vissza az iskolapadba.

Fotó: Bózsó Gyula

Az ÉSZAKERDŐ Zrt. a legnagyobb területen gazdálkodó hazai erdőgazdaság, amely az Aggteleki-karszton is számos közjóléti létesítményt üzemeltet.

E páratlan szépségű terület piciny eldugott szeglete a lombok ölelte Szelce­puszta, igazi erdei oázis a karsztfennsíkon.

A lombok ölelte kastélyszálló falaiból máig árad a régmúlt méltósága
A lombok ölelte kastélyszálló falaiból máig árad a régmúlt méltósága
Fotó: Bózsó Gyula
Már a megközelítése is igazán kalandos a hosszú és egyben rendkívül változatos vonalvezetésű erdészeti út végén egy igazi főméltóság áll, az újraépített Szelc­epusztai Kastélyszálló. Horthy Miklós egykori vadászkastélya a környező erdőkben kialakított medvéskerttel gyorsan beindítja az itt kéktúrázók fantáziáját. Nem is alaptalan gondolatok ezek, hiszen a megfelelő szakértelemmel kezelt erdőkben farkas, medve és a rendkívül ritka császármadár is él. A természet – állat- és növényvilág tekintetében – szemmel láthatólag nem fukarkodott a vidéken, a hétköznapi élet azonban korántsem egyszerű.

A talaj sekély, a víz pedig hamar megtalálja az utat lefelé a mészkőben. Az itt élő emberek kemény munkával tudják megteremteni a mindennapi betevőt. Ennek ellenére bármelyik faluba térünk be, szívesen fogadják a fáradt vándort.

BORZ-ALOM Szelcepusztán

Fotó: Bózsó Gyula

Magyarország legészakibb pontján működik a BORZ-ALOM Erdészeti Erdei Iskola. Az Aggteleki-karszt háborítatlan szegletében a csendet csak a madárdal és a fák susogása töri meg. A festői szépségű, idilli környezetben a természetismereti nevelés és tanulás nem munka, csupán játékos szórakozás. Az erdészeti erdei iskola célja, hogy olyan szabadtéri kikapcsolódást nyújtson a gyermekeknek, amely által megtanulják tisztelni és szeretni az erdőt és annak élővilágát.

A természet élő múzeuma

Aki a Ménes-völgyön végigsétál Szel­ce­pusztától a Szádvárig, egyszerre vesz jegyet egy nagy zöld élő múzeumba és egy földtörténelmi időutazásra. A völgyön lassan lefelé ereszkedve a puha mohaszőnyeggel borított sziklakibúvások, mint megannyi zöld jelzőbóják kísérik utunkat.

A völgy egyedi mikroklímája a legnagyobb melegben is hűsítő sétára ad lehetőséget.

Az erdőgazdaság a hirtelen jött zivatarokra is gondolva két, minden erdei összkomforttal felszerelt védőházat is kialakított az útvonalon. A piciny kis menedékek padjain megpihenve kényelmesen elfogyaszthatjuk a magunkkal hozott elemózsiát. A völgy legnagyobb kincse, a Ménes-tó garantáltan elvarázsolja az utazót. A vízfelület úgy simul bele a tájba és a völgy apró hajlataiba, mintha öröktől fogva ott lett volna minden egyes cseppje. Itt könnyen támad olyan érzése az embernek, hogy tetten érte a harmóniát.

Ilyenkor pedig már nincs más hátra, csak erdészszokás szerint „Jó Szerencsét!” köszönni a patak partján álló öreg tölgyfának és folytatni az utat a völgy bejárata felé, a Tetves-forrás irányába. A kissé bizarr nevű forrás eredetét homály fedi, azonban egyes feltételezések szerint vizének gyógyhatást tulajdonítottak a régmúlt időkben.

A szellemekkel suttogó falu

Az újjáépített iskolaépületben berendezett kiállítás egy szebb múltról mesél a kitelepített Derenki-poljén
Az újjáépített iskolaépületben berendezett kiállítás egy szebb múltról mesél a kitelepített Derenki-poljén
Fotó: Bózsó Gyula
A Ménes-völgyön haladva érdemes rövid kitérőt tenni a Derenki-polje szellemfalujába. A hegy platóján létrejött piciny zárványtelepülést egykoron gorálok népesítették be. A falu lakosai kizárólag egymás között házasodtak, a külvilággal szinte nem érintkeztek, de a történelem viharai ennek ellenére sem kímélték őket.

Az utolsó szeg a koporsóban végül mégis az lett, hogy rossz szomszédnak bizonyultak. A kormányzó elképzeléseibe ugyanis nem fértek bele az orvvadászatot és csempészetet szinte alaptevékenységként űző helyiek.

Végül Magyarországon korábban példa nélküli módon az egész falut kitelepítették. Mementóként a mai napig látható a hajdani istálló düledező épülete és az emlékhelynek és kiállítótérnek újjáépített egykori iskola.

Igazán mégis az érinti meg az utazó lelkét, amikor a hajdani főutcán végigsétálva a fejfákra emlékeztető kétnyelvű táblák feliratait olvassa, rajtuk a tulajdonosok nevével és az áttelepítés helyszínével. A szellemházsor végén a stop tábla maga a temető, ahol a régi faragott sírkövek és fakeresztek árulkodnak a régmúlt mára homályba vesző, mégis megszívlelendő intő üzenetéről.

Vár állott, most kőhalom

Szádvár bevételét követően lenyűgöző panoráma tárul elénk
Szádvár bevételét követően lenyűgöző panoráma tárul elénk
Fotó: Bózsó Gyula
Szinte hihetetlen, de a Szögliget mellett magasodó Szár-hegy tetején emelkedett egykor Magyarország legnagyobb alapterületű vára.

Az ég felé meredő romos várfalak egy letűnt kor maradványai, mégis oly méltóságteljesek, mintha még mindig a várkapitányt várnák hazatérni, pedig több mint háromszáz éve már annak, hogy valaki e falak között szolgálatra jelentkezett.

Megépítésének körülményei a múlt homályába vesznek, azt viszont biztosan tudhatjuk, hogy a vár végső „elrontásáról” Bécsben határoztak 1686-ban.

Rövidre szabott aktív életét követően Szádvár csipkerózsika álomba szenderült, örökre magába zárva múltját és féltve őrzött titkait. Mégis okkal bízhatunk abban, hogy a térség legjelentősebb történelmi értékének egyszer még újra lapot oszt a sors és turisztikai lehetőségeinek köszönhetően visszanyerheti egykori fényének legalább egy kicsi szeletét.

Világörökségi barlangcsodák

A Baradla-Domica barlangrendszer méltán érdemelte ki a világörökségi címet.

Bár a hegy gyomrában se térerő, se wifi, minden gyerek élvezi, hogy egy kicsit kimozdulhat a komfortzónájából. Lent a mélyben gyorsan előbújik az emberből a mindent tudni és megismerni akaró felfedező.

A hegy gyomrában található különlegesen gazdag formavilágtól az ember képzelete is szárnyra kap
A hegy gyomrában található különlegesen gazdag formavilágtól az ember képzelete is szárnyra kap
Fotó: Bózsó Gyula
Ezt a páratlan, egyedülálló természeti kincset egyszer mindenkinek látni kell. A kilencszáz fő befogadására alkalmas hangversenyterem akusztikáját soha nem felejti el, aki egyszer már hallgatott benn zenét. Annak pedig csak a puszta képzelet szab határt, hogy ki mit lát bele a csodálatos cseppkőképződményekbe, hiszen

a mélyben jól megfér egymás mellett a medúza, a hentesüzlet, a habos torta és a krokodilszáj, az anyósnyelvről nem is beszélve.

A legnagyobb különlegessége ennek a kanyargós barlangrendszernek mégis az, hogy olyan világ tárul elénk, amelyet már az ősember is felfedezett magának. Az a tudat teszi igazán izgalmassá, hogy néhány ezer évvel ezelőtt nagyon távoli őseink is láthatták ugyanezeket a függő és álló cseppköveket, miközben menedéket kerestek.

A megskalpolt hegy

Bizton állíthatjuk, hogy az egykori ércbánya tárója hazánk egyik legkülönlegesebb barlangját rejti, amely nélkül Aggtelek nem lenne a világörökség része. A Bódva völgye felett magasodó félig elbányászott hegy messziről olyan képet mutat, mint egy hatalmas szuvas fog. A kívül kicsit csúnya látvány azonban belül egyedülálló szépséggel párosul.

Az egymásra települt cseppkövek, a cseppkőfüggönyök, a cseppkőzászlók és a tömegesen előforduló borsókő képződmények lélegzetelállító formákat alkotnak. Sok helyen pedig mindezt izzó vörösre festi a beszivárgó víz vastartalma.

A karszt szívtiprója

Fotó: Bózsó Gyula

A tavaszi hérics (Adonis vernalis) a görög mitológiából ismert Adoniszról, Vénusz kedveséről, a férfiszépség félistenéről kapta tudományos nevét. Tavasszal nagy tömegben virágzik a karszton, arany szőnyeggel beborítva a szelíd lejtőket. Hasonlóan a többi kedvelt vadvirágunkhoz, számos népies elnevezése is ismert, mint kutyarózsa, sárga leánykökörcsin, kotlóvirág, paptök, petrezselyemvirág. A növény mind zölden, mind szárítva igen erősen mérgező. Hazánkban 1982 óta természetvédelmi oltalom alatt áll. Természetvédelmi értéke 2000 forint.

A mély és szövevényes hasadékrendszerben összegyűlt állóvíz viszont olyan kristálytiszta, hogy szinte égszínkéken rikít a lámpafényben. Ez a különös színkavalkád és a rendkívül intenzív formavilág olyan érzést kölcsönöz a látogatónak, mintha trópusi lagúnában járna a föld alatt. A barlangból újra felszínre érve megéri felkapaszkodni az Esztramos még megmaradt csúcsára. Az elénk táruló panorámáért érdemes lesz visszatérni azokkal a barátainkkal, akiknek e túránkról meséltünk.

Az Aggteleki-karszt vidékére visszavágyik az ember, ha már egyszer megismerte. Az ország ezen eldugott szegletében olyan érzés kerít minket hatalmába, mintha az erdő zöldebb, a patak hűsebb, a levegő pedig kövérebb lenne.

Itt minden nap ünnepnap, amelyet túrázással tölthet a bakancsos turista. A természetben átélt lenyűgöző pillanatok során pedig kicsit mi is részeseivé válhatunk a nagy egésznek. Ott lehetünk a zúgó szélben, a hűsítő patak csobogásában és a hegyeket betakaró narancssárga naplementében. A karszton dolgozó erdészek keze nyomán formálódó csodálatos erdők ennek a hatalmas díszletnek a legfontosabb elemei. Az erdőmérnök és a kétkezi munkáját becsülettel végző erdei munkás azon fáradozik, hogy a hosszú távú fenntartással ezt a páratlan értéket átmentse az utókornak.

Bózsó Gyula
ÉSZAKERDŐ Zrt.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2018/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kaszó titokzatos ízei

A nagy rengeteg kellős közepén található Kaszó. A legközelebbi település is 6-8 kilométerre rejtőzik. Erdővel körülzárt csendes vidék, ahol mintha még az idő is kicsit megpihent volna. Szinte minden a vadászathoz kötődik, a tavasz és a nyár viszont a turistáké, amikor a vadászház étterme mellett a Főherceg Fogadó fogadja a kirándulókat.

A vadludak védelmében nem lehet tűzijátékozni

A tatai Öreg-tavon több ezer vadmadár telel minden évben. A vadludak azonban érzékenyek a zavarásra, és a szilveszteri tűzijátékok már korábban is hetekre elriasztották őket. Amellett, hogy fölösleges stresszt okoznak az állatoknak, az éjszaka megriadó nappali madarak a sötétben nem tudnak úgy tájékozódni, és akár halálos baleset is érheti őket.

Vadászat miatti lezárások Szilvásvárad környékén

A szokatlan novemberi meleg után hétfőtől kezdetét veszi a fagyosabb idő. A meteorológusok szerint vasárnap éjjel megérkezik a lehűlés és akár havas esőre, a magasabb régiókban pedig havazásra is számíthatunk. Érdemes még kihasználni a közelgő napos hétvégét egy őszi kiruccanásra, erdei túrázásra.

A mérgezett méhek antiszociálisak lesznek

A méhek szociális viselkedése nagyon fontos az életmódjuk szempontjából: akár táplálkoznak, élelmet gyűjtenek, az utódaikat nevelik vagy éppen a fészküket hűtik, fűtik, építik és javítják, a kolónia minden feladatot egy egységként végez.

Kék színben érkezik a zöld virágcserép

A német Pöppelmann hollandiai képviselete bemutatta a TEKU cserepek környezetkímélő kék generációját, amely újrahasznosított polipropilén műanyagból készül és újrahasznosítható.

Magyar fejlesztés: szén-dioxidot átalakító elektrokémiai reaktor

Az egyik legjelentősebb globális problémára, a növekvő szén-dioxid kibocsátás káros hatásaira is megoldást kínál a ThalesNano Zrt. és a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) közös kutatás-fejlesztési projektje.

Több információt osztanának meg Pilisi bioszféra-rezervátumról a turistákkal

Az UNESCO továbbra is védett területként tartja számon a Pilisi bioszféra-rezervátumot. A területen intenzívebbé tennék a turisták közvetlen tájékoztatását.

A magbankok sem mindenhatók

Nem minden növény magja alkalmas arra, hogy magbankokban tárolják. Így ha bármi történik, nem lesz honnan „újraéleszteni” az érzékeny fajokat. A kutatók megállapítása szerint a különösen veszélyeztetett fajok 36 százalékának magja érzékeny a szárításra és fagyasztásra – vagyis arra a módszerre, ahogyan a magbankokban megőrzik a szaporítóanyagokat.

Egy elfeledett hüllőnk: az amúrsikló

A terrarisztika hőskorában, a ’70–80-as években nagyon nehéz volt beszereznie kedvenceket annak, aki nem a hazai faunát akarta „dézsmálni”. Gyakorlatilag csak Kubából, illetve a volt Szovjetunió területéről lehetett egzotikus fajokra szert tenni.

Hangyabolyok lékelője: a hamvas küllő

A hamvas küllőt korábban szürke küllőnek hívták, a régebbi könyvekben még így szerepel. A zöld küllőnél kisebb madár, hossza 25 centiméter. A hím homloka és onnan a fejtető közepéig piros, a feje és nyaka a keskeny fekete bajuszsávot kivéve hamuszürke.