Back to top

Akiknek a Márton-nap a szilveszter

A magyar víziszárnyas-ágazat ismét jól teljesít. Ez nem kacsa, ez a valóság, még ha a gyakorlatban a liba- és a kacsatartásról van is szó. A madárinfluenza okozta sokkból múlt év közepére sikerült talpra állni, és azóta érezhető fejlődés.

Számok nélkül ez annyit jelent, hogy a betegség korszakához képest mindkét ágazatban legalább egyharmadával növekedett a termelés és a feldolgozás, és az átlaghoz viszonyítva szintén érezhetően bővültek a hozamok, amit a számok is igazolnak. A lúdtenyésztők számára Márton napja meghatározó dátum, Szabó Miklós, a Baromfi Terméktanács elnökségi tagja, a Lúdtenyésztők Szövetségének elnöke szerint náluk ez a szilveszter. Tőle kértünk információkat a hazai víziszárnyas-ágazat helyzetéről, és ahol lehetett, némi kitekintést is örömmel vettünk.

A magyar baromfiágazat és azon belül a víziszárnyas-ágazat helyzetével kapcsolatban most csak pozitívumok említhetők.

Tavaly júniusra lezárult a madárinfluenza, minden tekintetben, és azóta ezen a területen újabb bajok nem mutatkoztak. Azért meg kell jegyezni, hogy bár reméljük, ez így is marad, de tisztában vagyunk vele, hogy a vándorló madarak érkezése ezután várható.

Az ágazat szereplői igen sokat tettek azért, hogy most jobb és kedvezőbb helyzetről számolhatunk be. Ez elsősorban abban érhető tetten, ami tőlünk függ, tehát attól, hogy a lehető legjobban igyekszünk megvédeni magunkat. Példaként említhető, hogy a 2017. februári főállatorvosi rendelet intézkedéseit többé-kevésbé végrehajtották.

Megelőző intézkedések

Az állattartó telepek védelmét (ki- és beléptetés) szinte mindenütt megoldották, mind személyi, mind eszközoldalról. Ugyanakkor a járványvédelmi feladatokat csak többé-kevésbé sikerült rendbe tenni. A rendelet végrehajtása érdekében nagyon sok ellenőrzést tartott a hatóság, amelyekben részt vett a BTT, kiemelten a Lúdszövetség is. Ennek hatása egyértelműen tetten érhető a víziszárnyas-ágazaton. Ugyan­akkor még ma is vannak az ágazatban neuralgikus területek, például az ország déli részében. Tény, hogy a rendelet végrehajtása nem mindenhol történt meg. Ez elsősorban a takarmánytárolásra és az etetésre vonatkozik: egyáltalán nem biztos, hogy ezeket sikerült fedett területre vinni. A hiányosságok megszüntetéséhez további szívós munkára van szükség, a hatóságok és a szakmai szervezetek részéről egyaránt.

Ebben a legfontosabb szerep a termelőkre há­­rul, vagy csak hárulna. Ezek legfontosabb része a telepépítés, ami viszont roppant tőkeigényes, és ez a leghosszabb idő alatt megtérülő elvárás.

A tavaly lezárult madárinfluenza-járvány után, a hiányhelyzetben egy erőteljes kereslet alakult ki, ami az árakat rögtön megemelte. Ismerjük a piac viselkedését: ha valamit jobban lehet eladni, azt a termelők szívesebben állítják elő, növekszik a termelése, ez pe­­dig újfent áreséshez vezet. A víziszárnyas-ágazatban 2017 második felében elindult a folyamat, hogy, nosza, rajta, itt most számottevően növelni lehet a termelést. Viszont ez azzal jár, hogy előbb-utóbb csökkennek az árak, mert azok nem a termelés tényleges költségétől függenek, hanem a piaci kereslettől és kínálattól.

A legkisebb túltermelés hatására többszörös visszaesés mutatkozik az értékesítési árakban.

Átrendeződő piac

Tévedés ne essék, Szabó Miklós szerint a termelési kedv növekedése egyáltalán nem kedvezőtlen jelenség, sőt! Csak tudni kell a mértéket, a lehetőség nagyságát ahhoz, hogy ne hozzuk magunkat kényelmetlen helyzetbe.

Ha a 2018-as tényeket nézzük, akkor mind a pecsenyekacsánál, mind a libánál többet termelünk a piaci igényeknél, ezért az árak mérséklődtek. Most csak a pecsenyekacsa esetében az áresés kb. 10–15 százalékos volt.

Ezt a termelés költségeivel nem lehet magyarázni, mert az elmúlt időszakban minden költség növekedett: drágult a munkaerő, a takarmány, és minden más egyéb dolog, ami a víziszárnyas-ágazatban szükséges. Ebből logikusan következik, hogy az ágazat jövedelme­zősége mérséklődik, ellentétben a tavalyi trenddel. Az egészséges egyensúly kialakítása ezen a területen alapvető érdekünk. Ezt a piac is megoldja, mert 2018-ban a pecsenyekacsa-ágazat túltermelése miatt bekövetkezik a visszaszabályozás, ezért 2019-re már kevesebben termelnek majd ilyen kacsát.

A baromfiágazat egy kivételezett ágazat, amellyel az el­­múlt években tartósan eredményt lehetett elérni. Ez egyértelműen kiderül a mérlegekből, az értékelésekből.

Érvényes ez a kacsa- és a libaágazatra is, hisz a termelők, a feldolgozók és a kereskedők mind megtalálták benne a számításukat, minden résztvevő nyereséges tudott lenni.

Természetesen a nyereség mértéke nem azonos: aki jobb hatékonysággal dolgozik, annál itt is nagyobb a tiszta nyerség, míg a kevésbé korszerűeknek szerényebb eredménnyel kellett megelégedniük. Árbevétel­arányosan vizsgálva a kérdést kiderül, hogy 3–8 százalék nyereségre tudott szert tenni az ágazat egésze, amiben egyaránt benne vannak a gyengébbek és a jobbak.

Az okokat vizsgálva kiderül, hogy a baromfitermékek iránti kereslet egyre nő a világpiacon. Ez eleinte csak a brojlerre volt érvényes, ám újabban a többi ágazatra is igaz ez a megállapítás, így a kacsára is. A libatermékek egy szűkebb kört érintenek, ezek napjainkban is erősen prémium terméknek számítanak. Abban is speciális a lúd, hogy csak néhány meghatározó területen fogyasztják nagyobb tételben a világon, például németajkú területeken. Érdekességként említette Szabó Miklós, hogy Kanadában, ahova 10 évvel ezelőtt még nem lehetett libát vinni, az ország nyugati részében, ahova sokan vándoroltak be a Távol-Keletről, számottevően megnövekedett a kereslet a liba iránt.

Struktúraváltás szükséges

A növekvő igényeket a víziszárnyas-ágazatokban is csak akkor tudják kielégíteni, ha elegendő alapanyagot tudnak előállítani. És éppen ez ma az ágazat szűk keresztmetszete, mert a termeléssel adódnak gondok. A fiatalok nem nagyon vállalkoznak rá, hogy ebben az ágazatban dolgozzanak.

Bármennyire is meglepő, a liba és a kacsa esetében összességében kevés a termelő. Az újabb generációk hiába látták a termelésüket otthon, ők maguk már nem vállalkoznak erre a feladatra. Megoldást jelenthet, ha az integrációk valamilyen formában bővíteni tudják a kistermelői kört, és azok bevonását a szervezett termelésbe.

Éppen ezért Szabó Miklós is azon a véleményen van, hogy az ágazaton belüli támogatásokat a lehető legnagyobb mértékben a termelőkhöz kell irányítani és átcsoportosítani annak érdekében, hogy erősödjön az alapanyag-előállításunk.

Határozottan és gyorsan kell lépnünk ezen a területen. A lengyelekhez képest nagy a lemaradásunk, ezt az adatok nagyon plasztikusan mutatják. A rendszerváltozás előtt mindkét országban kb. 0,5 millió tonna volt a baromfi-kibocsátás évente. Mi azóta a 700 ezer tonnáig jutottunk, de a lengyelek faképnél hagytak bennünket, és már 3,5 millió tonnánál tartanak. Tehát nem áltathatjuk magunkat, hogy hiszen mi is bővültünk, ha azt látjuk, hogy mások ennek sokszorosát érték el. Ahhoz, hogy a tempót érzékelhetően javítani tudjuk, számottevő fejlesztéseket kell végrehajtanunk.

Integrációban gondolkodjunk

A legfontosabb az állattartó telepek megépítése, de ez csak sokára térül meg. Viszont nincs más lehetőségünk, meg kell ezt tennünk ahhoz, hogy az ágazatban legyen elegendő alapanyag a feldolgozáshoz. Újfent csak oda jutottunk, hogy még több kistermelőt kell bevonni, és még inkább integrációs körülmények kö­­zött. Az integrációk jelenleg is a nagy vágóhidakhoz kötődnek, ezért a kapcsolódó munkákat is az ő vezetésükkel kell végrehajtani. Ugyanis az integráció nem más, mint az elejétől a végéig lefedni a termékpályát. Ez a víziszárnyasoknál a törzstartással kezdődik és a fogyasztó asztalánál végződik. Ezt olyasvalakinek kell koordinálnia, aki ért hozzá, aki tisztában van a szakma rejtelmeivel. A termelők az ilyen integrátorokkal tudnak hosszú távú és kiszámítható szerződéseket kötni. Éppen ezért

kijelenthető, hogy hazánkban a vállalkozási kultúrában is kötelező az előrelépés. Amennyiben megállapodunk valamiben, azt minden körülmények között tartsuk meg, és ne szaladjunk oda, ahol esetleg 1 forinttal többet ígérnek.

Ha a magyarországi tényadatokat nézzük, nincs okunk borúlátásra. Az úgynevezett normál években kacsából 26–28 milliót szoktunk levágni. Ez a madárinfluenza miatt tavaly 17–18 millióra csökkent. Most úgy látszik – s ez csak előrejelzés –, hogy 2018-ban 32 millió kacsával, összesen 120 ezer tonna kacsatermékkel számolhatunk. Ebből kiderül, hogy az átlaghoz képest még inkább előrelépünk. Ugyanez érvényes a libaágazatra, a húslibára és a hízott libára egyaránt. Ebben az évben 5,5 millió állat fel­dolgozásával számolnak a szakmabeliek, ez 35 ezer tonnát jelent.

Ha a két víziszárnyas-ágazatot össze­gezzük, akkor idén 155 ezer tonna feldolgozása várható, ami tekintélyt parancsoló adat.

A kacsákat általában 3–3,5 kilogramm testtömegnél vágjuk le, a libánál 5–5,5 kilogramm a feldolgozási testtömeg. A magyar baromfi ágazatban kb. 60 ez­­ren dolgoznak, legtöbben a víziszárnyas-előállításában.

A 2018-as gazdálkodás a libánál és kacsánál még az előző év végén kezdődött, a betelepítésekkel. Ennek során a szándék több volt a libánál, mint amennyi megvalósult. Az előzetes adatokból kb. 4,5 millió húslibára és 1,5–2 millió hízott libára számítottunk. Viszont most is bebizonyosodott, hogy a zárt tartást a ludak nem nagyon tolerálják, a termelés ebben az esetben visszaesik. Amikor 2017 januárjában és februárjában be kellett zárni a libatörzseket, számítani lehetett rá, hogy mind az egyedenkénti tojásprodukció, mind a keltethetőség várhatóan gyengül. Így is történt: az előző évhez képest mintegy 20 százalékkal kevesebbet tojtak a libák, és a keltethetőség a korábbi 68–70 százalékról 50–60 százalékra esett vissza. Ennek az lett a következménye, hogy a törzs­tartásban sokan drasztikus in­­tézkedéseket hoztak: a ko­­rábbi négyzetméterenkénti 1,2–1,5 állatsűrűség helyett csupán 0,8–1 állatot helyeztek el.

Figyelni kell még arra is, hogy az eddiginél racionálisabban álljunk a fajtakérdéshez. A lengyelek egyetlen egy fajtát tenyésztenek, ezzel szemben nálunk legalább 10 fajta létezik, amelyek közül 3–4-gyel foglalkozunk intenzívebben. A törzstenyésztésben előrelépésre van szükség, csak az a gond, hogy ez is pénzbe, sok pénzbe kerül, és hogy ez egy legalább egy évtizedig eltartó folyamat.

Nincs gondunk viszont a kacsánál. Abból mi is alapvetően két fajtával termelünk. Ide tartozó megjegyzés, hogy a fogyasztói piac egyre kevésbé igényli a túl nagy testű állatokat, inkább a közepes méretűeket favorizálja, a kereskedelem pedig egyre erősebben kéri, sőt követeli a feldolgozott víziszárnyas-termékeket.

Ná­­lunk a víziszárnyasok közül a liba fő értékesítési szezonja Márton-nap környéke és a karácsony, bár újabban azt tapasztalni, hogy húsvétkor is nő a libatermékek iránti igény.

A számok tükrében

A liba gyártelepi értékesítési ára mostanság 3,2 euró, azaz 1000 forint, amibe minden résztvevőnek bele kell férnie. A legnagyobb tételt természetesen a takarmány jelenti. A libánál 14 hetes hizlalás esetén fajlagosan 5,5–6 kilogramm takarmány szükséges, míg a 6 hétre hizlalt kacsánál a fajlagos takar­mány­felhasz­nálás 2–2,2 kilogramm. A vágósúly ilyenkor 3–3,2 kilogramm a kacsa esetében. A víziszárnyas-ta­karmány kilogrammonkénti ára 70–80 forint között alakul. A Tranzit-csoportnál a víziszárnyas-termelésben a fehérjehordozók csakis GMO-men­tesek lehetnek, ezt nemzetközi minősítések is tanúsítják. Náluk a fő fehérjehordozó a hazai be­­szerzésű full fat szója, valamint a napraforgó- és a repcedara.

Újabb takarmány-alapanyag a cirok, amelyről egyre inkább bebizonyosodik, hogy jobban tűri a szárazságot, így biztonságosan termeszthető, és gazdaságos is.

A Tranzit-csoportnál idén fejeződött be egy 15 milliárd forintos beruházás, és még ebben az évben belekezdenek egy újabb 15 milliárd forintos csomagba, ami to­­vább nőhet 30 milliárdosra. Eddig bővítették a törzsnevelő felületüket, amivel megoldották, hogy libából és kacsából teljesen önellátóak legyenek. Végrehajtottak egy teljes keltetői rekonstrukciót, növelték a ta­­kar­mánygyártó kapacitásukat, és több mint 5,5 milliárd forintot fordítottak a nyír­gelsei vágóhíd kapacitásának bővítésére.

A következő programot alapvetően a nevelőfelület bő­­vítésének szentelik, to­­vábbá szerepel benne a takarmánygyártás színvonalának az emelése és a nyírbátori vágóhíd felújítása. Mindezek mellett kiemelt fontosságúnak tartják egy tovább­feldolgozó üzem létesítését, amitől már most is dinamikus fejlődést, további gyorsulást várnak.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2018/45 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Állatjólét: még mindig komoly hiányosságok vannak az EU-ban

Az állatjólétre irányuló uniós fellépések több szempontból is sikeresek voltak, de továbbra is hiányosságok tapasztalhatók a haszonállatokkal való bánásmód terén - ezt állapította meg egyebek mellett az Európai Számvevőszék szerdán közzétett jelentésében.

Miniszteri előadás és elnökválasztás a MÁSZ küldöttgyűlésen

Erős magyar mezőgazdaság nincs erős szuverén magyar állattenyésztés és fejlett tenyészállat-előállítás nélkül, emelte ki Nagy István agrárminiszter Herceghalmon, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének (MÁSZ) küldöttgyűlésén, ahol Zászlós Tibort a szervezet elnökévé választották.

A ketreces termelés szabadsága

Piackutatási és tájékoztatási kampányt indít a Baromfi Termék Tanács a magyar vásárlók tojásfogyasztási igényeinek felmérésére. A BTT szerint fel kell lépni az ellen, hogy az üzletláncok kiszorítsák kínálatukból a ketreces tojásokat, mert szerintük ezzel nemcsak a tojáspiaci szereplők, hanem a fogyasztók is rosszul járnának.

Folyamatosan emelkedik a baromfitermelés az unióban

Az Európai Unióban a baromfitermelés további erősödésére számítanak a szakemberek - olvasható a rövidtávra kiadott előrejelzésből. Az idén az első negyedévében közel 4 százalékkal több baromfit értékesítettek a tagállamok termelői, mint az azt megelőző félévben. A növekedés azóta ugyan lelassult, de éves szinten így is el fogja érni a 1,5 százalékot.

Emu: így is, úgy is szerethető

Targuba Miklós egy egész csomag szeletelt kenyérrel érkezett az emuk „birodalmához”, és a madarak szemmel láthatóan örültek a fotózás miatti plusz élelemnek: valósággal megrohamozták a gazdájukat.

A világban jól ismert, itthon alig: a barnevelder

A barnevelder világszerte ismert és tenyésztett házityúk. Ezt a népszerű fajtát Hollandiában Barneveld városában és annak környékén tenyésztették ki.

Az orosz szárnyasok berepülnek a kínai piacra

Oroszország az év végéig elkezdheti a fagyasztott baromfik szállítását Kínába. A termelők évek óta várnak erre a lehetőségre, úgy tűnik, végre megnyílik előttük a legnagyobb ázsiai piac.

Mehet a magyar víziszárnyas Kínába

Kína feloldotta a madárinfluenza elleni vétót Magyarországgal szemben, ez minden magyar baromfitenyésztő számára jó hír, hiszen ezzel lehetőség lesz Kínába exportálni - mondta Nagy István agrárminiszter hétfőn az MTI-nek, miután a kínai közlönyben hivatalosan is megjelent az intézkedés.

Van elég liba Márton napra

Széles kínálatból válogathatnak a Márton-napi libasült kedvelői, ráadásul drágulástól sem kell tartani az ünnepi időszakot megelőzően. A madárinfluenza hatása mára végérvényesen eltűnt a piac­ról, így a libamáj is olcsóbb lett a tavalyi jelentős drágulás után.

Mehet a magyar nyúl- és marhahús Szingapúrba

Sikerült megállapodni Szingapúrral, hogy azon a 18 húsipari vállalaton felül, amelyek már rendelkeznek exportengedéllyel, öt újabb cég exportálhasson az ázsiai országba - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn a közmédiának.