0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Varroatolerancia: szelekció molekuláris genetikai módszerekkel

A Balaton fővárosának szélén korszerű épületek sora, mellettük kísérleti parcellák. A Pannon Egyetem Georgikon karán járunk, Keszthelyen. A Bioinnovációs Központ második emeletén dolgozik az egyebek mellett méhészeti kutatásokkal is foglalkozó munkacsoport. A tudományos munka vezetője Kolics Balázs, maga is méhész. Vele beszélgettünk.

– Egy molekuláris genetikai laboratóriumban dolgozunk, dolgozom – mutatja be a helyszínt Balázs. – Otthonról hoztam a méhész szenvedélyt, családunk négy generáció óta méhészkedik a Dráva-menti Bolhó községben. A termelő méhes egy része most is ott találtató, a másik fele szintén Somogyban, Balatonszentgyörgyön. A méhészeti szálat bizony nehezen dobja el az ember kaptárostól-mindenestül. Adódik a kérdés: vajon miként hozható össze a méhészkedés a molekuláris genetikával? Van egy futó pályázatunk, amelynek részeként megtaláltuk a méhészeti kapcsolódást –, ez pedig a varroatolerancia (Varroa Szenzitív Higiénikus Viselkedés), röviden VSH volt.

A méhek vajon észreveszik- e, ha igen, mennyi idő alatt, hogy a fiasításban valami gond van. Erre a tulajdonságra kezdtünk szelektálni méhcsaládokat a környékbeli méhészetekből.

Jó és rossz VSH-t mutató családok méhanyáit válogatjuk ki. A rosszat azért, mert ennek fényében láthatjuk a különbséget. A jó és a rossz anyáktól – mesterséges termékenyítéssel – egyaránt neveltünk családokat, van tehát a saját méhesen belül egy kísérleti méhállomány is.

Különbség a családok között

– A jobb tisztogató hajlam ad-e érdemi esélyt a méhcsaládoknak a varroa atka elleni védekezésre?ű

– Határozottan van érdemi különbség a jó és a rossz méhcsaládok között. Akác után a sorsukra hagytuk őket – nem védekeztünk a varroa ellen. ősszel a szélsőségek között tízszeres volt a különbség. A rosszul takarítókra még rá kellett tenni két 1/2 NB fiókot az átteleléshez, a jókat pedig egy Check Mite csíkos kezeléssel átteleltettük. Ebben semmi új nincs, évtizedek óta művelik ezt a szerencsésebb országokban. Az ezt követő szelekcióban, kiválogatásban viszont vannak molekuláris genetikával elért eredményeink.

Ha ugyanis nem ismerjük az ivari, vagy szex allélpárokat, akkor a szelekcióval óhatatlanul beszűkül a genetikai állomány, megvan a beltenyésztés veszélye.

Ha két családból származó jó VSH tulajdonságú egyedeket hozunk össze irányított, mesterséges termékenyítéssel, tudatában lehetünk annak, hogy egy apa- és egy anyacsaládnál legfeljebb négyféle allél lehetséges. Ha ezeket nem ismerjük, akkor az ebből tovább vitt vonalaknál hamar megjelennek a diploid herék, amelyeket a méhek kitakarítanak még álca korban, s a család idővel összeomlik.

Méh–atka egyensúly

– A tudomány legalább fél évszázada küzd az atkával, hatékony eredmények nélkül. Kis túlzással mondhatnánk, nem sikerült a varroát „kiirtani”. Egyáltalán lehetséges ez?

– Nagyon kevés olyan példa van, hogy egy invazív növény-, vagy állatfajt ki lehetne irtani. A Varroa destructor az indiai méhről, vagy a keleti (Apis cerana) méhről érkezett Európába, csakhogy ott egyfajta egyensúly alakult ki az Apis cerana – mint gazdaállat – és a varroa között.

A természetben mindenre akad példa: ideális esetben a mi méhünknél, szelektálással elérhető, hogy idővel kártételi küszöb alatt tartsuk az atkát.

Mindenesetre már rövid- és középtávon is reális, hogy kevesebb vegyszerrel, biztosabban küzdhetünk az atka ellen. Tehát a jó VSH-tulajdonságú méheken is lesz atka, de nem mindegy, milyen eséllyel tudjuk az egyensúlyt fenntartani. Nagyon leegyszerűsítve: mennyi „pöffentés” kell a megbízható eredményhez.

– Kérem, foglalja össze, hogy itt, a keszthelyi műhelyben melyek a főbb kutatási irányok?

– Toleráns méhvonalak szelektálása; ezen belül az ivari gének, vagy szex allélok elemzése az ezen nyugvó szelekciós tenyésztés érdekében. A harmadik irány pedig a méhészeti termékek és melléktermékek vizsgálata. A melléktermékekkel kapcsolatban egy elfeledett anyagra, a sonkolytörkölyre szeretnénk felhívni a figyelmet. Aki főzött már viaszt, az tudhatja, hogy egy rész viasz mellett nagyjából két rész fekete „hulladék”, sonkolytörköly képződik. Már Sőtér Kálmán és Örösi is említette, hogy a kitinből adódóan jelentős, mintegy 5 százalékos a nitrogéntartalma. Egyetemi és magánterületen már négy éve kísérletezünk sonkolytörköly „trágyázással”. Lehetséges tehát a mezőgazdasági hasznosítás, és vizsgáljuk egyéb tulajdonságait is. Ki lehet persze szórni a földekre, ám előbb megbízható kísérletekre van szükség, hogy miként hat a talajéletre, annak szerkezetére, kémhatására és így tovább.

Lehetőséget a vidéknek is

– Milyen érzés döntően a pályázati forrásokra támaszkodva dolgozni, és a bizonytalanságot vállalva élni?

– A lelkesedés tart bennünket össze. Sajnálatos, hogy szakaszosan, egy-egy feladat teljesítésére, és az elbírálás bizonytalanságait is vállalva dolgozunk. Kiszámítható módon, kevesebb forrás többet érne az ágazatnak. Talán országosan is hiányzik a méhészet súlyának megfelelő kutatási finanszírozás. Különösen érvényes mindez az ország nagyobbik részén, azaz vidéken, ahol nem adatik annyi lehetőség, mint a fővárosban.

Forrás: Méhészet