0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Az „akváriumi halak királya”, a vitorlás

Akinek megfelelő méretű az akváriuma, annak bizton ajánlható a vitorláshal. Ma már szinte minden állatkereskedésben beszerezhető, gondozása egyszerű és több változata is ismert. Ám nem volt mindig így.

Az akváriumokban élő vitorláshalak többsége hibrid, mégpedig két közeli rokon fajé, a nagyobb testű, 25 centiméter teljes magasságot is elérő nagy vitorláshal (Pterophyllum eimekei) és a 16-18 cm-es törpe vitorláshal (P. scalare) keresztezése. Ezért csak egyszerűen vitorláshalnak hívják az akvarista szakirodalomban.

Nevüket nem véletlenül kapták, ugyanis megnyúlt úszóik valóban vitorlára emlékeztetnek. Mindkét említett faj élőhelye az Amazonas és mellékfolyói.

Hazájában a helyi lakosság a vitorláshalat őrült halnak nevezi, mert megfigyelték, hogy az idősebb példányok nagyon ijedősek, és ha megzavarják őket, fejjel a homoknak úsznak. Szerencsére az akváriumban gondozott példányok ma már ritkábban rettennek meg.

Fátyolos változata is ismert

A vitorláshalat 1823-ban írták le a tudomány számára, és vélhetően elevenen csak a XIX. század második felében kerülhetett Európába. A szakirodalom szerint 1911-től kezdte el a diadalútját, ám tenyésztését először csupán 1920-ban sikerült megoldani. Előtte csak vadbefogott példányokat árultak a külföldi kereskedések, természetesen igen borsos áron. Nem tudni, hogy Magyarországra mikor érkeztek az első példányok, elsőként Behyna Miklós foglalkozik a tartásával 1931-ben kiadott könyvében (Az akvárium berendezése és gondozása). A vitorláshalat itt az akváriumi halak királyának nevezi. Ekkor hazánkban még vélhetően kevesen tartották, a fenti kép is a budapesti állatkert akváriumában készült.

A vitorláshal ma már nem különösebben igényes, jól tenyészthető, nem drága hal. Több színváltozata is ismert, ilyen például a fekete, a félig fekete, a zebravitorlás, sőt, még sárga színváltozata is van, az aranyvitorlás.

Viszonylag egyszerűen beszerezhetők a fátyolos vitorlások is, amelyeknek úszósugarai megnyúltak a „vad” alakhoz képest. Ennél a változatnál különösen ügyelnünk kell arra, hogy ne tartsuk közös medencében olyan „csipkelődő” halakkal, mint amilyen például a fekete tetra vagy a szumátrai díszmárna.

Békés természetű

A vitorláshal csak valóban nagyméretű akváriumban érzi jól magát, a legjobb a 200 literes vagy afölötti medencenagyság. A minimális méretként a 100 literes akváriumot lehet megadni. Az ennél kisebb medencében is elvan, de láthatóan kicsi neki, és nem is fejlődik kellőképpen. Férőhelyük, éppen e halak különleges, magas alakja miatt inkább magas, mint széles legyen. Az akváriumba leginkább hosszúszálú növényeket telepítsünk, ezek között szívesebben és könnyebben tudnak úszkálni. Különösen jól mutatnak a mesterséges hátterű, természethűen berendezett biotóp akváriumban.

Ha összeillő párt tartunk, akkor előfordulhat, hogy leikráznak a medencében, ezért telepítsünk be néhány széles levelű növényt is. A kinézett levelet előbb letisztítják, majd ide kerülnek az ikrák.

Az ikrákat és a kikelő ivadékokat a szülők több-kevesebb sikerrel védik a medence többi lakójától. Az azonban nem szokott előfordulni, hogy társas medencében a kishalak felnőjenek, így, ha tenyészteni szeretnénk vitorláshalainkat, tegyük őket külön akváriumba. A vitorláshal békés természetű, igaz olykor veszekszik fajtársaival, de sohasem tesznek kárt egymásban. Más, megfelelő méretű halfajokkal is jól elvan a már említett „csipkelődőket” leszámítva, ám fontos, hogy ne társítsuk például még kicsi pontylazacokkal, mert vitorlásaink könnyen eledelnek nézik őket. A legjobb, ha a halak – a vitorláshalakkal egyetemben – egyszerre nőnek fel.

A vitorláshalak szeretik a kristálytiszta vizet, a vezetékes víz többnyire megfelel számukra. Meghálálják, ha havonta legalább kétszer a víz kb. 20%- át frissre cseréljük.

Hőigénye nem nagy, a trópusi halakhoz ajánlott 24-26 C° körüli víz megfelel a számára. Táplálása egyszerű. Ma már nagyon jó minőségű mesterséges tápokat lehet kapni, ám a fagyasztott – vagy még inkább az élő eledelt – szívesebben fogadja. Szüksége van némi növényi táplálékra is. Összességében elmondható, hogy az egykori kényes kedvenc ma már minden nagyobb medence éke-dísze lehet, s megfelelő tartás mellett sokáig gyönyörködhetünk benne.

Forrás: Kistermelők Lapja