Új esztendő, új forma
Szakmánk változásaihoz igazodó tartalom –, üzenjük a 67. (107.) évfolyamába lépett Méhészet hasábjairól. Rohamtempóban járó világunkban rohanunk mi is –, még ha észre sem vesszük. Nem csak napjainkban van ez így, hisz’ a komótos tempójúnak gondolt régmúltban Arany János is így írt: „Hajt az idő gyorsan – rendes útján eljár – / Ha felűlünk, felvesz, ha maradunk, nem vár; / Változik a világ:”
youtube://v/IAZBLq-OioU
A méhek társadalma
A méhek példaként szolgálhatna az emberiségnek is –, vallják a méhészek. Igazuk aligha cáfolható, hiszen a méhcsalád olyan szuperorganizmus, amelyben a munkamegosztás eleve meghatározott. Egyetlen méhanya a „főnök”, akinek feromonját az összes méh átcsápolja másikra. Az életkoruknak megfelelően szigorú munkamegosztást követő dolgozók vannak legtöbben.
A szorgalom és a szigorú munkamegosztás jelképeinek, a méheknek a sorsa, mégsem méltó jelzőikhez – emberi nyelven szólva – mégsem boldogok. Még nagy méhészeti szakírónk Sőtér Kálmán, akit a maga korában (1834-1915) a legnagyobb magyar méhésznek tartottak, nos, ő is így jellemzi „a méhet, a rovarok eme legnemesebbjét”. „A méhek születnek önkéntelen, / Élnek örömtelen, / Dolgoznak szüntelen, / Meghalnak jutalmazatlanul, / S elvegyülnek a föld porával nyomtalanul.”
Essen a nehézség a kaptárainkba
– tartja a méhészeknek a jóra, a gazdag hordásra utaló, évente ismétlődő kívánsága. Legyen így –, az idén is! Ami szaklapunkra hárul, azt legjobb tudásunk szerint megtesszük. Célunk a tudomány, és haladó gyakorlat terjesztésével szolgálni a méhészeket.
Dögei Imre
főszerkesztő