0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A csincsillanyulak visszatérnek

Sokan a nyulak királynőinek tartják a csincsillanyulakat, melyeknek két fajtája ismeretes: a kis csincsillanyúl hazánkban nemigen tudott elterjedni, szemben a nagy csincsillanyúllal, mely hajdanán nálunk hosszú időn keresztül meghatározó fajtája volt a háztáji gazdaságoknak.

Leggyakrabban csak csincsillanyúlként emlegetik a nagy csincsillanyulat – ez az egyszerűsített elnevezés terjedt el a köztudatban. A fajta akkor kezdett kiszorulni hazánkból, amikor a felvásárlók a fehér színű nyúlért többet kezdtek fizetni.

Hogy állatunk honnan származik, nehéz kideríteni, de a legtöbb forrás arra utal, hogy 1840-ben egy osztrák vasutas volt a fajta első tenyésztője, míg hivatalosan először 1913-ban, egy párizsi nyúlkiállításon francia tenyésztők mutatták be e gyönyörű, a csincsilla állat prémjének színére és mintázatára emlékeztető szőrköntössel rendelkező nyúlkülönlegességeket. Mára mint prémnyulak, háttérbe szorultak, hiszen a nyúlgerezna iránti kereslet minimális.

Tenyésztésében mégis nagy lehetőségek rejlenek, hiszen igen jó minőségű, meglehetősen alacsony koleszterinszintű húst ad, rendkívül ellenálló és igen szapora fajta.

Könnyen szelídülnek, kiváló idegrendszerűek, még az öreg bakok is kezesek maradnak. Harapós egyed szinte egyáltalán nem fordul köztük elő.

Bár a tenyésztők 7-8fiókát hagynak az anyák alatt, előfordulnak olyan kiváló tenyészállatok, melyek tíz vagy akár 12 utódot is képesek egyedül felnevelni. A fiatalok gyorsan növekszenek, három hónapos korukra erőteljesek, tömörek, elérik a 3 kilogrammos élősúlyt. Fontos azonban, hogy a süldők indításánál a szokásos árpa és napraforgó keveréke mellett jó minőségű tápot is etessünk.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság