0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A mérgezett méhek antiszociálisak lesznek

A méhek szociális viselkedése nagyon fontos az életmódjuk szempontjából: akár táplálkoznak, élelmet gyűjtenek, az utódaikat nevelik vagy éppen a fészküket hűtik, fűtik, építik és javítják, a kolónia minden feladatot egy egységként végez.

Egy korábbi tanulmány már felvetette, hogy a rovarirtó szerek befolyásolják a méhek táplálkozási viselkedését. Egy újabb kutatás szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa.

A posztdoktori kutató James Crall a Harvard Egyetemen, Benjamin de Bivort laboratóriumában végzett kísérleteket a kollégái segítségével. Ezekben a hírhedt neonikotinoid tartalmú növényvédőszereket hatását vizsgálták a méhek szociális viselkedésére. Ehhez egy innovatív, robotizált rendszert fejlesztettek ki.

„Egy fekete-fehér, egyszerű QR-kódot tartalmazó lapkát tettünk minden méh hátára”

– mondta Crall. „A kolóniák fölött pedig egy kamera mozog, mely képes minden egyes méh mozgását követni a számítógépes látás (computer vision) segítségével, így lehetőségünk van követni a fészekben zajló eseményeket.”

Ennek a rendszernek a segítségével a kolóniák egyes tagjait növényvédőszerekkel tudták kezelni, majd megfigyelhették, hogyan változott a viselkedésük – kevesebbet érintkeztek a társaikkal, nem foglalkoztak annyit a lárvák nevelésével, és egyre több időt töltöttek a kolónia perifériáján. Azonban számos okból sem életszerű csupán a kolónia néhány egyedét vizsgálni.

Egyrészt fiziológiailag problémás, hiszen még ha valóságos mennyiségű rovarirtót kapnak is,

a szabadban nem egyszerre kerülnének kapcsolatban az egész napi dózissal. Gondoljunk csak arra, mekkora különbség van aközött, hogy egyszerre megisszuk a napi kávé adagunkat, vagy lassan elkortyolgatjuk.

A másik probléma, hogy a méhcsalád egy funkcionális egységet alkot. Így nem sok értelme van annak, ha az egyes egyedeket kezeljük, ezzel ugyanis elveszítjük a kolónia természetes szociális struktúráját.

A robotizált rendszerrel azonban a kutatók egy egész kolóniát egy egységként tudnak kezelni. Összesen 12 egységet tudnak egyszerre figyelni, melyekben egy-egy kolónia van. Ezekben a tárolókban két rekeszhez férhetnek hozzá a rovarok: az egyikben a fészkük van, a másikban pedig a táplálkozó hely.

„Ezzel többszörösen, kolónia-szinten tudjuk kitenni a méheket a rovarirtónak, és folyamatosan megfigyelhetjük a viselkedésüket”

– mondta Crall – „Szerintünk ez sokkal jobban hasonlít a valós viselkedésükhöz, és a rendszer segítségével automatizálható a viselkedés megfigyelése egyszerre több kolóniában.”

A méregnek kitett méhek aktivitása és szociális viselkedése megváltozott, több időt töltöttek a fészek szélén, ahogyan a korábbi kísérletekben is történt. Ez a kísérlet azonban rámutatott arra, hogy ezek a változások éjszaka még erőteljesebbek voltak.

„A méheknek nagyon erős cirkadián, azaz napi ritmus szerint élnek” magyarázta Crall.

„Arra jöttünk rá, hogy napközben nem volt statisztikailag kimutatható változás, azonban éjszaka látszott, hogy kezdenek összeomlani. Egyelőre nem tudjuk, hogy a rovarirtók megzavarják-e a cirkadián ciklust befolyásoló géneket, vagy valamilyen fiziológiás visszajelzés.”

„Azonban úgy tűnik, hogyha meg akarjuk érteni és tanulmányozni ezeket a vegyületeket, akkor az éjszaka megmutatkozó hatásokat is nagy fontos tanulmányozni.”

További kísérletek során a kolónián belüli hőmérsékletet is vizsgálták. Amikor a hőmérséklet csökken, a méhek összehúzzák a szárnyaikat, és az izmaikat rezegtetve hőt termelnek. A kontroll kolóniáknál nem okozott problémát, hogy a fészek hőmérsékletét pár fok ingadozástól eltekintve egyenletesen tartsák. Azonban a rovarirtónak kitett családok elvesztették ezt a hőszabályozó képességüket.

Amellett hogy elvesztették a hűtő és fűtőképességüket a kezelt méhek, a kísérlet megmutatta azt is, hogy a rovarirtónak kitett példányok nem tudtak szigetelő viasz kupolát húzni a kolónia fölé, ami egy funkcionálisan működőképes fészek alapja lenne.

Ez a tanulmány – különösen a hőszabályozás – új kérdéseket vet fel nem csak a rovarirtók közvetlen hatásaival kapcsolatban, hanem azzal is, hogy azok milyen módon befolyásolják a kolóniák stresszorokra adott válaszát. Egy különösen szélsőséges környezetben a rovarirtó szerek hatásai is sokkal rosszabbak lehetnek.

Ebből következik, hogy a mezőgazdaságban használt kemikáliák teszteléséhez máshogy kell hozzáállni, illetve felvetődik a kérdés, hogy bizonyos környezetben erőteljesebb negatív hatást fogunk-e látni.

Mindent egybevetve Crall úgy gondolja, hogy

az általuk feltárt eredmények a neonikotinoidok és más, méhekre veszélyes vegyszerek használatának szigorúbb szabályozását támasztják alá.

„Azon a ponton vagyunk, ahol nagyon is aggódnunk kellene azon, hogy oly módon változtatjuk meg a környezetünket, ami végzetes az ökoszisztémák működése és az élelmiszertermelésünk szempontjából is nélkülözhetetlen rovarpopulációkra nézve” – jelentette ki Crall.

Az élelmiszertermelésünk egyre inkább beporzó-függővé vált az idők folyamán – manapság az élelmiszernövények harmada függ tőlük, és ez a szám folyamatosan nő. Egészen mostanáig a természet számtalan hasznos rovart biztosított a növénytermesztésünkhöz, azonban lassan kezdünk rájönni, hogy ezt nem vehetjük magától értetődőnek, és nagyon is aggódnunk kéne emiatt.

Forrás: phys.org