Ha a sörénye a baloldalra borul, akkor a jobboldalt is lehet, ugyanis a sörény nélküli nyakoldal mindig szebbet mutat. A ló álljon nyugodtan, egyensúlyban, egyformán terhelve mind a négy lábát.
A zablával óvatosan bánjunk!
A fotós felé eső oldalon legyen széjjelebb a láb, vagyis az első előrébb, mint a túloldali első, a hátsó hátrébb, mint a túloldali hátsó. A terpesz elöl legyen kb. egy patanyomnyi. Hátul a fotós felé eső láb legyen alaphelyzetben, a túloldali legyen a súlypont alá léptetve. Hátul a terpesz legyen lényegesen nagyobb, mint elöl. A ló a fejét tartsa természetesen, nem lógatva és nem túlzottan felemelve, legszebb, ha kissé megíveli, füleit előre hegyezve figyel előre, esetleg nagyon kicsit a fotós felé fordulva, hogy mindkét fül látszódjon. Farka lógjon lazán, ne csapkodjon vele, és ne takarja a csánkot.
A fotós látja oldalról a lovat, ő kéri az elővezetőtől, hogy „fél lépést előre”, „fél lépést hátra!” stb. Fontos, hogy az elővezető a két szárral, azokat külön kézbe fogva, a lóval szemben állva adja a lónak a segítségeket a zabla nagyon finom nyomásával.
Még jobb, ha a zabla helyett a szügyre tett kézzel vagy ujjal gyakorolunk nyomást a lóra, hogy egy picikét lépjen hátra. Ha sikerült a lábakat megfelelő helyzetbe hozni, az elővezető álljon a ló előtt, szemben vele, fogjon mindkét kezében kb. 30 cm szárat, amelyek lazán lógnak a zabláról lefelé.
Gyakori hiba, hogy az elővezető a sikeres felállítás után boldogan hátralép a lótól, aminek hatására a ló azonnal elindul utána, de legalábbis elkezd előre dőlni, az elővezető felé – és oda a nagy nehezen összehozott lábbeállítás!
A fotósnak résen kell lennie
Az elővezető maradhat közel a lóhoz, csak ne takarjon belőle semmit, a kezeivel sem a ló pofáját. Ha idáig eljutottunk, a ló is megnyugodott, akkor az elővezető mögött néhány méterrel egy segítő megpróbálhatja magára vonni a ló figyelmét, pl. sapkája felemelésével, finomabb vagy határozottabb lengetésével, hogy a ló az elővezető feje fölött figyeljen és füleljen előre. Nem lehet a lovat szépen felállítani, ha egy elővezető szár vagy futószár van beakasztva egy oldali zablakarikába, és igen nehéz a telivéreknél használatos ágaskodóval is.
Ilyenkor van esély rá, hogy a lábai is a megfelelő helyzetben vannak. Olyan is előfordul nyugodt lovak esetében, hogy ha egy láb nincs megfelelő helyen, a segítő óvatosan felkéri azt a lábát a lónak, és amikor leteszi, egyszerűen a helyére igazítja. Ez a lehetőség azért jobbára egy mellső láb helyzetének kisfokú korrigálásáig terjed.
Vannak lovak, amelyekre ráfér egy kis fegyelmezés a fotózásnál, de legtöbbjüknél az vezet eredményre, ha az elővezető nyugodt marad, és szépen megérteti a lóval, hogy mit akarunk tőle.
Biztosan számtalan finomság van még, ami a leírtakból kimaradt, de ha ennyivel tisztában van az, aki lovat akar fotózni, vagy fotóztatni, már az is sokat segíthet egy jó kép elkészítéséhez. Mindenkinek jó szórakozást kívánok, aki lovat akar fotózni! Türelmetlen, ideges ember viszont hozzá se fogjon!