A feljegyzések szerint a barneveldert a helyi és ázsiai eredetű tojófajták keresztezéséből hozták létre (kokin, langschan, bráma). A XX. század 20-as éveiben exportálták az első állatokat külföldre, többek között Angliába is.
A század kezdetén, mint általában a kialakuló fajtáknál, nagy volt a tanácstalanság és a véleménykülönbség a színek és mintázatok tekintetében. A fent említett keresztezéseket még továbbiak követték, és így egyre több szín- és mintaváltozat alakult ki, így jött létre az indiai viador felhasználásával a duplaszegélyes színváltozat. Ezeket szelektálva az egyszínű baromfik mellett a duplaszegélyeseket fogadták el, és bármely más tollazattal bíró állatot kizárták a további tenyésztésből.
Kívánatos a 4-5 fogú egyszerű taraj
A barnevelderek átlagosan nehéz tyúkok, a kakas súlya 3-3,5 kg, a tyúk 2-2,75 kg között mozog. Hátuk közepesen hosszú és hajlott, a hát átmenete a farokba folyamatos, a mell kerekded és széles. A fejet egyszerű, közepes méretű taraj ékesíti, ideális esetben ez négy-öt fogból állhat, bár a gyakorlatban ezt sokszor nehéz elérni. A füllebenyek vörösek, a szem színe vörösbarna. Szárnyukat felhúzva, jól a testhez szorítva viselik. A farokrészt félmagasan, nem teljesen szétterjesztetten hordják. A kakas fő- és melléksarlótollainak szélesnek kell lenniük és a farktollakat szinte teljesen be kell borítaniuk. A kakasok lába sötétebb sárga, a tyúkok sárga lábánál az elülső lábpikkelyei vöröses árnyalattal színezettek. Napjainkban a fajta megtalálható fekete, fehér, duplaszegélyes és duplaszegélyes kék színösszetételekben. Németországban ezeken a színeken kívül kék és sötétbarna is előfordul.
A toll rajzolata különösképpen jellegzetes: fekete tollgerinc, lándzsacsúcs formájú barna tollmező, végül a toll pereme szintén fekete, és ez a tulajdonképpeni szegély.
Különös színezetű tojások
A barnevelderek kiváló tojótulajdonságukról ismertek, illetve kifejezetten híresek sötétbarnán színezett tojásukról, melyhez hasonlót csak a marans fajtánál lehet megtalálni. A tojások színe nem állandó, a tojásrakás elején még szép sötétbarnák, de néhány hét elteltével világosabbak lesznek. A tojáshozam évi 180 db körül van, súlyuk 65-70 gramm. A barnevelder életerős fajta, mely szinte bárhol otthonosan érzi magát szabadon és kifutóban egyaránt.
Ezek a baromfik rosszul repülnek, így egy középmagas kerítés már elegendő ahhoz, hogy az ingatlan határain belül tartsuk őket. Ráadásul nyugodt természetűek és könnyen szelídíthetőek. A fajta hátránya, hogy különösen fogékony a Marek-betegségre.
A tenyésztők erre odafigyelve már az egynapos csibét is beoltatják a betegség ellen. A duplaszegélyes színváltozat a legkülönlegesebb. Ez akkor érvényesül a legjobban, ha az alapszín meleg aranybarna, és a fekete szegélyek szemet gyönyörködtetően zöldes fényben csillognak. Ennek a sok jó tulajdonsággal rendelkező és aránylag könnyen tartható fajtának Magyarországon sajnos kicsi az állománya.
A törpe barnevelder
A fajta gyökereit Németországban és Angliában egyaránt megtaláljuk. Az angol tenyésztők ugyan megelőzték a németeket, de az általuk nemesített törpe barnevelder hamar feledésbe merült. A németek a törpe barneveldert a fejlődésben és növekedésben elmaradt nagytestű változatokból, törpe méretű vörös rhode izlandiból, törpe wyandottból, törpe langschanokból és nem fajtatiszta törpetyúkok segítségével hozták létre. Típusra ezek az állatok tökéletesen megfeleltek a kívánalmaknak, de hiányzott a jellegzetes, duplaszegélyes barnevelder mintázat, amelyet a törpeméretű indiai viadortyúk útján sikerült elérni. A törpe barnevelder akkor megfelelő, ha mindenben a barnevelder kicsiny változata. A törpetyúkok között közepes termetűnek számít, egyértelműen jó tojótulajdonsággal. A törpe barnevelder egyik fajtajellegzetessége – csakúgy, mint nagytermetű rokonánál – a tojások nagyon sötétbarna színe.
