A mediterrán térségben több arató- vagy maggyűjtő hangyafaj is él. Ezek közül vizsgálta egy nemzetközi kutatócsoport a Messor barbarus fajt Spanyolországban.
Barbara Baraibar Padro, a Pennsylvaniai Egyetem növénytani tudósa vezette kutatás során a hangyafészkek számát és méretét vetették össze négy hagyományosan művelt-, és három talajművelés nélküli szántóföldön. GPS segítségével rögzítették a fészkek helyét, és azt is kielemezték, mennyire kiegyenlített az eloszlásuk a talajműveléses illetve anélküli területeken. Az erről szóló részletes eredmények 2019 januárjában jelennek meg a Biological Control tudományos lapban.
A másik feltételezésük az volt, hogy mivel a hangyák territóriumot tartanak és versengenek egymással a táplálékért, így nagyjából egyenletesen oszlanak el azon a területen, ahol a talajművelés nem tesz kárt bennük. Azonban szántás közben véletlenszerűen elpusztulhatnak egyes fészkek, így ott nem alakulhat ki egyenletes eloszlás. Ezt a feltételezést a gyakorlat igazolta is.
„Mezőgazdasági szempontból nem hiszem, hogy olyan jó hatása van a talajművelésnek” mondta Baraibar. „A talaj bolygatása miatt nagyobb a vízveszteség és ráadásul a gyommagvak többsége a föld alá kerül, így a hangyák már nem képesek azokat összeszedni.”
Spanyolország félszáraz területein nagyon fontos a vízmegtartás a gazdák számára, illetve a jó minőségű talaj, hogy megfelelő termés legyen.
Ráadásul ezek a rovarok a növényvédőszereknek ellenálló gyomokat is elfogyasztják.
A talajművelés megfelelő időzítése kulcsfontosságú: segíti a gyommagvak eltűnését a hangyák segítségével, így megoldja a nyári gyomirtást, de ugyanakkor lehetővé teszi a megfelelő magágykészítést is – mutat rá Baraibar.
