A fagyasztás aránya elenyésző. A szárított levél és szár többnyire egyéb szárítmányok kiegészítő alkotóeleme, a spenótpor természetes ételszínezékként keresett.
Alacsony hőigénye és rövid tenyészideje miatt a spenótot ősszel, télen és kora tavasszal más kultúrák elő- vagy utónövényeként hajtatják. Egy növényről alkalmanként 2-3 levelet távolítanak el, a szedési időszak több hétig is eltart.
A paraj szinte egész évben termeszthető, kontinentális klímánk azonban nagymértékben befolyásolja az eredményeket. A táblázatban a különböző vetési és betakarítási időpontokhoz tartozó várható hozamokat tüntettük föl.
A március 1. és április 15. közti vetés korai kitavaszodás esetén jó megoldás, csapadék nélküli tél és száraz tavasz után azonban a keléshez és esetenként már a vetőágy készítéséhez is elengedhetetlen az öntözés. Ha a tavaszi gyomosodást és a peronoszpórafertőzést kordában tudjuk tartani, akkor tíz év átlagában az erre az időszakra időzített vetésekből a legbiztonságosabb a termesztés, ráadásul kiváló hozamokat érhetünk el.
Vigyázzunk a nitrogénnelA spenót értékét fehérje-, ásványisó- és vitamintartalma adja, fogyasztásánál és termesztésénél azonban nitráttartalmát is figyelembe kell vennünk. Kedvezőtlen klimatikus tényezők, például hideg, borús, fényszegény időjárás hatására megnő a levél nitráttartalma, mely káros az egészségre. Érdemes a frissen szedett spenótot fogyasztás előtt kb. fél napig pihentetni, fonnyasztani, csak utána földolgozni. A levél nitráttartalmát az egyoldalú nitrogéntrágyázás is befolyásolja, ezért lehetőleg ne adagoljunk 150 kilogrammnál több hatóanyagot hektáronként. |
Április 15. és május 15. közt általában késői kitavaszodás esetén vetnek a gazdák, amikor kimarad a hagyományos tavaszi időjárás és május közepétől beköszönt a tartósan magas nappali hőmérséklet (18-20 °C fölött) és 15-16 órás hosszúnappalos megvilágítás. Nagyon nehéz körülményekkel találkozik a csírázó mag, illetve a kikelő növény.
Május 15-től augusztus 15-ig vetni a legkockázatosabb és ezekből a vetésekből tervezhető a legkevésbé a hozam. „Medárdos” időjárás esetén, mint az idei volt, sikerülhet a termesztés, de a termelők igyekeznek inkább elkerülni ezt a vetési szakaszt.
A nyári kánikula, a gyakori hőhullámok, a hosszú száraz időszak vagy az egyszerre lezúduló nagy mennyiségű csapadék (50-60 mm) nem kedvez a spenót fejlődésének.
Főként a szárítóipar kéri ennek a szakasznak a termesztését a gyár folyamatos alapanyag-ellátásához. Ez érthető, ugyanakkor érdemes lenne a termelőknek és a gyáraknak közösen vállalniuk a kockázatot.
Az augusztus közepétől szeptember elejéig tartó vetéseknél öntözéssel segítsük a vetőágy-előkészítést és a kelést. A kiszáradt augusztusi talajban különösen fontos a nedves vetőágy, hogy a csírázó mag gyökere vizet találjon.
Száraz augusztusi időben a bolhák hamarabb megtalálják a kelő növényeket, mint maga a termelő, ezért esetenként kontakt szerrel védekezzünk. Esős időjárás esetén inkább levéltetvek támadására és peronoszpóra fertőzésére számíthatunk. A levelek sárga foltosodását okozó peronoszpóra ellen részben megoldást nyújt a korszerű spenóthibridek termesztése, ezek ugyanis ellenállók a kórokozó egyes változataival szemben.
Az október első felére időzített tél alá vetést szintén kedvelik a termelők. A sikeres következő tavaszi betakarítás feltétele, hogy a növények 3-4 leveles állapotban átteleljenek.
Az októberi vetéshez olyan táblát válasszunk, amely nemcsak a vetéskor gyommentes, hanem tavasszal is az lesz. A paraj kiskultúrás növény, ezért állományban rendkívül korlátozott a vegyszeres gyomirtás vagy gyomgyérítés lehetősége. Arra is figyeljünk, hogy a területen ne álljon meg tartósan a csapadék, mert attól kipusztulnak a növények.
A régebbi gyakorlatban hektáronként 2-6 millió spenótmagot vetettek a kertészek, majd a fejlődő állomány – részben önpusztulással – maga állította be a tőszámot. Ennek a módszernek viszont számos hátránya van: meghosszabbodik a tenyészidő, a magas tőszám miatt előbb fertőznek a gombabetegségek stb. Jelenleg mindegyik termesztési szakaszban körülbelül 1,2-
1,4 millió magot vetünk ki hektáronként. Egyedüli kivétel a bébispenót termesztése, ahhoz 10 millióra is megemelhetjük a szemszámot.
A tél alá vetésnél hektáronként 1,3-1,5 millió mag vetése javasolt, számolva az esetleges tőpusztulással az áttelelés során. Jellemzően szemenként vető precíziós gépeket használunk, a vetés mélysége a talajtípustól és a vetés időpontjától függően 3-4 centiméter.
A spenót a talajjal szemben igényes, nem véletlen, hogy a Bács-Kiskun megyei Duna menti, tápanyagban gazdag öntéstalajokon fejlődik a legszebben. A művelés során a talaj felszínét asztalsimaságúra, szerkezetét pedig aprómorzsásra kell kialakítani, hogy a betakarítógép vágószerkezete jól dolgozzon.