Háta és szárnyfedői szürkészöldek, farkcsíkja sárgászöld, farktollai szürkésbarnák. Alsóteste világos zöldesszürke. A tojó csak annyiban különbözik a hímtől, hogy nincs piros homlokfoltja. Az első tollruhás fiatal hímek homlokfoltja kisebb, szürkével kevert piros színű. A hím a tél vége felé és később a költési időszakban hallatott hangja legfeljebb csak emlékeztet a zöld küllő harsány kiáltására, halkabb, panaszosan csengő, a végén lassuló, elhalkuló hangsor. A tojó rövid hangokkal válaszol.
Mindkét nem dobol
A párosodási időben a hím gyakran dobol, ezzel jelzi a választott territórium foglaltságát. A doboláshoz egy jól rezonáló ágakat vagy ágcsonkokat választ, és ezekre a helyekre többször visszatér. A tojó is dobol, de jóval ritkábban és rövidebben.
A hamvas küllő Európa középső, keleti és részben az északi tájakon költ. Hazánkban a középhegységek és a dombvidék erdeiben általánosan elterjedt, de sehol sem gyakori.
Kedveli a korosabb állományú bükkösöket és tölgyeseket, de megtelepszik az elegyes erdőkben, a folyókat kísérő ligeterőkben, parkokban és arborétumokban is. A hazai állományt körülbelül 2500 párra becsülik. Állandó madár, de ősztől kora tavaszig kóborol, és ilyenkor olyan területeken, például az Alföldön is felbukkan, ahol egyébként nem költ. A násztevékenységgel kapcsolatos hangadás februárban kezdődik, de enyhe teleken akár már januárban is hallhatunk doboló hímeket. A párba állt madarak néha egy korábbi odút foglalnak el, máskor újat készítenek. A középhegységi és dombvidéki erdőkben elsősorban egy belül már korhadó bükköt vagy tölgyet választanak, az ártéri erdőkben főleg fűz és nyárfákba vésik odújukat. A parkokban szükségből, ha egyéb alkalmas fát nem találnak, tűlevelűek törzsében is készíthetnek lakást maguknak.
A szülők 5-10 percenként etetnek
A fészekalj áprilisban vagy májusban 5-7, az odú alján lévő forgácstörmeléken fekvő fehér tojással teljes. A pár nappal felváltva kotlik, éjszaka a hím ül a tojásokon, míg párja egy közeli odúban pihen. A napközben váltásra érkező madár hangjelzéssel figyelmezteti párját. A fiókák 15-16 nap alatt kelnek ki, csupaszok, zárt szeműek, szüleik eleinte felváltva melengetik őket. Később már mindkét madár etet, viszonylag sűrűn, általában 5-10 percenként érkeznek eleséggel az odúhoz, de esős, hűvös időben az egyes etetések közti szünetek hosszabbak is lehetnek. A táplálékot – főként hangyákat és hangyabábokat – a torokzacskójukban hozzák, és az odúban öklendezik fel. Az etetés után megjelenő ürüléket a fiókák körülbelül egyhetes koráig elnyelik, később a csőrükbe kapva elviszik az odútól, és az avarba ejtik.
Évente egyszer költenek
A fiókák 24-25 napig maradnak az odúban. Általában a kora reggeli órákban egymás után hagyják el az üreget, nyomban ügyesen kúsznak a törzsön és a vastag ágakon, de repülni még csak gyengén tudnak. A család az első napokban még összetart, a szülők önállósodásukig etetik a fiatalokat, melyek aztán elszélednek. A párok évente csak egy alkalommal költenek.
A hamvas küllő elsősorban hangyákkal, azok bábjaival és lárváival táplálkozik, ezért az erdőben mindig olyan helyen telepednek meg, ahol tisztások, vágások vannak a közelben.
A fűben talált bolyokat meglékeli, és hosszúra nyújtható nyelvével szedi ki a bábokat és rovarokat. A bolyokat télen is felkeresi. Hangyákon kívül kisebb számban egyéb rovarokat is fogyaszt, de pókokat is eszik. Bükkszenterzsébeten figyeltem meg egy példányt, amelyik télidőben naponta egy félig kész vályogépület téglái között kutatott táplálék, valószínűleg ott rejtőző rovarok és lárvák után. A hamvas küllő hazánkban védett, természetvédelmi értéke 50 ezer Ft.
