Back to top

Lusitanók földje

Portugália egyik legnagyobb kincse a lusitano, vagyis PSL (Puro Sangue Lusitano), mely az ibériai ősi ló közvetlen leszármazottja, és mintegy tizenötezer éves múltra tekint vissza a tenyésztése. DNS vizsgálatok alapján az ibériai ló a legtöbb modern fajta gyökerét adja. Azt mondják, a Kentaurok legendája is a lusitanókhoz köthető, amikor ember és ló eggyé vált.

A lusitano és a spanyol ló (P. R. E.) sokáig közös utat járt, gyakran használtak egy-egy tenyészállatot mindkét fajtában. Az élesebb elkülönülés az 1700-as években kezdődött, amikor a spanyolok befejezték a lóhátról való bikaviadalt. A portugálok a mai napig a legtöbb lovat bikaviadal céljára tenyésztik.

A fajta egyedeinek homogenitása mutatja a tizenötezer éves tenyésztői munkát. A célzott elvárások egy közepes méretű (500 kg, 155-160 cm), rövid, kvadratikus, kerek, jól izmolt formát eredményeztek. A lovasával való magas fokú együttműködés, emellett intelligencia és szívósság jellemzi a fajtát.

A modern lovasvilágban is megtalálták helyüket a lusitanók. A díjlovas szakág minden világversenyén képviselteti magát a fajta több egyede is, olimpiák, világbajnokságok, Európa-bajnokságok állandó szereplői. A ma már egyre népszerűbb és magas fokú képzettséget igénylő, munkalovagláson alapuló working equitation mezőnyének kilencven százalékát lusitanók teszik ki, persze ez a szakág Portugáliából indult. A fogathajtásban is eredményesek, de a legfőbb cél még ma is a bikaviadal. Megemlíteném, hogy díjugratásban is vannak kiemelkedő tehetségek.

Portugáliában a lovaglásnak, a lókiképzésnek páratlanul nagy a hagyománya, és nagyon büszkék rá. Lovasaik sokoldalúak, a profi lovasok díjlovaglásra, working equtationre és bikaviadalra képeznek lovakat, és mind a három szakágban versenyeznek is. A lovakat a szó legszorosabb értelmében vett fegyelmezettség jellemzi, a következetes és célzott képzés nem enged meg kihágásokat. Minden ló nagydíjra készül, amit egytől egyig megtanulnak, egyszerűen „erre lettek kitalálva”.

Az összeszedettség veleszületett képességük. Egy képzetlen ló már az első felülések után tudja összeszedetten hordozni magát vágtában.

Persze ezt megelőzi egy hosszadalmas előkészítő munka földről. Általában négy- vagy ötéves korukban ülnek rájuk először, hogy megfelelően fejlettek legyenek a lovas hordására. Sokan már az egyéves csikóval kezdik a szocializáló képzést, az istállórutin tanítását, a futószárazást stb. Az emberhez nagyon ragaszkodó és figyelmes lovakká válnak így. A belovaglásra kifejezetten hosszú időt hagynak, de amint sor kerül rá, a ló már készen áll a legmagasabb szintekig való eljutáshoz. Intelligenciájuk és munkakészségük, szilárd szervezetük a biztosíték, hogy minden eléjük tárt feladatot a tudásuk maximumával próbálnak megoldani.

A barokk fajtacsoportba tartozó fajták rajongójaként régi vágyam volt egy portugál kiruccanás. A lipicai fajta meghatározó számomra, és alig vártam, hogy megtapasztalhassam, milyenek a vele legnagyobb rokonságot mutató PSL-ek. Sajnos csak négy nap állt rendelkezésünkre, de igyekeztem minden időt hasznosan beosztani.

Megismertük Charlotte-ot, a francia lányt, aki egy profi portugál lovassal, Francisco Palhával dolgozik, kinek családja híres a bikaviadalokra tenyésztett lovairól. Tőlük megtudtuk, hogy a csikók a marhákkal közös legelőn nőnek fel. Az olyan lovak, melyek nem így nevelkednek, biztosan nem lesznek bikaviadalos lovak. Ez sem garancia a ló sorsára nézve, mert csak a legerősebb és legérzékenyebb csikókat kezdik bikaviadalra képezni.

Követelmény a fajtával szemben a nagyon erős idegzet és a bátorság, ami a bikaviadalra való tenyésztésből ered, mint ahogyan az átlagon felüli minőségű vágta is. A bikaviadalra képzett lovaknak is kell tudniuk perdülést, piaff-ot, passage-t.

Ezen feladatoknak ezek a lovak a nagymestereik. Amelyik lovat Francisco nem bikaviadalra képzi, azt eladásra szánja. Vevőik nagyrészt Északnyugat-Európából érkeznek, angolok, svédek, dánok, németek stb., de nagyon sok ló utazik a tengerentúlra is.

Egy hároméves cremello színű lovon ültem Francisco istállójában, aki minden túlzást mellőzve olyan összeszedettségben vágtázott, mintha nagydíja kiképzett ló lenne, pedig képzésének nagyon az elején jár.

Megismerhettük a válogatott lovast, Gilberto Filipét is, aki bemutatott nekünk két általa képzett lovat. Gilberto 2018- ban világbajnok lett a working equitation szakágban. Nagy megtiszteltetés volt nála lovon ülni. Havano, a hatéves pej mén a nagydíjas feladatokra már elő van készítve. Minden rezdülésemre reagált, a kezem csak dísznek volt a marjára helyezve, el is kellett felejtenem, hogy ott van. A testsúly és a lábak hiperfinom segítségei elegendőek ezeknek a fantasztikus lovaknak. Várják a munkát, az új feladatokat. Minden, a lovak etológiájából eredő, általam megszokott „zavaró” tényezőre adott reakcióra fel voltam készülve a fiatal mének kipróbálása során. Véletlenszerű kopácsolás, a másik ló nem várt megjelenése az ajtóban, dübörgés, nyerítés, vagy bármi, ami egy más, modern fajta esetében valószínűleg „korrigálással” vagy „finom” „arretálással”, esetleg az életemért való kapaszkodással kellett volna, hogy záruljon, itt nem történt meg.

A lovat semmi más, a külvilágban történő esemény nem érdekelte. Csak arra figyelt, aki a hátán ül, és arra törekedett, hogy együtt partnerekké váljanak.

Egyetlenegyszer nem fordult meg a fejemben az, hogy kobakra lenne szükségem ezeken a fiatal lovakon (kaptam is megrovást a közösségi oldalon megjelenő képekért aggódó barátaimtól), persze a fapados járaton megengedett kézipoggyászomba úgysem tudtam volna betuszkolni.

A Gilberto által bemutatott másik ló egy nyolcéves fakó mén, ami már tökéletes piaff-passage átmenetet tudott. Elmondása szerint a következő évben jelenik meg vele nagydíjban. Gilbertónál azon kívül, hogy képzett lovakat láthattunk, volt még egy nagy pozitívum, mégpedig az, hogy itt a fedeles lovarda valamelyest normális nagyságú volt. Minden más lovardában 15×30/40-es fedeles állt rendelkezésre.

Meglátogattunk egy lovasiskolát Lisszabontól 60 kilométerre, ahol tanulni vágyó külföldi lovasokat fogadnak. Célzottan a nagydíjas feladatokra érezhetnek itt rá a zömében Északnyugat-Európából érkező lovasok. Képzett és gyönyörű lovakon, tapasztalt edzőkkel és festői környezetben edzhetnek a vendégek. A fiatal lovastól, Renato Sousától tanulnak, aki Alter Real professzionális edző és lókiképző. Ma már lovakat is tenyészt, és mesterével, George Melleronival vezetik az Alcainca Lovasiskolát.

Melleroni a barokk lovak híres kiképzőjeként és a klasszikus díjlovaglás mestereként ismert Nuno Oliveira tanítványa, akinek számos szakirodalmat is köszönhetünk, melyek a modern szakágak hasznos alapjait adják. A lovasiskola kényelmes, igényes szállást is biztosít a lovasoknak. Aki itt eltölt pár napot, garantáltan újult erővel, kipihenten térhet haza a mindennapokba.

Egy kisebb tenyészetben, a Coudelaria Oliveira Santosnál is jártunk, ahol Lisa és David tulajdonosok mutatták meg kemény munkájuk gyümölcsét. A ménest még Vasco Oliveira Santos alapította 1999- ben nyolc anyakancával és egy ménnel. A fajta klasszikus vonalait megőrizve kifejezetten a sportra kezdték el a tenyésztést, szem előtt tartva a lusitanók egyik legfontosabb tulajdonságát, a tanulékonyságot. Vasco Oliveira Santos halála óta fia, Daniel vette át a ménes vezetését, aki maga is tehetséges lovas, portugál working equitation bajnok.

Daniel a minőségi tenyésztés híve, így ugyan kevés egyedből, de eredményesen folytatja édesapja munkáját, immár két éve a német díjlovasnő, Lisa Maas segítségével.

Az általuk tenyésztett lovak eredményei alapján 2017- ben a FEI-listán Portugália hatodik legjobb tenyészetének bizonyultak kicsi állományuk ellenére. Több általuk tenyésztett ló versenyez nemzetközi nagydíj szinten az Egyesült Királyságban, Németországban és Svédországban.

A lótenyésztés lehetetlen vállalkozásnak tűnik ezen a vidéken. Egy kaszálást engedhetnek meg maguknak egy évben, és a széna rostban igen gazdag, viszont mivel későn tudják kaszálni, így fehérjében szegény, ehhez képest viszont nagyon drága. A lovak zöldet az év során jó, ha négy hónapon keresztül látnak.

Van azonban egy „joker” a tenyésztők kezében, az pedig a hihetetlen mennyiségű parafatölgy. Ugyan csak kilencévente szüretelhetik, de évekig megélhetést biztosít a ménesek fenntartására. Emellett az olajfaültetvények és a bortermelés is segíthetnek fenntartani egy ménest. Mert a cél döntő többségben a ménes és a ló fenntartása, nem csak maga a termelés.

A tapasztalatunk a portugál lovas identitásról nagyon pozitív volt. Nem lehet úgy végig menni egyetlen utcán sem, hogy ne botlanánk egy-egy lovas motívumba. A lovasboltok telis-tele vannak a szebbnél szebb hazai szíjgyártómesterek által kézzel készített kantárokkal, nyergekkel, ínvédőkkel és más kiegészítőkkel, van rájuk igény.

Lókiképzésük nem a ló leigázásán, megtörésén alapul, hanem rengeteg munkán, következetességen, és évezredekre visszanyúló tradíción, mely apáról fiúra száll, így hatékony és célravezető.

A lusitano tenyésztése mindenképpen megőrzi a klasszikus vonalakat, de a modern kor sportjában sem szégyenkezik. Nem véletlen, hogy a KWPN tenyésztésbe lusitano kancákat vontak be, vagy hogy már több mén megszerezte a nemzetközi elit besorolást. Ezen eredmények eléréséhez arra a tizenötezer éves, mesteri és generációkon át jól összehangolt tenyésztői munkára volt szükség, mely száz és száz év alatt formálta a lusitanót a megfogalmazott céloknak megfelelőre. Ennek köszönhetjük az egyik legsokoldalúbb és legegyüttműködőbb fajta létét.

Forrás: 
Pegazus
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Pegazus 2018/12 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Hölgyek nyeregben

Mezőhegyes 235 esztendővel ezelőtt alapított ménesbirtoka adott otthont a Lovász Szakma Kiváló Tanulója Országos Verseny idei döntőjének. A szervezők a hazai lovaskultúra szimbolikus helyszínének értékeit bemutatva igyekeztek ráirányítani a szélesebb közönség figyelmét e tradicionális hivatásra. Mint kiderült, a képzés különösen népszerű a hölgyek között: a döntőbe ugyanis kizárólag lányok jutottak be.

Gazdaság, génbank és gyakorlati helyszín egy helyen

A magyar mezőgazdaságnak szinte nincs olyan ágazata, amelyet a Georgikon Tanüzemben nem művelnek. Amellett, hogy termelnek, gazdálkodnak, génbankként és az egyetem hallgatóinak gyakorlati képzésének helyszíneként működnek, szakmai kísérleteikkel a környékbeli gazdákat is segítik.

Egy rövid kilovaglás is aranyat ér a lónak

Egy új kutatás szerint már napi 25 perc kevésbé megerőltető mozgás is jótékony hatással lehet a lovak egészségére, függetlenül attól, hozzájárul-e a súlyvesztésükhöz vagy sem.

Nem csak állva alszanak: a lovak pihenési szokásai

Mint minden élőlénynek, a lovaknak is szükségük van pihenésre, alvásra. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy sokszor lótulajdonosok sincsenek teljesen tisztában azzal, mikor pihen egy ló, és mikor van baja. A laikusok pedig végképp képesek pánikba esni egy fekvő ló láttán.

Így keltettek nagy hírverést az agrárszakmáknak

Mint arról beszámoltunk, véget ért az I. Agrár Szakma Sztár Fesztivál, amelyet a jó hangulat és a feszült pillanatok egyaránt jellemeztek. A hagyományteremtő célú rendezvényen alaposan körbenéztünk – következzenek bővebb tapasztalataink.

Új utakon a szaporítás - asszisztált reprodukció

A művi szaporítási eljárások térhódítása forradalmasította az állattenyésztést. Napjainkban is tart ez a folyamat, sőt mind nagyobb jelentősége lesz az újabb eljárásoknak, hiszen a termelés gazdaságosságának egyik kulcselemét jelenti.

Ménvizsga Tiszaföldváron

Idén április negyedikén immár harmadik alkalommal rendezték meg Tiszaföldvár határában, Homokréten a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület (MHLOE) tagjai által tenyésztett hidegvérű ménjelöltek saját teljesítményvizsgáját. A rendezvényt eredetileg azért is szervezték a Tiszántúlra, mert szerettek volna lehetőséget biztosítani a Kaposvártól messzebb lakóknak is.

A muraközi ló és a magyartarka

A szarvasmarha állományok mellett jól megfér egy-két muraközi ló. Ahol a lehetőségek és a körülmények engedik még munkára is használható, de akár hobbi lóként is van helye a családban, nyugodtsága, szelídsége okán a család bármely tagjának barátja lehet. Ez lehetőséget adhat arra, hogy a muraközi ló ismét fénykorát élje.

Tavaszi teendők lovainknál és a legelők körül

A lovas ember számára a tavasz nemcsak a lovaglás szépségét hozza el újra, hanem rengeteg teendőt is tartogat a lovak és az istálló körül. Megkezdődik az ellési időszak, a kancák fedeztetése, és beindul a versenyszezon. A lovaknál elkezdődik a szőrváltás, és a hosszú téli hónapok után újra legelőre kerülnek. Tehát a rendelkezésre álló gyepterületeinket is fel kell készítenünk a következő szezonra.

Fenntartható-e eredményesen a magyar lótenyésztés?

Hogyan vészelte át a rendszerváltás zavaros időszakát a lovaságazat? Nyereséges-e a tenyésztés? Lesznek-e még Kincsemek a Magyar Derbyn? Sok egyéb mellett ezekről a kérdésekről tanácskoztak gazdák, kutatók, tenyésztők és a szaktárca képviselői a „Fenntartható állattenyésztés Herceghalomból nézve” című szakmai rendezvénysorozat hatodik fórumán.