0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Egy igazi törpe a ház körül, a sebright

A legtöbb törpetyúkkal ellentétben – melyek a nagytermetűeknek hasonmásai, kistestű változatai – a sebright igazi törpetyúk. Az angol sir John Sebright 1800 körül azt tűzte ki célul, hogy létrehoz egy szegélyes mintázatú fajtát. Ez a törekvése nagyszerűen sikerült.

Kakasok dísztollak nélkül A fajta jellegzetessége, hogy a kakas és a tyúk küllemre szinte teljesen megegyezik, ez az őstípus létrehozójának egy zseniális ötlete volt. Ezt úgy érte el, hogy „tojótollú” kakasokat alkalmazott, magyarán olyanokat, melyek a tollazatot tekintve nem mutatnak másodlagos ivari jegyeket. Így tehát nincsenek dísztollak, ami viszont azt eredményezi, hogy a kakasoknál is az egész testen megfigyelhető a gyönyörű szegélyesség. A tipikus sebright szegélyezettségnél az alapszín egészen a toll pereméig visszaszorul, és ott mélyfekete zölden fénylő szegélyként jelentkezik.

Fontos, hogy a tollak elég szélesek és mandula alakúak legyenek, melyek az ezüstszínűeknél fehér tollmintával, az aranyszínűeknél aranybarna belső rajzolattal rendelkeznek.

Nagyon nagy jelentőséggel bír a tollközép tisztasága, melyen az ezüstszínűeknél nem lehet sötét vagy sárgás színberakódás, és az aranyszínűeknél szép aranybarnának kell lennie, nem nyomhatja el agyagos színeződés. Minden egyes tollon egyenletesnek kell lennie a fekete szegélynek, ne legyen se túl széles, se túl keskeny. A farktollakon és a kormánytollakon is megjelenik az alapszín. A szegély a szárnyakon jellegzetes csíkozottságban jelenik meg. A korrekt szín és minta csak az elég széles tollon jut teljesen érvényre, a keskeny lándzsa alakú toll ezért éppúgy hiba, mint a szürke szegély vagy a félholdalakú minta.

Taraja ma már kárminpiros!

A sebright az egyik legkisebb ismert törpe, a madarak átlagban 550 g súlyúak, miközben a törpék többsége majd kétszer ekkora. A sebright nagyon rövidhátú, hetyke kiállású. A mell egész erősen kidüllesztett, a farok magasan szétterjesztetten hordott. A sebright tollai szélesek, lekerekítettek, a nyak kicsit hátrafelé hajlik. A fej eléggé rövid, rózsatarajos, melynek tövise egyenesen hátrafelé áll. A tarajnak már nem szederszínűnek kell lenni, mint korábban, hanem kárminpirosnak. A közepes méretű füllebenyek is pirosak. A szem színe sötétbarna, a lábak kékesszürkék. A tojó neméből adódóan összességében még kecsesebb és törpeszerűbb, mint a kakas. Az első sebrightok fekete szegélyes arany és fekete szegélyes ezüstszínűek voltak. Hosszú ideig csupán ebben a két színösszetételben tenyésztették őket, de az elmúlt században idővel szülőhazáján kívül más színek is feltűntek, így pl. a fehérszegélyes sárga vagy a feketeszegélyes citromsárga. Ugyanakkor továbbra is a két eredeti szín számít még mindig népszerűbbnek.

A sebrightok mozgékony, mokány kis madarak, amelyek meglehetősen könnyen szelídülnek.

Igazi dísztyúkok, és ennek megfelelően nem valami híresen jó tojók, a tojásuk mérete is kicsi. Évi tojáshozama 80-100 db között van, a tojások tömege 30-35 g között változik, keltetésre a 35 g-os tojások a legmegfelelőbbek.

Tenyésztojás csak áprilistól

Korlátozott méreteik nagy előnye, hogy kisebb tyúkólban is nagyon jól elférnek. Egy sebright párt bármely kisebb kertben tarthatunk. Az állatok egymással szemben is béketűrőek, további nagy előny, hogy a kakasok nem valami hangoskodók vagy harsány kukorékolók. Egy-két óvintézkedést betartva még egy sűrűn lakott övezetben is tartható fajta. Kotlanak, de nem ez a legjellemzőbb tulajdonságuk.

Tudni kell, hogy hidegben nem igazán termékenyek. Az év elejéről származó tojások így általában terméketlenek, és a kakasok csak akkor válnak élénkebbé, amikor a hőmérő higanyszála kissé feljebb csúszik.

A legjobb ezért ezeket a dísztyúkokat az áprilisi, májusi, júniusi időszakban tenyésztésbe fogni. Szinte az összeg sebright vérvonal nagyon fogékony a Marekbetegségre. Általában a kifejlett állatokra sújt le, a tojóknál gyakorta az első tojásrakási időszak alatt jelentkezik. Ezért igen fontos a megelőzés – az oltás. Vásárlásnál mindig meg kell kérdezni, hogy megkapta-e az állat. Hazánkban 1975 óta tenyésztik a két eredeti színváltozatot, ezek elsősorban kelet-német és angol tenyésztőktől kerültek hozzánk. Elterjedése, ismertsége hullámzó. Mivel gazdasági jelentősége nincsen, legtöbben kiállítási fajtaként ismerik.

Szénási Gábor

Újhartyán

Forrás: Kistermelők Lapja