Back to top

Almatermesztés: darázsfészek vagy mélabú

Január 29-én kicsinek bizonyult a vásárosnaményi Esze Tamás Művelődési Ház nagyterme. A meghirdetett program szerint térségi agrárfórumot tartottak, ám a valóságban a tavaly ősz óta nyugvópontra nem jutó léalma-felvásárlásnak szólt a fokozott kíváncsiság.

A helyi alkalmazottak szerint a mostani érdeklődésnek tavaly csupán a töredéke volt érzékelhető, akkor csak néhány vendég lézengett itt. Most minden pótszék elkelt, és a később érkezők csak állva tudták meghallgatni az előadókat. Köztük volt Nagy István agrárminiszter, Jakab István, a MAGOSZ elnöke és Papp Gergely, a NAK szakmai főigazgató-helyettese is.

Érezhető feszültség övezte ezt a szakmai összejövetelt, főleg amíg el nem kezdődtek a tájékoztatók és az értékelések. Elsőként Papp Gergely állt elő a farbával, miszerint

az Európai Unión belül elég sokaknak böki a csőrét a mezőgazdaságnak juttatott támogatás, és ennek következtében egyre többen hangoztatják ellenvéleményüket.

Nekünk ezzel az a gondunk, hogy most értük el a számunkra igen kedvező helyzetet – erre jön a gyomros, hogy ezt meg akarják változtatni. Számunkra ez előnytelen volna; bár ez a mi gondunk. Az viszont már az egész EU agrártársadalmát kell, hogy érintse, hogy az ellenünk ágálóknak fogalmuk sincs arról, amit beszélnek, egyszerűen nincsenek tisztában a mezőgazdaság fontosságával. Környezetvédelmi és állatvédelmi címszavak alatt rontanak nekünk, pedig a tisztességes gazdánál nincs nagyobb természet- és állatbarát.

Fotó: MTI - Balázs Attila

Megkurtított támogatás

Szóba került a legutóbbi EU-tárgyalásokon, hogy az agráros támogatásokat a következő uniós költségvetési ciklusban, 2021–2028 között meg akarják kurtítani. A sok-sok ellene és mellette elhangzott felszólás szum­mázata végül is az, hogy nominálértékben mi nagy valószínűséggel nem kapunk kevesebbet, ám né­­hány részlet változik majd a jövőben.

A vidékfejlesztési támogatás címszó alatt elképzelhető 15 százalékos elvonás, viszont e téren a nemzeti kormányok a zsebükbe nyúlhatnak és pótolhatják a kiesést.

A közvetlen támogatásoknál 3,9 százalékos csökkenést valószínűsítenek, ami hektáronként 2000–2500 forint elveszítését jelenti. Ez egyrészt igazságtalan, mert a jobb kondícióban lévő államoknál ez másként csapódik le, de ennél sokkal fontosabb, hogy a forint-euró árfolyam változásával a veszteségünk vagy a nyereségünk meghaladhatja ezt az összeget. Továbbá föl kell készülni arra, hogy ha a támogatást meg is kapjuk, azt ezentúl mindig különféle számon kérhető feltételekhez kötik. Jó hír, hogy a fiatal gazdák támogatására – ami nálunk eddig 0,1–0,2 százalékot tett ki – a következő ciklusban minimum 2 százalékot kell fordítani.

Jakab István az őszinteség jegyében indított. Sok mindent kell most megbeszélni a gazdákkal, de a múlt évi léalma-mizéria kapcsán még arra vállalkozott, hogy semmit sem szabad megkerülni a tisztázás során. Az uniós gazdák is tiltakoznak a források elvonása ellen, és ebben az ügyben mi a fősodorhoz tartozunk. Itthon tisztességes kapcsolat alakult ki az agrártárca és az agrártársadalom között, és szerinte minden gond-baj ellenére ez egy kegyelmi állapot, amilyenben ritkán van részünk. A termőfölddel kapcsolatos intézkedések folyamatosan napirenden vannak, a magyar földtörvény és birtokpolitika szüntelen támadás alatt van az EU más tagországai részéről. Nálunk a földspekuláció kizárása érdekében végzett munka finomhangolása megtörtént, és a döntéshozatalban változatlanul a települési agrárgazdasági bi­­zottságok jelentik a tájékozódási pontot, amelyek tagjai otthon vannak ez ügyben, a folyamatban részt vevőket jól ismerik.

Legyen szerződéses fegyelem!

A léalma-felvásárlás kapcsán kialakult helyzetről szólva a MAGOSZ elnöke elmondta, hogy együtt voltunk akkor is, és együtt vagyunk most is, amikor a tapasztalatokat meg kell vitatni. Hivatkozott a lengyelországi helyzetre, és hogy abból milyen következtetéseket vonhatunk le. Nincs idő magyarázkodni, okoskodni, az előrelépés számunkra is kötelező az almatermesztésben.

Nagyon fontos, hogy a partnerség megmaradjon az almatermesztés szereplői között. Viszont legyen végre szerződéses fegyelem, és a fejlesztésekhez vegyünk igénybe minden elérhető forrást.

Ne csak almalégyártásban és léalmasűrítmény-előállításban gondolkozzon a magyar almatermesztő és -feldolgozó társadalom, hanem egyéb termékekben is. A versenyképes termesztéshez 8 ezer hektáron kell megújítani a magyar almatermesztést, ahhoz, hogy minőségről, fajtáról, hozamról, önköltségről beszélhessünk, és végül, de nem utolsó sorban, hozzáadott értékről – a jövedelemmel együtt.

Most a kérdés úgy vetődik fel, hogy akarják-e a gazdák a kilábalást, a megoldást? Akarnak-e korszerű termékek előállításával előrelépni? Mert ha a válasz igen, ennek a forrása, a bankhitel megteremthető – ám csak abban az esetben, ha erre vonatkozó javaslatot tudnak tenni a termelők a tárgyalások során.

Létezik az a javaslat, hogy az ország északkeleti sarkában fekvő három megyében nagy zöldség-gyümölcs ipari feldolgozócentrumot építsünk ki.

Ehhez viszont kell a saját erő is, mert ez tisztán állami támogatásból nem megoldható. „Aki ebben részt akar venni termelőként, az nyilatkozzon!” – szólította fel a termelőket Jakab István.

Erre rímelt Rácz Imre, a NAK megyei elnökének bejelentése: a felmérések szerint ezt csupán a termelők csekély hányada volna hajlandó vállalni.

A megoldást az összefogás jelenti

Nagy István agrárminiszter annyira komolyan és felkészülten vett részt a tanácskozáson, hogy szabályosan nekivetkőzött. Feltette a kérdést, hogy ténylegesen mit is akarnak a gazdák megoldani. Az ő válasza az volt, hogy a kormány mindent elfogad, de az a kérés, hogy egyöntetű állásfoglalást tegyen az asztalra a magyar almatermesztő társadalom, és annak meglesz a támogatottsága.

Ha almafronton kialakítható az egység, akkor az egyúttal a miniszteri álláspontot is meghatározza.

Valamit tenni kell, mert ha mi nem oldjuk meg a magunk baját, azt senki nem teszi meg helyettünk. A megoldás mikéntje abban a szóban rejlik, hogy összefogás.

Ez az összefogás tud-e olyan lenni, amit mindenki hajlandó személyesen fölvállalni, elfogadni, és azért tenni? Megvan-e bennünk a hajlandóság erre? Előbb ezekre a kérdésekre kell válaszolni, és csak aztán jön az, hogy sok kis almafeldolgozót csináljunk vagy egy nagyot, egy szuperüzemet. Ebben az összefogásban hangsúlyos szerepe lesz a szerződésnek, a szerződéses fegyelemnek. Ettől jól láthatóan ódzkodik az almatermesztő társadalom, pedig megkerülhetetlen az ügy, mert ettől válik minden tisztává, fekete-fehérré.

Legalább fele-fele

Van az a csönd, ami nagyon messzire hallatszik! Ez a gondolat jutott eszembe, amikor a magyar agrárminiszter egy kicsit belenyúlt a hazai almatermesztés viszonyaiba.

Minek nevezhetjük azt, amikor az összes megtermelt almánk 70 százalékából ipari léalma lesz, és csak a fennmaradó 30 százalékból lehet étkezési alma?

Ilyen aránnyal kivel vagyunk képesek versenyezni, vetélkedni, létezhet-e olyan helyzet, hogy ezzel talpon maradjunk? Kizárt, még a gondolata is. Nagy István első célként azt fogalmazta meg, hogy az ültetvénytelepítések támogatásával rekonstrukciót kell végrehajtani az almatermesztésben, hogy legalább fele-fele arányú legyen a lé- és az étkezési alma aránya, de végül ennél is tovább kell jutnunk.

Csakhogy ebben az esetben nem elég, ha csupán a fa körül ügyeskedünk, sok más dologra is oda kell figyelnünk: a munkaerő, a foglalkoztatás, a csomagolás, a piacra juttatás, az értékesítés kérdéseire.

Föl va­­gyunk-e készülve a fogyasztói igények tartós kielégítésére, a csomagolási és tárolási helyzetünket tekintve?

Kik, kivel és hogyan fogjanak össze? – erre ugyanúgy előre tudni kell a választ, mint arra, hogyha egyszer egyezségre jutunk, akkor tartjuk-e magunkat a megállapodáshoz – vagy majd akkor is újabb ötletekkel állunk elő? A termelő és a feldolgozó csak akkor érhet el egy közös célt, ha a nyereségen, a gyárban képződött profiton tisztességes módon osztoznak.

Az elmúlt évi léalma-mizéria lépéseket követelt a kormányzattól. Akár 2 héten belül törvényjavaslat születhet arról, hogy olyan kötelező érvényű írásos szerződést kössenek a feldolgozók, amiben a felvásárlási ár vagy a felvásárlási ár kiszámításának képlete egyértelműen szerepel. A feldolgozóknak azt is bizonyítani kell, hogy augusztus elejéig a felvásárolni szándékozott alma 60 százalékára megkötötte a szerződést. Ez egy kicsit, mondjuk úgy, egy picikét csökkentene a termelői kiszolgáltatottságon.

Levonható következtetések

Szóvá tette a miniszter, hogy az iskolaalma kapcsán a kiszállított gyümölcsök mérete legfeljebb diónagyságú volt. Javaslom, nézzük meg, hogy az ezzel foglalkozó beszerzőt mi motiválja. Ő kilogrammra vásárol, majd az iskolában darabra adják a gyereknek ugyanazt az almát – tehát ő anyagilag abban érdekelt, hogy 1 kilogramm almában minél több darab legyen, azaz hogy a gyümölcs minél apróbb legyen.

A darázsfészek megriasztása ezen a tanácskozáson elmaradt, mert bár sokan jelen voltak, a zsongásnak és a csípésnek esélye sem maradt.

Pedig tavaly azzal a 13 forintos kilónkénti felvásárlási árral igencsak megsértették a termelőket. Eszembe jutott, hogy a tavalyi Farmer-Expón Nagy István kérdőre vonta a termelőket: amikor jól ment, abból a bevételből mennyit tettek tartalékba? Most hiteles helyen érdeklődtem, miként alakult a léalma ára ebben az évtizedben. Íme, a válasz: 2012–2013-ban nagyon jó volt az ára, majd 2014-re, amikor rekordmennyiségű almát takarítottunk be, szinte forintra a tavalyival megegyező árat kínáltak. Aztán 2016-ban már 28–30 forintnál kezdődött a léalma ára, 2017-ben pedig 50 forint alatt a termelők nem álltak szóba senkivel. Tehát ha nem csak a 2018-as árakat nézzük, akkor vajon milyen következtetéseket vonhatunk le a saját magunknak a léalma-termesztés kapcsán?

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2019/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A nemzedékváltás nemzeti ügy

A rendelkezésre álló forrásoknak a megújulást és a nemzedékváltást is szolgálnia kell –emelte ki az agrárminiszter a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének konferenciáján. Nagy István szerint el kellene érni, hogy minél több fiatal lássa a jövőjét az agráriumban.

Emelik a mezőgazdasági termelőknek nyújtható támogatás maximumát

A jelenlegi 15 ezerről 25 ezer euróra emeli a mezőgazdasági termelőknek nyújtható nemzeti támogatás felső határát az Európai Bizottság.

Felére csökkent a cukrozott üdítők fogyasztása

Ötvenkét százalékkal csökkent a cukrozott üdítők fogyasztása három év alatt Kalifornia államban, ahol 2015-ben vezették be az egészséget károsító italok megadóztatását - derítették ki a Kaliforniai Egyetem kutatói.

Aggódnak a brit gazdák

Nyolc százalékos gazdasági visszaesés, befulladó beszerzésimenedzser-index, aggódó brit gazdák és az egyre nehezedő uniós élelmiszerexport – a lehető legsötétebb jóslatok kerültek ijesztő közelségbe a brexit előtti utolsó hetekben. A március végi kilépésig kisebbfajta csodára lenne szükség egy rendezett és megengedő kilépési megállapodás teljes körű elfogadtatásáig.

Klímaváltozás és a menekültek

A Világbank számítása szerint 2050-ig mintegy 140 millió ún. „klímamenekülttel” kell számolni a világban; megjegyezve, hogy a fogalom annyiban félrevezető, hogy a klímaváltozást hivatalosan továbbra sem ismerik el a menekülési okok sorában.

Együttműködés a biomassza-alapú energiatermelés érdekében

Stratégiai együttműködési megállapodást kötött az MVM Magyar Villamos Művek Zrt., az NKM Nemzeti Közművek Zrt., a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ), a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) a biomassza-forrású energiatermelés hosszú távú fejlesztéséről.

Narancs- és almaültetvényből van a legtöbb Európában

Magyarországon 36,3 ezer hektáron termeltek gyümölcsöt 2017-ben, az Európai Unióban (EU) a vizsgált évben közel 1,3 millió hektár földterületet borítottak gyümölcsfák, amelyek kétharmada Spanyolországban, Olaszországban és Lengyelországban koncentrálódott - közölte az unió statisztikai hivatala (Eurostat) csütörtökön.

Sikerrel zárult az Agrárminisztérium szerbiai intézményfejlesztési projektje

A mintegy két és fél éven át tartó szerbiai állategészségügyi intézményfejlesztési (Twinning) projekt célja az uniós csatlakozásra készülő szerb hatóságok kapacitásfejlesztése, valamint az állatokról emberekre terjedő fertőző betegségek (zoonózisok), és az élelmiszer eredetű betegségek kezelése volt.

Élelmiszer-Higiéniai és –biztonsági rendezvénysorozatot tart a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Élelmiszeripari Igazgatósága az „Együtt az élelmiszeriparért” konferenciasorozat keretében „Élelmiszer-higiénia és -biztonság kis- és közepes vállalkozásoknak” című rendezvényt tart három helyszínen.

Robot cowboy segít terelni a marhákat - videóval

Az USA egyik nagy marhavágóhídján egy robot is munkába állt. A távirányítású masina feladata, hogy az emberek munkáját biztonságosabbá tegye – elvégre napi 5000 darab, 600 kilónál is nehezebb marhát kell megmozgatniuk.