Back to top

"Kimaxolt végtermék": a szerves trágya mint jövedelemforrás

Trágyából nem építhetünk várat. Legalábbis sokáig tartotta magát ez a közmondás, ám úgy fest, hogy mára nemigen állja meg a helyét – legalábbis nem mindenütt. A régi bölcsességet cáfolja az a technológia, amelyet a Hajdúböszörményi Béke Mezőgazdasági Kft. vásárolt meg és mű­ködtet.

Igazi végtermék a fűtésre alkalmas granulátum, és tovább csökkenti a költségeket
Tegyük hozzá, hogy a 2019-es AGROmashEXPO Nagydíját elnyerő módszer rászolgált az elismerésre. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy maga a Béke Mg. Kft. nem pályázhatott a díjra, de akadt olyan partnere, amely ezt megtette helyette, és el is vitte a pálmát. A böszörményiek sem maradtak hoppon, mert az átadott elismerés is tartalmazza, hogy a díjazott technológia Hajdúböszörményben ismerhető meg teljes egészében.

A gazdaságról tudni kell, hogy csak néhány éve működik kft.-ként, előtte ez volt a jól ismert Béke Agrárszövetkezet. Az egykori szövetkezet ma cégcsoportként tevékenykedik, s mint ilyen, egyszerre hat kft.-t irányít. Ezek teljes éves árbevétele 2017-ben és 2018-ban is elérte a 6 milliárd forintot. Nyereségesen gazdálkodnak, 240 dolgozónak adnak munkát és megélhetést. Érdemes még megjegyezni velük kapcsolatban, hogy

térségükben 500 kisebb gazdaságot integrálnak, amelyeknek igényeik szerint nyújtanak szakmai-termesztési segítséget.

Valaha Európa legnagyobb állattenyésztő vállalkozásaként tartották számon őket, de ebbe kis híján belerokkantak.

Sikerült talpra állni

A mostani vezetés 2007-ben került a kft. élére. A biogáz-gazdálkodás kapcsán Bodnár Lajos ügyvezető és Gellén Sándor, a biogázüzem vezetője foglalta össze mindazt, amit a témáról tudni kell, és azokat a részleteket, amelyeket érdemes alaposan szemügyre venni a hajdúböszörményi Béke Mg. Kft-ben.

Az egy évtizeddel ezelőtti világgazdasági és pénzügyi válság 2008 őszére oda juttatta őket, hogy csak készpénzzel vásárolhattak, és adósai voltak szinte mindenkinek, bankoknak, beszállítóknak csakúgy, mint az adóhatóságnak. Ebből a helyzetből sikerült talpra állniuk. Pedig amikor először körbenéztek, a kft. kasszájában egy fillért sem találtak. Előre kellett lépni. Ez számukra azt jelentette, hogy a fejlesztést fogadták el az egyetlen járható útnak. E téren csak az kecsegtetett a siker reményével, ha minden lehetőséget kihasználva pályáznak, fejlesztenek és korszerűsítenek.

Első lépésként a szarvasmarhatelep újjáépítése érdekében pályáztak, amire elnyertek 750 millió forintot. Azelőtt 2500 fejős tehenet tartottak, de az észszerűség érdekében előbb 1600-ra csökkentették a számukat.

Ahogy sikerült a helyreállás, újból növelni kezdték az állományt, és a fejős tehenek száma ma már ismét meghaladja a 2000-et.

Korábban hét telephelyen tartották az állatokat, három telephelyen fejőház is működött. Úgy döntöttek, hogy a koncentrációt választják. Ennek szellemében egy új telep építéséről döntöttek, ahol a lehető legkorszerűbb technológiát fogják használni. A pályázat ehhez nyújtott 1,5 milliárd forint támogatást – igaz, amikor a végén elszámoltak, a számla végösszege meghaladta a 2 milliárd forintot. Ezt követően viszont kiderült, hogy mi minden hiányzik még, úgyhogy újabb pályázat következett, amelyen 250 millió forintot nyertek. Folytatták hát a fejlesztést.

Biogázüzem nehézségekkel

Menet közben belefogtak egy akkor slágernek számító bio­gázüzem megépítésébe. Erre 560 millió forint támogatást nyertek el, amiből egy három fermentorral működő bio­gáz­üzemet tudtak építeni. Egy-egy fermentor 1500 köbméteres, az üzem összteljesítménye pedig 637 kW, a gázmotorra számolva.

A létesítmény naponta 150–180 köbméter hígtrágyát képes befogadni, de építettek egy 300 köbméteres előkeverő betontartályt is. A hígtrágya a biogáz­üzemtől jó két kőhajításnyira lévő szarvasmarhatelepről, földbe fektetett csővezetéken kerül az üzembe.

Ugyanezt a megoldást választották a sertéstelep trágyájának célba juttatására. Ez az egész dolog nem túl drága, a hígtrágya-továbbító szivattyú például csupán 3000 forintba kerül naponta. Ezzel szemben az állt, hogy addig a trágya telepen belüli mozgatására bérmunkában kellett igénybe venniük különböző szolgáltatásokat, aminek a napi díja 160-180 ezer forint volt. Vagyis a vezetékes-szivattyús megoldással azonnal sikerült mintegy évi 60-75 millió forintot megtakarítani.

Megépítették a teljes bio­gázüzemet, ünnepélyesen felavatták – és pillanatok alatt kiderült, hogy a rendszer ebben a formában nem működőképes. Akik az idő tájt hasonló biogáz­üzemet építettek, mára jobbára felhagytak a gáz és az elektromos áram előállításával – de nem így Hajdúböszörmény­ben.

Megnézték, mi a hiba oka, és rájöttek, hogy a rendszer csak akkor lesz jó, ha tökéletesen elkészítik és kompletté teszik a rendszert. Így most náluk a hígtrágyás biogázüzem 95 százalékban hibátlanul működik, annak ellenére, hogy minden gyermekbetegségével megszenvedtek.

Ugyanis amikor fény derült a nehézségekre, ők nem azzal kezdtek foglalkozni, hogy ez bizony nem sikerült, ez nem működik, hanem elkezdték vizsgálni, milyen hibákra vezethető vissza a csőd. Semmit nem vettek félvállról, semmire nem legyintettek, hanem minden részletet töviről hegyire megvizsgáltak, kijavították, amit ki kellett – ez jelentette az előrelépést. Még a beruházás, azután pedig a próbaüzem során is történtek váratlan események, minden előzetes ígéret ellenére. A fermentorok fűtésrendszerét például annak eredménytelensége miatt teljes egészében le kellett bontani, és helyére újat kellett készíteni, olyat, amivel a biogáz­termelő tartály télen-nyáron üzemképes. A kivitelező az eredetről is azt ígérte, hogy jó lesz, mert ő már épített ilyet. Ennek ellenére az első fűtési rendszer nem tudta felfűteni a fermentort a kívánatos üzemi hőmérsékletre, így a biogáz­termelés volumene elmaradt a várakozástól.

Gyorsan utánajártak, van-e olyan üzem, ahol ez nem okoz gondot, és hogy az ottani fűtési rendszer miben más, mint az övéké. Így jutottak el a német LIPP céghez és a technológiájához. Amikor azt megismerték, kiderült, hogy ég és föld a különbség a két módszer között. Az itthoni fermentorban a padlófűtés nemcsak túl szerény méretteljesítményűnek bizonyult, hanem pillanatok alatt tönkre is ment. A fer­men­tor palástjára épített hőveze­ték­rend­szer teljesítménye ugyancsak kevésnek bizonyult. A lebontásakor kiderült, hogy a kivitelező csak 28-szor tekerte körbe rajta a vezetéket, ráadásul az hagyományos padlófűtő cső volt, amivel legfeljebb 50-55 Celsius-fokot lehet elérni. Márpedig ez kevés ahhoz, hogy a biogáz­üzem eredményesen működjön.

A LIPP azt is megmutatta, hogy ők nem 28-szor, hanem 94-95-ször tekercselik körbe rá a fermentort. Ráadásul a csöveik hőkapacitása nem kicsi, ezeket 95-96 Celsius-fokosra méretezték.

Itthon aztán az összes régi hővezetéket leszedték, és helyére a LIPP-nél megismert rendszert szerelték fel. A korábbi kivitelező úgymond költségcsökkentő megoldásokat alkalmazott, ami látszólag jó volt, viszont nem felelt meg a követelményeknek. Az a melegítővíz áramlása helyett a víz áramát gyengítette. Tehát jött a csere. Ezeknek a javításoknak a költsége meghaladta az 50 millió forintot.

Mivel az eredeti kivitelezéskor még nem volt választási lehetőségük, sem tapasztalatuk, nem kezdtek önmarcangolásba, azt viszont eldöntötték, hogy az eredeti terv szerint csinálják meg és működtetik a technológiát. A leállás, a bio­gáz­termelés befejezése fel sem merült. Az 50 milliós többletköltségnek az volt a fedezete, hogy jó teljesítési bank­garanciát kötöttek – igaz, ennek lehívására csak a Fővárosi Bíróság ítélete után volt módjuk.

Néha támogatásból, többször saját erőből származó ráfordításokkal tették kompletté, és ezáltal gazdaságossá a folyamatokat
A baj nem járt egyedül

A biogáztelep üzemeltetése során az is kiderült, hogy a beépített lemezek minden előzetes dicséret ellenére sem tudnak ellenállni a kén korrodáló hatásának. Egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy a fer­mentor egyik oldalán mintha megbillent volna a palást. Kiderült, hogy a lemez már olyan lyukacsos, mint a szita: a kén szabályosan kimarta a béléslemezeket. Itt is a csere következett, és mindegyik fermentort külön-külön leürítették, kitisztították, és vegyszerálló lemezre cserélték az eredetit. Igaz, ezek drágábbak voltak, de ellenállóak, és a célnak azóta is kitűnően megfelelnek. A biztonság kedvéért a lemezeket belül még le is festették, hogy a kén véletlenül se tudja kikezdeni a fémet. Az is kiderült menet közben, hogy a kén ellen javallott vas­klorid nemhogy hatásos lett volna, hanem a teljes rendszert még inkább tönkretette: nemcsak a palástot, hanem a szivattyú öntvényét is elemésztette.

A kén elleni küzdelem elég kemény diónak bizonyult. Akkoriban szarvasmarha hígtrágyát használtak alapanyagként, aminek a szárazanyag-tartalma csupán 5-7 százalék,

és mivel a biogázüzem működéséhez 10-12 százalékos szubsztrátum kell, az egyébként 3-5 százalékos sertéstrágyából származó szeparátumot kevertek hozzá, ezzel megnövelve az alapanyag szárazanyag-tartalmát. Ennek hatására, tehát hogy sertésólból vittek almos trágyát a rendszerbe, pillanatok alatt enyhülni kezdett a kén okozta összes gond, és végül meg is szabadultak tőle. Próbáltak erre szakmai magyarázatot találni, és ma úgy hiszik, hogy a szarvasmarha és a sertés takarmányozásának és emésztésének különbségei miatt változott a helyzet.

A sertés kevésbé nyeri ki a takarmányból a tápanyagot, emiatt a trágyájában több a szer­ves­anyag és kevesebb a kén.

Később az is kiderült, hogy hol voltak másodszor is kicsit óvatlanok. Amikor Németországban különböző biogáz­üze­meket látogattak meg, nem vették észre, hogy kizárólag olyan helyen jártak, ahol sertéstelepről származott a hígtrágya. Ezért aztán a kén mint probléma föl sem vetődött. Üzemelés közben, itthon az is kiderült, hogy a keletkező biogázban rendkívül sok káros anyag található, ami erősen rontja a gázmotor élettartamát. Ezeket előzőleg ki kell nyerni a gázból. Erre az egyik ötlet az volt, hogy vezessék a gázt föld alatti tározóba, ahol a káros anyagok kicsapódnak. Megtették, de nem csapódtak ki! Ekkor megnézték, hogy mire jutnak, ha a tisztítás érdekében felhasználás előtt lehűtik a biogázt: még mielőtt a gázmotorba vezetnék, csökkentik a hőmérsékletét, aminek a hatására a benne lévő vízpára kicsapódik, ami magával viszi a káros anyagokat is. Ezt követően újra felmelegítik a biogázt. Ez azért is volt roppantul hasznos, mert így meghosszabbodott a gázmotor élettartama.

Az idő tájt Magyarország többi biogázüzemében a kukoricaszilázs alkalmazását tartották helyes módszernek a kén okozta gondok megszüntetésére.

Valóban javított is a dolgokon, de Hajdúböszörményben, a Béke Mg. Kft.-ben más volt a gond. Náluk ugyanis a szarvasmarha- és sertéstartás során sokkal több hígtrágya képződik annál, mint amennyit hasznosítani képesek. Ezen úgy segítettek, hogy az összes hígtrágyából szeparálták a szárazanyagot, amit hozzákevertek ahhoz az alapanyaghoz, amiből a biogázt nyerték ki. Ezzel a módszerrel a hígtrágya mint alapanyag szinte ingyen érkezett a feldolgozóba, és természetesen oda tudtak figyelni arra, hogy a szubsztrátumban beállítsák a kedvező C-N arányt, ugyanis nagymértékben ez határozza meg a termelődő gáz sorsát. Ezen kívül a fehérjetartalom beállításának szükségessége is kiderült, aminek a kihagyása újabb bajokat okozhatott volna.

Mi a fő és mi a melléktermék?

A biogázüzem-beruházás támo­gatásának egyik feltétele az volt, hogy érzékelhetően szolgálja a környezet jobb védelmét. Azelőtt egy árokban vezették a hígtrágyát egy 6 hektáros gyűjtőbe, hogy ott várjon a sorsára, a maga bűzével és minden más káros vagy kellemetlen hatásával együtt. Akkortájt országszerte napi szinten felmerült a kérdés, hogy miért építsenek szilárd trágyatárolókat, elvégre nem segítik a termelést, csak „cifra göncök”. De ez a feltétel szigorú volt, kibújni nem lehetett alóla, és Bodnár Lajosék nem is akartak. Úgy döntöttek, ők nem állnak le ennél a pontnál, hanem továbbfejlesztik, még jobbá teszik a technológiát. Az új helyzetben látszólag elég vad ötletek láttak napvilágot. Például felül kellett vizsgálni az állattenyésztésben addig elfoglalt álláspontjukat, hogy mi a fő termék, és mi a melléktermék, amitől csak meg­szabadulni kell, mindegy, milyen olcsón.

Számokkal alátámasztott vizsgálataikból kiderült, hogy a szarvasmarhánál sem a tej feltétlenül a nagyobb jövedelmet hozó termék, mert voltak olyan időszakok, amikor a trágyából nyert biogázból több hasznuk származott, mint a tejtermelésből.

Ezzel, mondhatni, megtörtént a tej trónfosztása, és előtérbe került a trágya és a biogáz, amit azelőtt csak nyűgnek tartott szinte mindenki. Érdekes helyzet lehet, amikor ízig-vérig szakemberek szembesülnek ezzel a ténnyel; van, aki meghajol előtte, de nagyon sokan máig vitatják ennek a realitástartalmát.

A fő termék tehát az, amiért pénzt kapnak, amiből a jövedelem származik. Nem is gondolnánk, hogy mi mindent lehet elérni a trágya feldolgozásával és hasznosításával. Vegyük sorra tételesen: először is, eladják a megtermelt villamos áramot, ebből havonta 10 millió forinttal számolhatnak. Itthon az áram kilowattjáért 15 forintot fizetnek, a vezetékért 10 forintot, de jártak ők Németországban és Olaszországban, ahol 27 euró­centet fizettek a gazdáknak 1 kW bio elektromos áramért. Ezzel szemben nálunk 9,5 euró­cent az átvételi ár. „De ha ez nem tetszik, menjenek a szabadpiacra, adják el ott” – ajánlották nekik a megfelelő helyen.

Járulékos előnyök

Amikor a biogázból áramot állítanak elő, annak energiatartalmának – jó közelítéssel – az egyharmadából lesz villamos áram, a kétharmad része pedig forró vízként hasznosítható. A villanymotorok hűtése során keletkező meleg vizet a fer­mentorok fűtésére használják, de a többi meleg víz eleinte veszendőbe ment.

Rájöttek, hogy ebből a felesleges hőenergiából jó volna bevinni valamennyit a sertéstelepre, mert – különösen télen – ott erre elég nagy szükség van.

Ám nem csak meleg víz kell a sertésólakhoz, hanem kell biogáz is. – Korábban földgázt, azaz fosszilis energiát vásároltak teljes egészében a telep igényeinek kielégítésére. Az átalakítással ez a kiadás csökkent, megtakarítás lett belőle.

A motoron kívül a kipufogóknál is keletkezik hő, amit szintén lehet hasznosítani. Nyáron így kb. 500 kW szabad kapacitásuk még marad, ami télen megfeleződik. A lényeg, hogy ezzel az energiával lehet szárítani például a fermentorból kikerülő szeparátumot, a maradványanyagot. Az így bevont energiával költséget takarítanak meg, nem kell pénzért venniük fosszilis energiát. Ám itt még nincs vége a folyamatnak a Béke Mg. Kft-ben. Feltették a kérdést, hogy a maradék hőenergiát hogyan tudnák hasznosítani. A termelődő biogázt csak 3-4 óráig tudják tárolni, mert ekkora az üzem gázzsákja. Viszont a keletkező hővel a szeparátumot is meg lehet szárítani, amit lehet briket­tálni, azt pedig tárolni. Itt is érdemes odafigyelni a megtakarításokra. A fermentorból kikerülő szepa­rátummal újra tudnak almozni a 2000-es fejős tehenészetükben, ezáltal mintegy 60-70 millió forint értékű szalmát takarítanak meg. Olyannyira bevált a dolog, hogy ma már csak ezzel az anyaggal almoznak, a pihenő­boxokban ideális megoldásnak bizonyult.

A másik hőhasznosítási irány a szeparátum szárítása, ugyanis ebből is több keletkezik, mint amennyire az almozásnál szükség van.

Találtak egy olyan szárítót Európában, amellyel 6 százalékosra lehet csökkenteni a szeparátum maradvány nedvességtartalmát. A pelletáláshoz 10-12 százalékos nedvességtartalom kell. Ehhez már nem is a motor kipufogójának hőjét, hanem a füstgáz hőjét is hasznosítják.

Egy alig 100 méteres vezetékkel juttatják el a forró füstöt a most megépített fedett helyre, ahol a pelletet készítik. Nagy az érdeklődés iránta, ezért úgy döntöttek, hogy a háztartások számára, kandallóba és kályhába 5 kilogrammos papírzsákban hozzák forgalomba a brikettet. Ebben az esetben a brikett zsákostól behelyezhető az égéstérbe, így, mondhatni, teljesen tiszta megoldás. A nagytételű hasznosításra is gondolva 1 köbméteres bálákat alakítanak ki, ezeket viszik a sertéstelepre, amivel automatizálható a fűtés. És még itt sincs vége a folyamatnak a Hajdúböszörményi Mg. Kft.-ben: más mellékanyagokat is be tudnak vonni ebbe a technológiába. Szóba jöhet a csutka, a szalma, a repceszalma, a nád, sőt ősszel a fákról lehulló leveleket is össze lehet gyűjteni ilyen célból a településeken, hogy az ő módszerük szerint brikettálják. Tehát nem fát égetnek el, hanem különböző melléktermékeket és maradványanyagokat.

A biogázgyártás újabb járulékos előnye, hogy a fermen­torban eltöltött idő alatt a patogén kórokozók teljesen elpusztulnak a hígtrágyában, a gyommagvak pedig csíraképtelenné válnak.

Az első esetben ilyenkor az anyagnak már nincs se szaga, se illata. Ellenben a folyékony trágya bűze bárki számára érzékelhető. Ha a barna levet, ami ilyenkor képződik, öntözésre használják, nem kell tartani tőle, hogy elgyomosítja a területet, mert a magvak sterilizálódnak menet közben. A barna lében ugyanakkor köbméterenként 2-2,4 kilogramm nitrogén található, azonkívül van benne foszfor, káli és különböző mezo- és mikroelemek.

Fotó: Gál Enikő
Ezek a növénytermesztés tápanyagellátásában nagyon jól hasznosíthatók. A Pap Agro Kft.-vel közösen kialakítottak egy föld alatti öntözőrendszert, amelyet a hid­ránsairól külön-külön is működtetni lehet. Saját találmányként ehhez olyan keretet szereltek egy könnyű traktorra, amivel 5-7 hektárra tudnak hektáronként 7 milliméter csapadéknak megfelelő barna levet kijuttatni, ami 5-7 hektár esetében 250 köbmétert tesz ki.

Ha kiszámoljuk, kiderül, hogy a biogázüzem közreműködésével így újabb 30 millió forintnak megfelelő műtrágyát képesek megspórolni évente.

Nagydíjas megoldás

A megtakarításokból, az érzékelhető környezetvédelmi hatásokból egyértelműen következik, hogy a 2019-es AGRO­mash­EXPO-n jó helyre került a Nagydíj. A Hajdúböszörményi Béke Mg. Kft. vezetői ehhez azt is hozzáteszik, hogy nem mindenütt alkalmazható a módszerük.

Náluk azért válhatott be, mert elég közel van egymáshoz a szarvasmarha- és a sertéstelep, és ezekhez építették meg a bio­gáz­telepet, majd a briket­tálót.

Viszont szívesen megosztják tapasztalataikat minden érdeklődővel: hogy a technológiai folyamatokban hol kell különösen vigyázni egyes igencsak nagy odafigyelést igénylő részletekre.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2019/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A cink- és nitrogén-ellátás összefüggései

Napjainkban a mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata, hogy a fenntartható fejlődés szabályait figyelembe véve termeljen. Ennek megfelelően a legfontosabb alapelvek közé tartozik a környezet- és természetvédelmi irányelvek betartása, a mennyiség mellett a lehető legjobb minőségű termésre való törekvés.

Online agrároktatás Afrikában

Kiemelten foglalkozik a mezőgazdasággal Afrika legnagyobb e-learning konferenciája, és várhatóan a kisvállalkozóknak szóló online tananyagokban is egyre hangsúlyosabban jelenik meg az agrárismeret. Az okostelefonok és tabletek terjedésével ez rendkívül hatékony módszer az afrikai gazdák oktatására.

Bevált az indiai dolgozó a tehenészetben

Mára az ország több tehenészetében is dolgoznak külföldi vendégmunkások, miután helyi, magyar munkaerőt nem nagyon lehet találni az állatokkal való munkára. A bevándorlók közül is kiemelkednek az indiai dolgozók, akikkel nagyon jó tapasztalatok vannak az ország több tehenészetében is. Egyikük, Sandeep Kumar nyilatkozott a magyarmezogazdasag.hu-nak.

Jelentős áremelés jöhet a fuvarozóknál

A mikro- és kisvállalkozások után már a közepes és a nagyvállalatok is bajban vannak az önköltséget sem fedező alacsony fuvardíjak miatt – mondta az InfoRádiónak a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének főtitkára. Karmos Gábor hozzátette: ezért két számjegyű, körülbelül 10-20 százalékos fuvardíj emelésre lenne szükség.

Az év legmelegebb napja

Április 25-én az év eddigi legmelegebb napja vár ránk. Ma délután mintegy 8-10 fokkal leszünk az ilyenkor szokásos 18 fok fölött, néhol 28, esetleg 29 fok sem kizárt.

Aranykoronánként 10 tonna burgonya

„Feltétlenül a bankszférába mennék – természetesen csak akkor, ha újrakezdhetném az egészet. Bár hozzáteszem, hogy a mezőgazdaságtól akkor sem távolodnék el.” Puskás Ferenc zákányszéki gazdálkodó lepett meg ezzel a válasszal, amikor beszélgetésünk végén megkérdeztem, vajon elfelejtettem-e valamit szóba hozni.

Jobb, ha a tehén nappal ellik

Egy amerikai- kanadai tanulmány szerint a tehenek nagyobb eséllyel ellenek napközben, ha a nap végén jutnak hozzá a takarmányadagjuk nagy részéhez. A napközbeni ellések számának emelkedése nagyban megkönnyítené a gazdák életét.

Miniszteri biztos: a magyar agrárcégek egyre sikeresebbek az orosz piacon

Nagyszerű, hogy az embargó ellenére a magyar cégek sikerrel szerepelnek olyan orosz állami pályázatokon, amelyek lehetővé teszik a gazdasági együttműködést az uniós országokkal - jelentette ki Budai Gyula.

Ha hangos a kolomp...

Egy müncheni bíróság elutasította egy bosszús házaspár keresetét, amit a szomszéd hangos tehénkolompjai miatt nyújtottak be. A Münchenhez közeli Holzkirchenben lakó házaspár első keresetét 2015-ben nyújtotta be és a minap elutasított legutolsó próbálkozás ellenére is a fellebbezést tervezik.

Gazdaság, génbank és gyakorlati helyszín egy helyen

A magyar mezőgazdaságnak szinte nincs olyan ágazata, amelyet a Georgikon Tanüzemben nem művelnek. Amellett, hogy termelnek, gazdálkodnak, génbankként és az egyetem hallgatóinak gyakorlati képzésének helyszíneként működnek, szakmai kísérleteikkel a környékbeli gazdákat is segítik.