A „nagygomba” definíciója S. T. Chang professzor nevéhez fűződik, aki a Hongkongi Egyetem biológiai intézetének tanára volt, és máig világszerte a legelismertebb gombakutatók közé tartozik. Definíciója lényege rendkívül egyszerű: nagygombának számítanak mindazok a gombák, amelyeknek egyértelműen meghatározható tipikus termőtestük van, és emellett szabad szemmel láthatók és kézzel szedhetők.
Jelenleg összesen körülbelül 12-14 ezer nagygombát ismerünk. Chang professzor meghatározását később mi továbbfejlesztettük, és megalapoztuk a „haszongomba” definíciót. Haszongombának számít minden olyan nagygomba, amelyet az ember részben vagy teljesen, tehát termőtestét, micéliumát vagy mindkettőt, gazdasági vagy társadalmi szempontokból hasznosít. Minden termesztett nagygomba haszongombának számít.
Ezzel eljutottunk a nagygombák azon csoportjához, amelyek igen nagy gazdasági jelentőséggel bírnak. Ezek elősegíthetik az emberiség boldogulását a következö, egyre nehezebb időben, amikor a klímaváltozás okozta egyre növekvő nehézségek ellenére 9-10 milliárd embert kell majd a Földön eltartani, lehetőleg egészégesen, és úgy, hogy lehetőleg még jó levegő is jusson mindenkinek.
Számos haszongomba heterotróf életmódot folytat. Elhalt szerves anyagon élnek, azokból építik föl testüket és fedezik energiaszükségletüket. Ezt az átalakító folyamatot biokonverziónak vagy az anyag metamorfózisának nevezzük.
A biokonverzió a gombatermesztés rendkívüli gazdasági jelentőségének alapja. Ezáltal a csekély értékű vagy értéktelen mezőgazdasági és erdészeti hulladékokból értékes gombabiomassza keletkezik, amit emberi tápláléknak, gyógyászati célra vagy állati takarmányként használhatunk. Itt külön ki kell emelni a fehérkorhadást előidéző szaprobionta gombák jelentőségét, amelyek képesek a lignin lebontására.
A haszongombák tápértéke
A gombák tápértékét illetően a fogyasztók ismeretei meglehetősen korlátozottak, sőt, ezt a témát még az élelmiszertudománnyal foglalkozó szakemberek is eléggé mostohán kezelték, még a közelmúltban is. Azt tartották, hogy ahova a zöldség illik, oda passzol a gomba is, csak ne legyen túl sok belőle. Időközben bebizonyosodott, hogy
Összesítve ezeket és egyéb ismereteinket elmondhatjuk, hogy az étkezési gombák táplálékként nagyon egészségesek, mert csak kevés kalóriát tartalmaznak, és ezért rendkívül alkalmasak testsúlycsökkentő diétához. Mivel pedig kevés purint tartalmaznak, ezért alkalmazhatók anyagcserezavarokban (reuma, köszvény) szenvedők étrendjében is. Alig tartalmaznak glukózt, viszont mannitot annál inkább: ezért alkalmazhatók diabéteszesek étrendjében. Csekély konyhasótartalmuk miatt alkalmazhatók magas vérnyomásban szenvedők étrendjében is.
Gazdagok különféle vitaminokban (B2, B5, B6, D stb.), és ugyanez érvényes a nyersrosttartalmukra (kitin, hemicellulóz), amivel segítenek a vastagbélrák megelőzésében. Sok bennük az értékes ásványi anyag (kálium, foszfor, magnézium, vas), ugyanakkor számos értékes és az ember számára létfontosságú nyomelemet (cink, réz és főleg szelén) tartalmaznak.
Kiegészítő táplálékok
A gombatermesztés elterjesztésével falusi környezetben a táplálékkínálat számottevően javítható lenne.
Az egyszerű termesztési módszerek és a rendelkezésre álló agrohulladékok felhasználása egyrészt munkát adna a lakosságnak, másrészt pedig bővítené és fölértékelné az élelmiszerválasztékot.
A lehetőségeink rendkívül nagyok: Ha fölhasználnánk Afrika, Ázsia, Közép- és Dél-Amerika fejlődő országaiban a kukorica, a cukornád, a köles, a rizs, a búza, a banán, a szójabab és a gyapot termesztése során keletkező hulladékot, alkalmasságától függően csiperke, laskagomba, shii-take, júdásfülegomba vagy csíkos bocskorosgomba termesztéséhez, akkor, átlagos terméseredményekkel számolva, átlagosan körülbelül 1 milliárd tonna gombabiomasszát lehetne évente előállítani.
A ligninbontó haszongombák jelentősége
Amikor a fejlődő országokban emberi táplálékból hiány van, akkor ott az állattenyésztéshez szükséges takarmányból is hiány alakul ki. Végső soron a háziállatok pusztulnak el először. Ilyenkor szóba jöhető megoldás, ha a kérődző háziállatokkal értéktelen vagy csak csekély értékű agrárhulladékot (szalmát, szárat) etetnek.
Világszerte a cellulóz a leggyakoribb glukóz-biopolimer. A gabonafélék, de más növények, köztük a fák sejtfala is 50 százalékig terjedő arányban cellulózból állnak.
Az ember és a legtöbb állat a cellulózt nem tudja táplálékként értékesíteni, viszont a kérődzők (szarvasmarha, birka) annál inkább. Összetett gyomrukban, elsősorban a bendőben élő mikroorganizmusok a cellulózt lebontják, zsírsavvá és cukorrá alakítják át, és emiatt a cellulóz a kérődzők számára értékes tápláléknak számít.
Sajnos a cellulóz a fás növények sejtfalában ligninnel fonódik össze, ami az összanyag 16-18 százalékát teszi ki. A lignint a kérődzők sem tudják megemészteni, ezért az emlitett agrohulladékok még a kérődző állatok számára sem alkalmasak takarmánynak. Hacsak el nem távolítjuk az emészthetetlen lignint a sejtfalakból!
És itt jöhetnek szóba a fehérkorhadást előidéző farontó haszongombák. Ezek ugyanis elsősorban ligninre éhesek, amit elsősorban peroxidáz és lakkáz enzimek segítségével bontanak le. Ennek eredményeként jelentősen javul az agrohulladékok emészthetősége. A búzaszalma emészthetősége 40 százalékról felmehet 80 százalékra, ami a közepes minőségű széna emészthetőségének felel meg.
A nagygombák gyógyhatása
A nagygombák gyógyhatásának gyakorlati alkalmazását mikoterápiának nevezzük. Erre a célra leginkább a gombák termőtestét, ritkán a micéliumot használják. Kivonatokat állítanak elő belőlük, amelyeket általában kapszula vagy tabletta formájában hoznak forgalomba.
A nagygombákat többféleképpen lehet terápiákban alkalmazni. Az egyik lehetőség a kauzális fölhasználás, aminek a betegség okának a megszüntetése a célja. A másik lehetőség a szimptomális alkalmazás, aminek célja a betegség tüneteinek megszüntetése. Az adjuvanskénti alkalmazás célja egy adott kezelés – ebben az esetben főként rákkezelés – mellékhatásainak enyhítése. Fontos tudni, hogy a terápiás hatást, tehát a gombák gyógyhatását másodlagos (szekunder) beltartalmi anyagaik váltják ki.
A kísérletileg is bizonyított terápiás hatások, például a shii-take gombánál a következőkben összegezhetők:
• Hatása az immunrendszerre: a makrofágok falóképességének és szuperoxid-radikál-termelésének növelése, a természetes killersejtek aktivitásának növelése, a T-sejtek számának növelése.
• Az immunrendszerre kifejtett hatás eredményei: Bizonyos tumorfajok növekedésének gátlása, az áttétek (metasztázisok) kiterjedésének gátlása bizonyos tumorfajoknál (gyomorrák, vastagbélrák, májrák, mellrák, prosztatarák), az élettartam növelése.
• Hatása a zsíranyagcserére: Az össz-koleszterintartalom csökkentése, az alacsony sűrűségű (LDL avagy rossz) koleszterin átalakítása nagy sűrűségű (HDL avagy jó) koleszterinné.
• Gyulladásgátló hatás és antivirális hatás (véd az influenzavírusok ellen).
Nagygombák fákkal alkotott közössége
A mikorrhizás gombáknak rendkívüli jelentősége van a fák életében, főleg a mérsékelt égövön. A nagygombák fákkal alkotott életközössége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a mérsékelt klímazónában világszerte hatalmas erdőségek jöttek létre tűlevelű és lombos fákból.
Mikorrhizás gombák micéliumának nagyüzemi előállításával és azok gyakorlati alkalmazásával az erdőtelepítések eredményessége szignifikánsan javítható,
és az erdőpusztulás kezelhető, továbbá az értékes, természetvédelmi védelem alatt álló szoliterfák egészségi állapota javítható, az ilyen fák revitalizálhatók velük.
A mikorrhizás gombák hatását a partner fákra a következőképpen lehet összegezni. A veszélybe kerülő fáknál a gomba javítja a nitrogén-, a foszfor- és a káliumellátást, növeli a nyomelemek fölvételét. Szignifikánsan javítja a partner fa szárazságtűrő képességét, mert a gyökérrendszerét fejlettebbé teszi, amivel elősegíti a fa gyorsabb növekedését.
Mikorrhizás gombák alkalmazásával 1993-ban a németországi unterholzklaui erdőben eredményesen revitalizáltunk egy körülbelül 720 éves tölgyfát. A tölgy 25 évvel ezelőtt igen rossz állapotban volt. Az azóta rendszeresen folytatott ellenőrző vizsgálatok azt mutatják, hogy a fa egészségi állapota jelentős mértékben javult. Korábban az erdőpusztulás tüneteinek enyhítése volt a mikorrhizás gombák mesterséges telepítésének az egyik fontos alkalmazási területe.
De már az eddigiekből is kiderül, hogy rendkívül értékes és hasznos organizmusokról van szó, amelyek megismerése, kutatása és alkalmazási lehetőségeik további földerítése mindannyiunk érdeke.
Lelley János
akadémikus
a Magyar Tudományos Akadémia tagja
Németország, Köln
