A madarak jelenléte a kukoricaföldeken rendkívül erős évszakonkénti változásokat mutat. Míg télen, különösen a tarlók, számos madár számára szolgálnak pihenő és táplálkozó helyként, addig a költési időszakban csak nagyon kevés faj számára jelent alkalmas élőhelyet. Az észak-kelet németországi kukoricaföldeken a legmagasabb madársűrűséget júniusban és októberben regisztrálták, a július és augusztus hónapok csaknem teljesen lényegtelennek tekinthetők. A kukoricaföldek vegetációja ugyanis ezen időszakban – a kukorica még lábon van – nagyon sűrű és magas, az ott lévő madarakat ezért nehéz megfigyelni.
A tábla környékén élő rezidens madarak (cinegék, verebek) mellett jelentős számban voltak jelen vonuló fajok is (nádiposzáták, füzikék), amelyek késő nyáron és ősszel a kukoricásban kiváló bújó- és pihenőhelyet találtak.
A sok esetben három méternél is magasabbra növő kukorica a forró nyári napokon állandó, hűvös mikroklímát biztosít, emellett az állomány minden bizonnyal gazdag táplálékot (pl.: férgek, ízeltlábúak) kínál.
A 2012-es, próba jellegű kutatás eredményei bizonyították, hogy az énekesmadarak nyáron és ősszel magas fajszámmal, illetve egyedsűrűséggel lehetnek jelen a kukorica kultúrában. Mindezt azonban számos tényező befolyásolhatja: a kukoricaföld földrajzi elhelyezkedése; a tábla mérete, a körülötte levő mezőgazdasági kultúrák; nem beszélve a művelési módról (fajta, növényvédelem stb.).
Az agrárkörnyezet biodiverzitása rendkívül aktuális téma, hiszen az Európai Unió fokozott figyelmet fordít a Közös Agrárpolitikára, azon belül is a fenntartható, környezetbarát gazdálkodási formák megvalósítására. Utóbbiak, illetve a próbakutatásunk során felmerült kérdések megválaszolása céljából 2016-ban egy országos, egész Németországra kiterjedő programot kezdeményeztünk. Önkéntes madárgyűrűzőket szerveztünk be, akik az ország különböző régióiban, változatos kiterjedésű és minőségű paraméterekkel rendelkező kukoricaültetvényekben, egységes metodika alapján végezték a madarak befogását, jelölését. A gyűrűzés és egyéb standard adatok felvétele mellett a kukorica növekedésének üteme, illetve a tábla környékén található növényi kultúrák felmérése is megtörtént.
Az Északi-tengertől (Friedeburg) a svájci határig (Lottstetten) húzódó, 17 helyszínen végzett munka során, két év alatt összesen 48 madárfaj mintegy 2000 egyedét fogták be, jelölték meg.
Az összesített eredmények hasonlóan alakultak, mint 2012-ben. A madarak megjelenése (fajszám, egyedszám) nagy szórást mutatott a különböző hónapokban. Au- gusztus végétől szeptember közepéig volt a legerősebb madármozgás, amely egyértelműen a madarak vonulásával hozható összefüggésbe.
A különböző helyszínek esetében ez rendkívül változatos képet mutatott. Egyes esetekben monokultúra, máshol mozaikos agrárkörnyezet vette körül a táblákat, de volt, hogy dominált az erdő, illetve egy helyszín szomszédságban védett vizes élőhely terült el. Az országos program eddigi eredményei azt sejtetik, hogy akár egy nagyobb kiterjedésű agrártábla, egy kukorica monokultúra is jelentős szerepet játszhat a madarak életében. Tapasztalataink szerint jól érzik magukat a kukoricásban, mivel annak rejtett belsejében hűvösebb mikroklímát, táplálkozási lehetőséget, nem utolsó sorban predátorok elleni védelmet találnak. Különösen igaz ez a vonuló fajok esetében, amelyek, mint zöld folyosót használják a táblákat.
Az országos program az idén is folytatódott, hiszen megbízható következtetéseket csak hosszú távú, monitoring jellegű munka tesz lehetővé. Próbálunk törekedni a multidiszciplinaritásra, hiszen egy olyan agrár-ökoszisztémának, mint egy kukoricatábla, számos tényezője van (gyomnövények, ízeltlábúak), amelyek hatással lehetnek a benne előforduló élővilágra, így a madarakra is.
Az agrárterületek világméretű növekedése következtében fokozódik az ilyen és ehhez hasonló kutatások jelentősége. A német program alapot jelenthet más országban vagy növényi kultúrában végzett munkához, megvalósulása már nagyobb dimenziójú összehasonlításokra, pontosabb és átfogóbb következtetés levonására lehet alkalmas.
Dr. Kövér László
egyetemi adjunktus
Debreceni Egyetem,
MÉK, Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék
Prof. Dr. Thomas Gottschalk
Hochscule für Forstwirtschaft Rottenburg