Aki igazán szeretne afrikai fehér hasú törpesünt tartani, annak így az állat beszerzése nem jelent komoly akadályt, viszont vannak olyan ritka színváltozatok, illetve ritka rajzolatú állatok, melyekért ma is csillagászati összegeket kell fizetni. De lebeszélnénk mindenkit arról, hogy státuszszimbólum gyanánt vásároljon ilyen állatokat, és kisgyermekek mellé sem valók.
Mókuskerék és búvóhely
Az afrikai fehér hasú törpesün kitenyésztése az 1980-as évekre nyúlik vissza, amikor is az USAban igen nagy igény mutatkozott tenyésztett sünökre. Előtte jellemzően Afrikából importáltak fehér hasú törpesünöket, valamint algériai, vagy más néven fehér sünöket. Ez utóbbi fajnak elterjedési területe Észak-Afrika és Dél-Európa egyes részei. Amerikában az említett két fajt gyakorta keresztezték, emellett megindult a színre való szelekció is. A fehér hasú törpesün meglehetősen nagy elterjedési területtel bíró faj, azaz egyedei lényegében megtalálhatók a fekete kontinensen a Szaharától délre egészen Mozambikig.
Erdős területeken éppúgy előfordul, mint kopár pusztaságokon, sőt olykor-olykor még félsivatagokban is. Rejtőszíne jellemző az adott élőhelyre, így a feketétől egészen a krémszínűig a természetben is rendkívül sok színváltozatban előfordul.
Ennek is köszönhető, hogy a tenyésztett sünnek (azaz az afrikai fehér hasú törpesünnek) is igen hamar számos színváltozata jelenik meg – ma már közel száz rajz-, illetve színváltozat ismeretes. Az afrikai fehér hasú törpesün törpesége abban áll, hogy a mi eurázsiai sününkhöz képest lényegesen kisebb, testtömege 25-51 dkg között változhat, testhossza pedig 13-23 centiméter közötti. Kis testméretének köszönhetően ideális terráriumi állat, hiszen egy negyed négyzetméteres, kétszintes terráriumban is már jól lehet őket tartani. Arra azonban mindig is ügyelnünk kell, hogy állatunk eleget mozogjon, ezért legjobb, ha egy sünök számára készített mókuskerékkel is ellátjuk férőhelyüket. Emellett azonban gondoskodnunk kell arról is, hogy állatunknak egy kisebb búvóhely álljon rendelkezésére, ahol a nappalokat nyugodtan átaludhatja. Szerencsére a legtöbb sün szobatisztaságra nevelhető, ezért elég egy kisméretű, macskaalommal töltött tálcát behelyezni. De tény, hogy néha előfordulnak olyan példányok, melyek soha nem lesznek „szobatiszták”.
Nem igényli gazdája jelenlétét
A sünök a vadonban Európában, Ázsiában és Afrikában honosak, ahol ma mintegy 23 fajuk ismeretes. Ezek között a szőrös sünöké hét faj, melyek életét jellemzően nemigen kutatták, de fogságban sem tartják őket. A többi faj közül pedig azok életmódját ismerjük igazán, melyek az ember közelében élnek. Szerencsére az afrikai fehér hasú törpesün sokat megőrzött ősei viselkedéséből, így tartásuk során – némi túlzással – magunk is bepillanthatunk a vadon élő rokonság életébe. A sünök a törzsfejlődés alacsony fokán álló emlősállatok, így – bármennyire is szeretnénk, nem lehet őket sok mindenre megtanítani. Sem vezényszót, sem a nevüket sem képesek megjegyezni.
S mivel igazából csak a párzási időszakban találkoznak egymással a fajtársak, így nem igényli gazdája jelenlétét sem a fogságban tartott sün. Viszont egy-egy példányt nyugodtan tarthatunk egyedül.
A nőstények és a hímek között szelídíthetőség szempontjából nincsen különbség. Ha azonban két állatot szeretnénk tartani, és nem vágyunk sünszaporulatra, azok feltétlenül nőstények legyenek. Az ellenkező nemű állatokat leginkább csak a pároztatás idejére, azaz mintegy két hétre zárjuk össze. Ezek az állatok igazán éjszaka aktívak, s jellemzően estétől reggelig mozognak intenzívebben. Motoszkálásuk bizony zavaró is lehet a velük együtt lakókra nézve, bár a fülünket is zavaró hangot nem adnak ki. Mivel rovarevő állatok, ezért táplálásukra nem elegendő a jó minőségű macska-, kutyavagy görénytáp, hanem jelentős mennyiségű lisztkukacot, tücsköt, csótányt vagy éppen gyászbogárlárvát is kell adnunk nekik.
Szapora állatok: ötheti vemhesség után négy-hat törpesün kölyök jön világra, melyek már hathetesen önellátóak. Jó tartás mellett akár megélhetik a tízéves életkort is.
