0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Az egyik legkisebb és legkedvesebb Pionus: az ibolyapapagáj

A házikedvencként tartott papagájfajok közül jó tulajdonságaik ellenére kevéssé elterjedtek; mondhatni, szinte mellőzöttek a különféle Pionusfajok, különösen, ha közkedveltségüket a jákóhoz, amazonokhoz, arákhoz viszonyítjuk.

Ezek a viszonylag kistestű madarak nagyon sok olyan jó tulajdonsággal rendelkeznek, ami különösen alkalmassá teszi őket a házi kedvencként való tartásra.

A család minden tagjával barátságosak

Legfontosabb jó tulajdonságaik közül, hogy nagyon kedvesek, barátságosak, ha szeretettel bánnak velük, nagyon kötődnek az emberhez. Nem annyira jellemző rájuk, mint a nagyobb madarakra, hogy kiválasztanak maguknak a családból valakit, aki a kedvencük, és másokkal barátságtalanul viselkednek.

Ők a család minden tagjával barátságosak. Emellett, mivel viszonylag kisebbek s nem túl mozgásigényesek, viszonylag kisebb kalitkában is elférnek.

Örülnek, ha a lakásban szabadon is mozoghatnak, persze csakis felügyelettel, mert, bár a rágásra, károkozásra nem hajlamosak, ha vannak mérgező növényeink, azokat megrágva súlyosan megbetegedhetnek. A jelen ismertetőben a nemzetség egyik legkedvesebb és egyben legkisebb faját, az ibolyapapagájt (Pionus fuscus) szeretném bemutatni.

Madárkánk hossza mindössze kb. 26 cm, nem nagyobb, mint egy aratinga, de rövidke farka miatt tömzsi kis tollas benyomását kelti. Az állat fején lévő tollak matt kék színűek. A csőr viaszhártyája fölött néhány piros toll található. Fekete kerek fülfoltja van, melyet fehér szélű tollak szegélyeznek. Háta és a szárnyai sötétbarnák. Has- és begytájéka barnás színű, a tollak szegélye kék és lilás színben játszik. Farka sötétkék, alulról piros, szárnyai alulról ibolyakék színűek. Csőre feketésbarna, oldalai szaruszínűek. Csupasz szemgyűrűje szürke, ahogy lábai is. Írisze sötétbarna. Élőhelye Dél-Amerikában egy keskeny sáv a venezuelai-kolumbiai határon, valamint ettől egy teljesen elhatárolódott terület Guyana és Brazília északi részén.

Itt a fás-szavannás síkés dombvidékek lakója. Időnként a megművelt területeken is előfordul, ahol nem számít a farmerek kedvencének, mert alkalmanként károkat okoz kukoricában, gyümölcsökben.

Nem tartozik a veszélyeztetett fajok közé, élőhelyén gyakorinak mondható. Párokban vagy laza csoportokban él, közepesen hangos madár. A táplálék érésének megfelelően vándorol. Különféle olajos és lisztes magvakat, rügyeket, bogyókat, virágokat, sok gyümölcsöt fogyaszt.

A közös rágás összehozza a párt

A tenyészszezon hazájában februártól májusig tart, nagyjából ugyanúgy, mint nálunk. Magas fák odvaiban fészkel, 3-4 tiszta fehér tojást tojik. A madártenyésztők és a madarat lakásban kedvtelésből tartók nagy kedvence: aki egyszer megismeri kellemes tulajdonságait, az nagyon megkedveli ezt a kicsi madarat. Nem rág különösebben, a fából készült röpdéket sem teszi tönkre. Szobamadárként kézzel nevelt példányai nem hangosak. A kétezres évek elején ebből a fajból is sok import példány került be Európába, így hazánkba is, nem is volt túl drága. Ezek egy része sajnos elpusztult a számukra ismeretlen betegségektől és a szállítás során átélt megpróbáltatásoktól. Viszont jónéhány költött közülük, és ezeknek a leszármazottai már sokkal jobban bírják az itteni körülményeket, és egyre eredményesebben szaporodnak.

A sikeres tenyésztés előfeltétele, hogy valóban párunk legyen, amit csak DNS vagy endoszkópos vizsgálattal lehet megállapítani. Küllemre ugyanis az ivarok egyformák, sőt azonos nemű madarak is jobb híján etetik egymást, turkálják egymás tollazatát, sőt, párosodó mozdulatokat is végeznek.

Páronként külön kell őket tartani a tenyészidőszakban, egy párnak egy 2,5x2x1 m-es röpde már elegendő, lehetőleg legyen dupla drót az egyes röpdék közt, mert különben a szomszédok kárt tehetnek egymásban. Egy 25x25x50 centiméteres fészekodú elegendő nekik, ebbe tegyünk fűrészport, forgácsot, esetleg korhadt fadarabokat, ezek közös szétrágása jól stimulálja a párok ivari ciklusát. Az ibolyapapagáj általában a második lerakott tojástól kezd kotlani, ami átlag 26 napig tart. A fiókák etetéséhez madarunkat változatos táplálékkal kell ellátnunk, tojásos lágyeleségre, esetleg kevés túróra, sajtra van szüksége fehérjeforrásként az utódoknak. Ezenkívül zöldségek, gyümölcsök és a megszokott magvak csíráztatva is a nevelőeleség részét képezik. Munkánk eredményeként bűbájos kis madárcsaládban gyönyörködhetünk. A fészket kb. 3-hónaposan hagyják el, ezután a szülők még egy darabig etetik őket. A fiókák kézzel is felnevelhetők, így különösen kedves, barátságos, szobai madárnak nagyon alkalmas példányokat nyerhetünk. A faj nem bejelentésköteles a természetvédelmi hatóságok felé.

Forrás: Kistermelők Lapja