Kína 21 millió tonnával áll az első helyen, amit India követ a maga 13 millió tonnájával. Törökország, Pakisztán, Irán és Egyiptom együttesen 8 millió tonnával képviseltetik magukat, az USA 3,2, míg Brazília 1,6 millió tonnával zárja a „nagyok” sorát. Szinte korlátlan piacot jelent Ázsia és Afrika, amit a népesség növekedése és a fogyasztói szokások megváltozása támaszt alá. Az általunk oly nagy figyelemmel kísért Hollandia termésének 90-95 százalékát hajógyomorban – összesen 150 országba – juttatja el a harmadik világbeliek számára.
Ez ellen hatnak azok a negatív tapasztalatok, melyeket sokan a TÉSZ-ek kapcsán idáig gyűjtöttek, így sokan egyedül igyekeznek érvényesülni, a szőnyeg széléről értékesítenek.
Pedig 20-30 ezer tonna termelés növekedés reális volna itthon. Ma mintegy 1500 hektáron 65-70 ezer tonnányi vöröshagymát állítunk elő. Ehhez képest közel 20 ezer tonna importtal számolhatunk. Ráadásul 1-2 ezer tonna exportra is lenne kilátás.
Az elmúlt évben 350 hektárnyi áttelelő hagymát állítottunk elő, jellemzően 30-50 tonnás átlagterméssel.
A kilónkénti 100-130 forintos ár nyugodt termelőket, stresszmentes kereskedőket eredményezett. Tavaly a tavaszi vöröshagymánál a szakemberek 20-30 százalékos terméskieséssel, 40-50 tonnás átlagterméssel számoltak. Ugyanez elmondható más európai országok kapcsán is.
Ősszel Európában 28-32 eurocent volt az induló ár, most 40-45 eurocentnél tartunk, s úgy tűnik, a növekedés megállt. Ez az ár a kereskedők számára is a lélektani határ, nem mernek ennél feljebb menni, ráadásul a minőség sem kifogástalan. A szakemberek véleménye szerint stabil, magas ár várható egészen októberig, ami a hazai kereskedelmet is meghatározza.
A kialakult piaci helyzet lustává teszi a gazdákat a problémamegoldás terén, pedig nem lehet lazítani, számtalan fehér folttal találkozhatunk a technológiában. Ráadásul nem mutogathatunk kifelé, mert a holland, vagy az olasz termelőket ugyanazok a kérdések foglalkoztatják, folyamatos kísérletek, vizsgálatok folynak. Elsősorban a baktérium és a fuzárium kérdésének megoldása, a betakarítás idejének optimális meghatározása, a helyes tárolás megválasztása vagy éppen az egységes árualap előállítása a kritikus pont.
Pedig ott vannak például a lengyelek– bármilyen idegenül is hangzik, hiszen az öreg kontinens jelentős hagymatermelői -, ahová korai időszakban jó néhány kamionnyi árut lehetne szállítani. Komoly zavart okoz a virtuális hagymapiac is, hiszen egy termelő akár 6-7 helyre is kiajánlja a termést, átláthatatlanná téve ezzel a kereskedelmet.
Abba pedig nem is érdemes belegondolni, mi lesz, ha a törökök egy jó évben 10 százalékkal többet termelnek. A német – ami a valóságban arab – kereskedők elsősorban onnan szerzik majd be az árualapot, s a többi országban megtermelt felesleg a mi piacunkat is nyomni fogja. A lengyelek az évi 600 ezer tonnányi termésükből most is 25 ezer tonnát Angliába visznek, s tőlük vásárolnak mintegy 29 ezer tonnányi mennyiséget a hollandok, amiről nem tudni, hová kerül.