Back to top

Amiről szőlész eleink nem is hallottak: tőkepótlás szőlőültetvényeinkben

Ha az interneten kutakodunk a tőkepótlás témakörében, azt tapasztaljuk, hogy a keresőprogramok általában gazdasági-pénzügyi oldalak felé irányítanak bennünket. Olvasóinkat – gyanítjuk – jobban érdekli a pótlás gyakorlata, így jelen írásunkban ezt szeretnénk körüljárni egy elismert szőlész kollégánk megjegyzéseivel, tanácsaival kiegészítve.

Ha az interneten kutakodunk a tőkepótlás témakörében, azt tapasztaljuk, hogy a keresőprogramok általában gazdasági-pénzügyi oldalak felé irányítanak bennünket. Egy ízetlen tréfával élve, van ebben némi igazság, hiszen a mondás szerint is úgy lehetünk legegyszerűbben milliomosok, ha fogunk egy milliárdot, és azt szőlőbe fektetjük. Vitán felül áll, hogy a szőlőültetvények tőkehiányainak kérdése fontos és aktuális téma. Hallgatóink általában a gyakorlatok pótlásáról faggatnak bennünket, olvasóinkat – gyanítjuk – jobban érdekli a pótlás gyakorlata, így jelen írásunkban ezt szeretnénk körüljárni egy elismert szőlész kollégánk megjegyzéseivel, tanácsaival kiegészítve.

A szőlőültetvények több évtizedes élete során tenyészidőszakról tenyészidőszakra változó mértékben, de számolnunk kell az állomány csökkenésével.

Pótlás híján évi átlagos 1-3 százalékos pusztulással kalkulálva ez már a tőkék ötödének hiányát is jelentheti egy 15-20 éves, ereje és teljesítőképessége csúcsán lévő ültetvény esetében.

A csökkent növényszám az egyes egyedekre is fokozott terheket ró, jobban kitéve őket a környezeti és emberi hatásoknak.

Már a telepítésnél is fontos a nagy biológiaiértékű, egészséges szaporítóanyag földbe helyezése, hiszen ez garantálja az ültetvény jó indítását.

1. kép
Ezt az állapotot kell megőriznünk a művelés évtizedei során (1. kép), hogy kiteljesíthessük parcellánk agroökológiai potenciálját, és hosszú távon fenntartható, gazdaságos termelést folytathassunk. Sokszor hangsúlyoztuk már, hogy a termőhelyi adottságokat, a fajták sajátosságait és a termelés emberi tényezőit (az ültetvényszerkezetet és a termesztéstechnológiát) úgy kell összehangolnunk, hogy megtaláljuk és fenntartsuk a vegetatív és generatív részek ideális arányát, vagyis a termőegyensúlyt.

Az egyedeket évről évre abiotikus és biotikus stresszhatások érik. Ezeket az ember által elkövetett mulasztások, hibák is súlyosbíthatják (túlterhelés, mechanikai sérülések stb.).

Bátran állíthatjuk, hogy kevés „gyorslefolyású” letális kórokozó és kártevő fenyegeti a szőlőt. Azonban az ember által okozott problémák és ökológiai stresszhatások felboríthatják a termőegyensúlyt, megingathatják a vegetációs stabilitást. Egy stresszelt szervezet esetében az enyhébb probléma is súlyosabb tüneteket okozhat, a lappangó károsítók szimptómái pedig előbukkanhatnak. Ennek végeredményeként a pusztulás folyamata felgyorsulhat.

A tőkehiányok okait a lenti ábrán foglaltuk össze. A tőkehiány mértékében termőhelyenként, fajtánként, ültetvényszerkezetenként jelentős különbségek lehetnek.

A fagy, szárazság és elemi károk által gyakrabban sújtott parcellában nagyobb veszteségeket tapasztalhatunk. Gyenge víz- és tápanyagszolgáltató talajokon, valamint belvízzel fenyegetett területeken is rövidebb életűek lehetnek a tőkéink.

A nagyobb hiányt eredményező fajtasajátosságok közül a környezeti tényezőkkel szembeni (fagy, talaj, vízellátottság) érzékenységen túl a gyenge növekedési erélyt, a túltermésre való hajlamot és a sérülékeny vegetációs stabilitást kell kiemelnünk. A legsúlyosabb okok között azonban általában növényegészségügyi problémákat találunk. A fertőzés eredhet a szaporítóanyagból, de megjelenthet a már termő ültetvényben is. A hiányok jelentős részéért a környezeti tényezőkön túl maguk a ter-
mesztők felelősek. A művelés során okozott mechanikai sérülések, a támrendszer hibás tervezése és kiépítése, de a karbantartás hiánya, a tőkék túlterhelése, illetve túl erős csonkázása is az egyedek pusztulásához vezethet.

A tőkehiány kialakulásának legfőbb oka a gyakorlati szakember szerint főként a szaporítóanyagban keresendő. Ezt saját tapasztalata is mondatja, ugyanis megesett, hogy egy jól előkészített, pihent területre telepített 5,5 hektáros Kékfrankos-tábla a következő évben csupán 72%-os ültetvénybeállottságot mutatott (szemben a megszokott és elvárható 95-98%-kal). Ugyanezen a parcellán egy hektár szaporítóanyag más termesztőtől származott, amely több mint 10%-kal jobb eredést produkált.

Ha az a célunk, hogy minél hamarabb közel százszázalékosan beállt, hiánymentes ültetvényünk legyen, akkor megalkuvást nem tűrve kizárólag kiváló minőségű, első osztályú szaporítóanyagot szabad beszereznünk. Sajnos ez önmagában még kevés, mert a külsőleg extra minőségű szaporítóanyag is látensen kórokozóval fertőzött lehet. Előfordulhat, hogy látszólag egészséges ültetvényünkben 8-10 éves korában kezd el nagymértékben növekedni a tőkehiány az eredetileg fertőzött szaporítóanyag következtében (pl. ESCA betegségkomplex). Egy szélsőséges, de nem példa nélküli esetben előfordult már 35%-os tőkehiány is 16 éves ültetvényben – feltételezhetően az említett növényegészségügyi hiányosságok okán. 

Mindezeket figyelembe véve helyesebb arról beszélnünk, hogy kiváló minőségű, első osztályú, mindezen felül pedig kórokozóktól és kártevőktől mentes szaporítóanyag kerüljön elültetésre.

Ennek elősegítésére sajnos még nem széles körben alkalmazott, de hatékony módszer a szaporítóanyag hőkezelése. Az alany- és a csapvesszők felületi fertőtlenítése meleg vizes kezeléssel (50°C-on 30-45 perces áztatással) nem teljes körűen, de nagymértékben elősegíti az egészségesebb szaporítóanyag előállítását. Ezáltal az első osztályú oltványok aránya is növekszik. Gyéríti az ESCA elsődleges kórokozóit, valamint kedvező hatású a vírusok, fitoplazmák és atkák ellen is.

Természetesen a fajtatulajdonságokat és a termőhelyi adottságokat sem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ezek is erősen meghatározhatják a tőkehiány mértékét. Az ültetvény korától függően különbözően kell eljárnunk a tőkehiány jelenségével szemben. A telepítés után szinte mindig kell bizonyos mértékű pótlást végeznünk, de a termőre fordítási és a növekvő terméshozási szakaszban is elveszíthetünk növényeket (2. kép). 

2. kép
Ezeket feltétlenül pótolnunk kell, hiszen csak így juthatunk egyenletes tőkeállagú, jól beállt területhez. A hiány kezelése jelentős többletköltséggel és munkaerő-ráfordítással jár. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy ez a pluszkiadás csak a pótlást és annak ápolását fedi, hiszen az ültetvény éves művelési költségein hiánytól függetlenül sem spórolhatunk (3. kép). A pótlás megtervezésénél azt érdemes mérlegelni, hogy a többletráfordítás fedezi-e a várható magasabb hozamot.

3. kép
Egy 25-30 évre tervezett ültetvény első 8-10 évében mindenképpen érdemes elvégezni a pótlási munkálatokat, ugyanis ilyenkor még van esély, hogy pótlásaink a fiatal ültetvényben megeredjenek és teljes értékű tőkéket neveljünk. Ekkor még hosszú távon kifizetődő a hiánykezelésbe és a hozzá tartozó ápolási munkálatokba időt és pénzt fektetni. Idősebb ültetvényben a gyökerek konkurenciája, illetve a valamely kórokozótól kipusztult tőke földben lévő beteg gyökérmaradványa és az általa okozott újrafertőzés miatt, valamint a termő tőkék árnyékolása következtében általában nem jár sikerrel a tőkepótlás, azaz nem is kifizetődő. Idősebb ültetvényben esetleg nagyobb egybefüggő tőkehiányfoltok kiváló pótlásanyaggal történő beültetése járhat eredménnyel, ha év közben is gondosan ápoljuk. Sajnos az év közbeni folyamatos növényápolás a növekvő munkaerőhiány miatt egyre nehezebben valósítható meg.

Tapasztalat, hogy jó minőségű pótlásanyag és szakszerűen előkészített, istállótrágyázott ültetési gödör esetén sem jár eredménnyel a tőkepótlás, ha év közben a szükséges ápolási munkákat (kötözés, hajtásválogatás, gyomlálás, öntözés) nem kapja meg a fiatal tőke.

Azaz ismételnünk kell a korábban leírtakat, vagyis, hogy a leginkább költséghatékony megoldás, ha az egészséges, első osztályú szaporítóanyaggal a telepítést követően minél hamarabb (kb. az ötödik év végéig) elérjük, hogy ültetvényünk teljesen beállott legyen. A továbbiakban ezt a hiánymentességet próbáljuk fenntartani a szakszerű termesztéstechnológiával és növényvédelemmel.

Természetesen a tőkepótlás kérdéskörét mindig az adott viszonyok figyelembevételével kell vizsgálni. A szőlőtermesztőnek a helyi viszonyok, valamint az ültetvény ismerete (jelenlegi és tervezett életkor, állapot) alapján kell mérlegelnie a tőkepótlás mikéntjét, illetve a tőkepótlásra fordított időt, energiát és pénzt.

A pótlásra többféle megoldás létezik, de ahogy korábban is jeleztük, a legegyszerűbb és legolcsóbb, egyben a leginkább javasolható opció a megelőzés. A kiegyenlített, jól beállt növényállományért már telepítés előtt is sokat tehetünk (egészséges szaporítóanyag, a termőhelyi adottságokhoz igazított alany- és termőfajta, telepítés előtti melioráció, vízrendezés, szükség esetén talajfertőtlenítés, jól megtervezett és épített támrendszer). A termőre fordítás időszakában a precíz tőkealakítással tehetünk legtöbbet a hosszú életű növényekért, vagyis tartsuk a tőkéket görbüléstől, sebzéstől mentesen. Utána már „csak” be kell állítanunk a tőkekondíciót (ne legyen túlterhelés, de túlszabályozott, elégtelen lombfelület se) és a terméshozamot harmóniába hozó terhelést, illetve gondosan és előírásszerűen kell végezni a technológiát, különös tekintettel a tápanyag-utánpótlás, a gyomirtás, a növényvédelem és a gépi munkák műveleteire.

Habár peronoszpórával, lisztharmattal nem kellett harcolniuk, filoxéravész előtti őseink is szembesültek a tőkehiányok jelenségével. A kis egyedi terhelés mellett ez nem jelentett drasztikus problémát, ráadásul a bujtás és a döntés segítségével nemcsak pótlásra, de akár egész sorok, parcellák fokozatos megifjítására is lehetőség volt. Nem véletlen tehát, hogy elődeink az ültetvényeiket évszázadokon át fenntarthatták. Könnyen érthető, hogy a telepítés fogalma is újkori szakszó. Régen az új területek, irtások meghódításakor „szőlő építéséről” beszéltek.

A telepítés kifejezés csak a filoxéra utáni rekonstrukcióval vált általánossá. A második rekonstrukció után teret nyerő nagy tőkeformák pedig a korai pusztulás és ezzel együtt a pótlás fogalmaival ismertették meg a szőlészeket.

A tőkehiányok regisztrálását folyamatosan végezzük. Jó, ha már a vegetációs időszakban és metszéskor figyeljük a tőkepusztulás jeleit, hiszen ezeket az egyedeket el kell távolítanunk. A pótlás alapelve pedig az újratelepítéshez hasonló. Nem szerencsés hosszan kivárnunk, hiszen egy beteg növény korhadó gyökerei között a pótlástőke fertőződési esélye nagyobb. Ráadásul a hiány melletti szomszédos tőkék gyökérzete is hamar meghódítja az üresen maradt szegletet, nehezítve az új tőke eredését, fejlődését. A pótlás gyakorlatára a szőlész anyagi helyzetétől és szakértelmétől, valamint az ültetvény talajának immunitásától függően sokféle lehetőség van.

A karhosszabbítással, termőfelület-növeléssel történő hiányorvoslás elvben jó megoldás lehet idős, pótlásra már nem érdemes ültetvényben. Bizonyos határokig a gyökerek is követni tudják a föld feletti részek növekedését. A kar meghosszabbítása azonban kényes művelet, hiszen a termőalapok egyenletes elosztása, kiegyenlített fejlődése nehezen biztosítható. Egyes tőkerészek megerősödése pedig felkopaszodáshoz, tehát egy újabb virtuális hiányhoz vezethet. A tőkét érő hirtelen megugró terhelés amúgy is könnyen felboríthatja a termőegyensúlyt, a kondíció elvesztése pedig a pótlásért felelős tőke gyors pusztulását is okozhatja végső soron. A megoldás nagy előnye, hogy nem igényel szakértelmet, külön ápolási munkát. A vegetációs stabilitás miatt azonban mégis elsősorban csak idős, de még jó kondíciójú ültetvényben ajánljuk.

Javaslatunk szerint egy-egy tőke ilyen módon történő helyettesítését ne egy menetben végezzük, hanem a lugasalakításhoz hasonlóan fokozatosan, termőalaponként hosszabbítva tegyük mindezt.

Ennél az eljárásnál vegyük figyelembe, hogy bizonyos eredetvédelmi kategóriák esetén nemcsak a termés mennyisége szabályozott, hanem a tőkehiány mértéke is. Amennyiben a tőkehiányunk meghalad egy bizonyos mértéket, úgy annak arányában a termésmennyiséget is alacsonyabbra kell vennünk, vagyis büntetlenül nem zsarolhatunk ki ugyanannyi termést a kevesebb tőke nagyobb terhelésével.

Immunis talajon a hagyományos megoldásokat is választhatjuk. Azzal viszont nem árt, ha tisztában vagyunk, hogy olcsósága ellenére a bujtás és a döntés már igényel némi szakértelmet és utólagos ápolást is. A bujtás esetében alapfeltétel egy erős kondíciójú szomszédos anyatőke, erről húzunk le egy pótlásra szánt vesszőt az üres tőkehelyre. A döntés esetében egy talpgyökeréig kibontott tőke két erős vesszőjét használjuk. Ezzel nemcsak pótolunk, de az anyanövényt is megifjítjuk. Fontos, hogy mindkét megoldás esetében gondosan ápoljuk a pótolt és ifjított egyedeket, tövük gyommentesen tartására kiemelten ügyeljünk.

Ha csak a termőrész pusztul el, vagy gyökeres alanyt helyezünk az üres tőkehelyre, sikerre vezethet az alany utólagos zöldoltása. Ez egy különösen idő-, munka- és szakismeret-igényes megoldás, de kétségkívül igen költséghatékony.

A szabadgyökerű oltvánnyal vagy dugvánnyal való pótlás a termőre fordítás időszakának tökéletes megoldása, melyre már az eredeti szaporítóanyag megrendelésekor készülhetünk nagyjából öt százaléknyi többletrendeléssel. A kivárás ideje alatt ezt a tartalékot tenyészedényben vagy iskolázva tárolhatjuk. Ez az ültetvény egységessé nevelése és a telepítés összköltsége szempontjából is a legjobb megoldás. Később azonban a szabadgyökerű szaporítóanyagok eredése már elégtelen lehet a jól fejlett szomszédtőkék konkurenciája miatt.

A törzses ültetési anyag lényegében hosszú alanyvessző felhasználásával készített oltvány. Szabadgyökerű változatának használatával a pótlás jobb eredését nem garantálhatjuk, mindössze a törzsnevelés fázisát ugorhatjuk át.

Ha fontolgatjuk használatát, érdemes jó előre gondolkodnunk, hiszen a szaporítóanyag-előállítók általában csak külön megrendelésre foglalkoznak ilyen speciális oltvánnyal. A törzses ültetési anyag a gyakorlati szakember véleménye szerint is jó megoldás lehet, ugyanis kiválthatjuk a főként a gyomirtás miatt használt növekedési hengert, valamint hamarabb alakíthatjuk ki a termőfelületet. Szabadgyökerű változatát immunis talaj esetén magának is előállíthatja a szőlőtermesztő, de növényegészségügyi okokból ezt nem javasolnánk. A pótlási anyag is legyen kiváló minőségű és (ha van rá mód) hőkezelt, így csökkenthetjük az esélyét, hogy ültetvényünkbe esetleg a nem egészséges ültetési anyaggal mi magunk hurcoljuk be kórokozókat (pl. fitoplazma, vírusok stb.).

Termő ültetvényben a legbiztosabb megoldást a tenyészedényes szaporítóanyagok használata jelenti. Használatuk viszont jelentős anyagi terhet róhat a pótló szőlészekre. A tenyészedényes szaporítóanyag előállítása többletköltséggel jár, viszont a tapasztalatok szerint jobb eredés érhető el vele. Olyan ültetvényekben, amelyek terméséből magas minőségű bor előállítása a cél, a tenyészedényes szaporítóanyag használata kifizetődő lehet. Ezzel biztosíthatjuk, hogy a tőkék egyedi igénybevétele közel azonos legyen (szemben például a karhosszabbítással pótolt tőkehiányokkal), ami a minőségi szempontokat figyelembe véve elengedhetetlen.

A pótlás gyakorlata során a minél jobb eredést kellő méretű gödör ásásával segíthetjük elő. Ennek átmérője nagyjából 40 cm, míg minimális mélysége 50-60 cm kell legyen, hogy a talpgyökerek mielőbb átszőhessék a gyökérzóna kardinális rétegeit (60-70 cm).

A fertőzési forrást jelentő gyökérmaradványokat és a fiatal gyökérzetet pusztító pajorokat távolítsuk el a gödör készítése során. Az oltványok kezdeti fejlődésének nélkülözhetetlen lendületet adhatunk némi érett szerves trágyával vagy komposzttal.

A fiatal pótlástőkék nevelésekor számtalan kihívással kell megküzdenünk. Az ültetvény nem pótolt egyedeit is művelnünk kell, de közben ajánlatos vigyázni a fiatal növényekre. A soralja vegyszeres gyomirtása végzetes lehet a friss oltványok zöld részeire nézve, de a megforgatott, betrágyázott földben intenzíven feltörő gyomok is megfojthatják a pótlástőkéinket.

Fotó: Viniczai Sándor
Az új egyedek köré helyezett növekedési henger védhet a vegyszerperzselés és a vadkár ellen, a palást belsejében a tavaszi mikroklíma is kedvezőbb lehet. Emellett ki kell még emelni, hogy kezdetben 60 cm-ig megspóroljuk a kötözést, ugyanis a henger irányítja a hajtás növekedését. A védőburkot túlnőve azonban ismét érhetik vadkárok a tőkéket, lehetetlenné téve, hogy a következő évben egy menetből neveljük a törzset. A hengeren belül a gyomok szabályozása és a fiatal oltványok védelme is nehezen oldható meg. Ráadásul a palást nemcsak a napsugarakat, de a párát is visszatartja, tehát a mikroklíma a hajtásnövekedésen kívül a gombás betegségek terjedéséhez is ideális lesz. A henger alkalmazása művelésmódfüggő is. Egyesfüggöny művelésnél kifejezetten nehézkes a kezelése. Itt gondolni kell például arra, hogy a fiatal tőkéinket télire a fagy ellen még betakarjuk, ehhez viszont a kacsokkal már megkapaszkodott szőlővesszőkről szabályszerűen szakítva kell felfelé rángatni a hengereket. Nyáron pedig a törzstisztítást, hajtásválogatást teszik időigényesebbé a palástok. Fontos megjegyezni, hogy előszeretettel költöznek darazsak a hengerekbe, ami az év során munkavédelmi szempontból is komoly problémákat okoz.

Összefoglalásként elmondhatjuk, előnyei miatt inkább alacsony, hamarabb kialakítható művelésmódoknál javasolható, magasabb tőkeformáknál viszont át kell gondolni a használatát. Már termő, idősebb ültetvényekben, ahol vegyszeres gyomirtást folytatnak, a pótlások neveléséhez tanácsos lehet a használata.

A fiatal pótlások akkor is feladatok elé állítanak bennünket, ha már az első tenyészidejüket túlélték. Kezdődhet a tőkék kinevelése. A magas törzsű oltványok esetében gyorsabb ez a folyamat, de a szakemberek óva intenek mindenkit, hogy túl hamar termőre fordítsák ezeket az egyedeket. Első évben 2-3 hajtást neveljünk, melyből a második év elején legfeljebb egy hosszúcsapot vagy félszálvesszőt hagyjunk, ezt 5-6 hajtásra válogassuk, mindegyiküket maximum egy-egy fürttel terhelve. Higgyék el, a türelem itt nem rózsát, hanem egy kiegyenlített állományú, hosszú életű ültetvényt fog teremni… és persze gyönyörű fürtöket!

Reméljük, hasznosnak találták „hiánypótló” összeállításunkat! Jöhet a nyugalom… legalábbis a szőlőnek.

Varga Zsuzsanna/ifj. Gál Csaba/Bodor Péter

Forrás: 
Borászati Füzetek
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Borászati Füzetek 2018/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

2018 karácsonyán…

Az előzetes adatok alapján megállapítható, hogy a mezőgazdaság jól teljesített: 2018-ban 3,1 százalékkal nőtt az ágazat teljesítménye. Cégünk idei évének mérlegét megvonva a Magyar Mezőgazdaság Kft. ugyancsak jó évet zárhat.

Az első környezetbarát tej Hollandiából

A holland tejipari óriás, a FrieslandCampina bejelentette, hogy piacra dobja első „fenntartható” tejét. A lényeg, hogy a tej olyan gazdaságokból származik, melyek jelentős lépéseket tettek a környezetbarát termelésért.

Az ünnepek italai

Az Országkóstoló sorozat részeként idén is elkészült az Aszú- és Pezsgőkiválóságok könyve. A legjobb magyar pezsgőket és tokaji aszúkat összegyűjtő kiadványt a Nébih Borászati és Alkoholos Italok Igazgatóság épületében, a sajtó munkatársai előtt mutatták be. A vendégek megkóstolhatták a TOP pezsgőkiválóságokat, valamint bepillantást nyerhettek a Nébih borászati laboratóriumában végzett munkába

Szőlőtermesztés: tények és tévhitek az öntözésről

"Szőlőtermesztéssel foglalkozunk a Neszmélyi borvidéken. A szőlő öntözésének gondolatával régóta foglalkozunk, és az elképzelést a 2016-ban kiírt vízgazdálkodási pályázat segítségével remélhetőleg sikerül megvalósítani. Ahhoz, hogy a vevőinket mindig ellássuk az elvárt szőlőmennyiséggel, már napjainkban is nélkülözhetetlen az öntözés." - Dr. Mikóczy Nárcisz előadásának szerkesztett változata következik.

Jotodeer és társai

Van a világnak egy pontja, ahol igen elterjedt a legkedveltebb típusú autómárkák másolása. Nem lehet elmenni amellett, hogy a jelenség egyre inkább kapcsolódik a mezőgazdasági gépekhez is.

Precíziós vagy sem, működjön a gyakorlatban

Bár az elektronizálás az egyik fejlesztési irány a kertészeti gépek gyártásában, elektromos traktort csak korlátozottan lehet használni a ma ismert akkumulátorok mellett, nagyobb jövő előtt állnak a különböző robotok és önjáró eszközök. Gyümölcsszedő robotok is léteznek mechanikus vagy pneumatikus fogószerkezettel, amelyek fölismerik és leszedik a gyümölcsöt.

Hidrokultúrás veresegyházi paradicsom télen-nyáron

December 14-én pénteken, Veresegyházon a Veresi Paradicsom Kft. új üvegházának átadásán Nagy István agrárminiszter a rendezvény fővédnökeként mondott köszöntő beszédet, melyben Magyarország versenyképes élelmiszer termelését, továbbá a kertészet mezőgazdaságban betöltött szerepét és támogatásának jelentőségét részletezte.

Mégsem pusztul ki a banán?

Decemberben megkezdődött a szedés a világ első talaj nélkül nevelt banánállományában, számol be róla a freshfruitportal.com. A holland Wageningen Egyetem és a Chiquita Brands International együttműködésében megvalósuló kísérleti projekt célja, hogy megfékezzék a banánültetvényekben mérhetetlenül nagy károkat okozó ún. Panama-betegség terjedését.

Óriási agrárholding jön létre

A Mészáros-csoport holdingba szervezi azokat a többségi tulajdonában lévő agrárérdekeltségeket, amelyek országszerte többféle mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatban tevékenykednek.

Ne a kártevők fogyasszák el a salátánkat

A salátát elő- vagy utónövényként hajtatják, rendszerint a melegigényes növények előterményeként. Termesztőberendezésünk fűtési szintjétől függően ősztől tavaszig bármikor ültethetjük. Nem tartozik a hőigényes primőrök közé, fényigénye viszont fajtánként változó. A szélsőséges klimatikus viszonyokra érzékenyen reagál, ezért nagy odafigyelést igényel.