Lugano fekvése, a táj szépsége mindenkor nagyon inspiráló és vonzó volt, ezért szívesen építkeztek oda a városi, vagy a környékbeli nemesi családok. Közvetlenül a tóparton található a város zöld szívének is nevezett 6,5 hektáros Ciani park, ahonnan kilátás nyílik a tóra és a környező hegyekre, a Monte Brè és Monte San Giorgio csúcsaira.
Elsőként Ludovico Sforzát varázsolta el a táj, 1498-ban épített a területre egy kastélyt, amelyet sajnos 1517-ben leromboltak. Száz évvel később a luganói Beroldingenek építettek ide villát, amelyet később az egyik helyi arisztokrata család vásárolt meg.
A park alapítása és felvirágoztatása a Ciani testvéreknek köszönhető. Giacomo és Filippo Ciani milánói üzletemberek és bankárok, a liberalizmus kiemelkedő személyiségei nyomdát is alapítottak a svájci olasz irodalom támogatására.
|
Ha már ott vagyunk A Parco Ciani közelében több parkot is érdemes fölkeresni. A Caronában található Parco San Gratóban 20 hektáros rododendron- és azáleagyűjtemény látogatható, a közeli Morcotéban pedig a Scherrer-villa és parkja. A kisváros meredek hegyoldalán az olasz villakertek csodálatos példája látható, reneszánsz szobrokkal, vízlépcsővel, szökőkutakkal, pálmákkal, babér- és eukaliptuszfákkal, oszlopos ciprusokkal. |
A villát 1833-ban kereskedelmi célokra bérelték ki, és később meg is vásárolták. A milánói Luigi Clerichetti építész tervei alapján építtették át, és akkor kezdték kialakítani a kertet is. A testvérek halála után az épületet és a kertet több tulajdonos is birtokolta, majd a luganói önkormányzat vásárolta meg és megnyitotta a város lakói előtt.
A terület hosszú időn át időnként víz alá került a folyó és a tó áradása miatt.
Ennek megoldására a zürichi Mertens testvérek kerttervező irodája 1945-ben elkészítette a park rehabilitációs tervét, amelyben az útrendszer leegyszerűsítését, és támfal építését javasolták. A tervek akkor nem valósultak meg, négy évtizeden keresztül egy fiókban porosodtak, csak 1985-ben újították fel a parkot, azóta az áradások sem tesznek kárt benne.
Az árvácskától a kínai kenderpálmáig
A parkot, amit a város zöld szívének tartanak, négy bejáraton át közelíthetik meg a látogatók. Eredeti építészeti elemként mindössze a főkapu oszlopain ülő kőoroszlánok maradtak meg a 18. századból.
Az angol stílusú park ívelt útjait fa- és cserjecsoportok szegélyezik. A mediterrán mikroklímának köszönhetően nagyszerűen érzi magát a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), a kaméliák (Camellia japonica), rododendronok (Rhododendron), az azáleák (Azalea), az örökzöld liliomfa (Magnolia grandiflora), az olajfák (Olea europaea), a japán juharok (Acer palmatum, Acer dissectum ’Atropurpureum’ stb.), a hortenziák (Hydrangea ’Grandiflora’). Szobrok és szökőkutak jelenítik meg az olasz kertstílust. A látogatók véleménye szerint májusban, a kaméliák, azáleák és rododendronok virágzása idején a leglátványosabb a park.
|
Kalandos történelmű város Lugano már a 10. században ismert település volt, a középkorban Como és Milano osztoztak és vitatkoztak a tulajdonjogán. A város látképét az olasz középkori és reneszánsz építészet határozta meg. 1513-ban került svájci fennhatóság alá, 1798-ban pedig függetlenséget nyert és önként csatlakozott a Svájci Államszövetséghez. A Gotthárd-alagút megépítése után, 1880–1910 között ugrásszerűen fejlődött a gazdasága, megnőtt a népessége, és szorosabb gazdasági kapcsolatokat tudott kiépíteni Svájc többi régiójával. Manapság Zürich és Genf után a harmadik banki központ. |
Gyűjteményes kert is egyben, a fontosabb növényeket jeltáblákkal látták el.
A délszaki növények mellett az ősfák képviselnek különleges értéket.
Számos két évszázados fa is él a parkban, például a 36 méter magas közönséges platán (Platanus x acerifolia), a 32 méteresre nőtt feketefenyő (Pinus nigra) vagy a 34 méter magasra nyúlt hegyi szil (Ulmus glabra). Emellett igen látványos a hatalmas örökzöld liliomfa (Magnolia grandiflora), az óriási mocsárciprus (Taxodium distichum) és néhány göcsörtös törzsű öreg csüngő japánakác (Sophora japonica ’Pendula’). Figyelemre méltóak a páfrányfenyők is, és a hatalmasra nőtt Leyland-ciprusok.
Felkapott piknikezőhely
Itt kapott helyet a játszótér, a kocogópályák és a szabadstrand. A Cassarate folyó ezen a részen folyik a Luganói-tóba, a partszakaszt 2014-ben csatolták a parkhoz, Sophie Agata Ambroise kerttervező tervei alapján modern pihenőparkot építettek ki.
Az idelátogatók pihenhetnek a gondozott pázsiton, a famatuzsálemek árnyékában, a színes virágágyások között. Felkapott piknikező- és találkozóhely, lehet sportolni, a tóban fürödni, a gyerekeket pedig játszótér várja.
A parkban található továbbá a kongresszusi központ, a kikötő, valamint a ticinói természettudományi múzeum és könyvtár épülete. A villa jelenleg múzeum, művészeti és történelmi tárlatokat bemutató hely.
Fotók: a Luganói Turisztikai Hivatal és a szerző felvételei
