0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Ködös Albion – ugrás az ismeretlenbe?

Nem oszlik, sőt inkább egyre sűrűbb a Londont borító legendás köd. A brit parlament példátlan többséggel utasította el január közepén az immár két éve formálódó, az Európai Unióból való kilépésnek szervezett keretet adó, a kilépés feltételeit megfogalmazó megállapodástervezetet. Az ellenzék túl puhának, a kormánypártiaknak pedig túl keménynek találták az Európai Bizottság konszenzusát bíró menetrendet.

A brit parlament elé benyújtott tervezet látványos felrúgása csúfos vereség volt Theresa May miniszterelnök számára, kis híján belebukott az elutasítást követő bizalmatlansági szavazásba. A messze földön híres londoni köd tehát rátelepedni látszik a brit belpolitikára.

Bár nem látni a jövőbe, de a végkifejlet vészesen közeleg, és előfordulhat, hogy az Egyesült Királyság megállapodás nélkül zuhanhat ki március végén az Európai Unióból. Az sem kizárt – bár a kormányfő tagadja –, hogy újabb népszavazásra kerül sor, ami akár vissza is fordíthatja a 2016. júniusi referendummal megkezdett kilépési folyamatot, visszakozásra késztetve a de­­mokrácia útvesztőiben eltévedni látszó szigetországi politikai elitet.

A kitárgyalt, nagy energiákat felemésztő, majd’ félezer oldalas brexit-meg­állapodás­tervezeten – legalábbis a szavak szintjén – az EU nem kíván változtatni, és a kilépés két éve rögzített határidején (2019. március 29.) sem óhajt lazítani.

A dolog pikantériájához tartozik, hogy a határidő esetleges módosítása azzal a veszéllyel járna, hogy a májusban esedékes EP-választásokon a britek még teljes jogú EU-tagországként vennének részt, azzal az értelmetlen teherrel a nyakukon, hogy a pártok EP-listás képviselőinek kiválasztása érdekében még egy népszavazást kellene rendezniük.

Ha azt hisszük, hogy a brit politikai patthelyzet nem érint minket különösebben, meglehetősen nagy tévedésben vagyunk, mert igenis szerteágazó problémahalmazról van szó.

Az új – a britek kiválása miatt szűkebbre szabott – hétéves uniós költségvetés, mint a legkomolyabb konzekvencia mellett ugyanis az Egyesült Királyságban munkát vállaló és életvitelszerűen ott élő, jelentős számú magyar munkavállaló és családjaik jövője is okot ad az aggodalomra. Emellett a magyar kormány is elveszítené egy fontos partnerét a független nemzetek Európáját támogató, az Európai Egyesült Államok vízióját el­­lenző törekvésében.

Az agrárpolitikára rátérve, meglehetősen kevés szó esik manapság arról, hogy egy rossz egyezség vagy rendezetlen kilépés következtében a magyar agrárgazdaság egy rendkívül dinamikusan fejlődő, reményteljes exportpiacát ve­­szítheti el. A britek kiválásának ezen aspektusáról a számok nyelvén is érdemes megosztani néhány szempontot a külkereskedelmi folyamatokkal ke­­vésbé foglalkozó agrárszakemberekkel, annál is inkább, mi­­vel a Nagy-Britanniába irányuló agrárkivitelünk 2010 óta a bő másfélszeresére nőtt, ami felértékelte a brit piacot az unión belüli kereskedelmi partnereink között (ábra).

Élelmiszergazdasági exportunk az Egyesült Királyságba 2010 és 2015 között, majd 2016 és 2017 között dinamikusan bővült, miközben a brit importunk inkább stagnált, mint növekedett. Az egyenleg 2016-ig nőtt, majd enyhe csökkenésnek indult. A 2017-2018. évi 1-10. havi adatok szerint azonban újabb lendületet vett kétoldalú agrár-külkereskedelmünk: mind a kivitel, mind a behozatal, mind az egyenleg nőtt. Az élelmiszergazdasági export 204,6-ról 227,5 millió euróra, az import 91,5-ről 99 millió euróra bővült, az egyenleg pedig 113-ról 128,5 millió euróra emelkedett. Az export 11,2 százalékkal, az import 8,1 százalékkal nőtt, az egyenleg pedig 14 százalékkal bővült. Ha az összességében 2 százalékhoz közeli időarányos agrárexport-csökkenéshez viszonyítjuk brit piacunk 11,2 százalékos exportbővülését, akkor igencsak prosperáló piacról beszélhetünk. Megkockáztatható az a kijelentés is (1. táblázat), hogy

2018-ban egyetlen uniós piacunk sem fejlődött olyan lendülettel, mint a brit.

Van tehát miért aggódnunk, ha a március 29-ei kilépési határidő vészes közelségét és a rendezetlen kilépés irányába mutató fejleményeket nézzük. Van vesz­tenivalónk még akkor is, ha a brit piac a legjelentősebb agrárkülpiacaink sorában még a leggyorsabban bővülő agrárkülpiacként is „csak” a 10. legjelentősebb exportpiacunk a maga 3,1 százalékos részesedésével.

Brit exportunk szerkezetének részletei is figyelmet érdemelnek, ugyanis az összességében jelentősnek mondható időarányos exportbővülés mögött nem egy-egy feldolgozatlan mezőgazdasági termék exportjának meglódulása áll, hanem zömében feldolgozott termékek meglehetősen széles köre. A termékcsoportok szintjén vizsgálva a 2017–2018. 1–10. havi folyamatokat a 2. táblázat adatait érdemes ki­­emelni.

További részletekkel is szolgálva az export bővülését mutató termékkörökön belül, az időarányos export belső összefüggéseiről az alábbiak mondhatók:

  • a bővülő exportot mutató termékcsoportok legjelentősebbje (36,8 millió eurót), a teljes időarányos brit exportunk 16,2 százalékát adó élelmiszeripari melléktermékek gyűjtőkategóriában a kivitel 85 százalékát adó állati tápok mennyisége 21 százalékkal bővült;
  • a 22,6 millió euró értékben exportált zöldségfélék termékcsoport meghatározó há­­nyadát (85%) kitevő fagyasztott zöldségek kivitele 1 százalékkal bővült, vagyis 26 ezer tonnára nőtt az exportunk belőlük;
  • a dohánytermékek 21,2 millió euróra duzzadó, az előző év azonos időszakához képest közel az ötszörösére növekvő exportja mögött – elenyészően kis hányadot leszámítva – ma­gas fokon feldolgozott termékek állnak: szivarok, szivarkák és cigaretták képezték kivitelünk szinte teljes egészét;
  • a húsok és húskészítmények 19,4 millió eurós árbevételt hozó exportjának közel 40 százalékos bővülése mögött a baromfihús 13,6 millió eurót hozó kivitelének 56,3 százalékos és a sertésexport 18,6 százalékos bővülésével 5,2 millió eurót elérő bevétel húzódik meg;
  • a 13,2 millió euró értékben exportált italokon belül kiemelt jelentősége van a 22 százalékkal bővült borexportnak, hiszen a termékcsoport kivitelének közel 67 százalékát palackozott boraink tették ki. Ennek ellenére a növekmény tekintetében kétségtelenül a bioetanol-exportnak dukál az első hely, mivel a kivitelünk közel megháromszorozódott, és értéke a korábbi 783 ezer euróról 2,2 millió euróra nőtt.

A bővülő exportú termékcsoportok nö­­vekményt mutató indexei önmagukért beszélnek. Az ehhez fogható piacbővülés párját ritkítja külpiacaink palettáján. Tehát e tekintetben is van, illetve volna min aggódnunk a ködös jövőt illetően.

A stagnáló vagy csökkenő ex­­portú termékkörök között:

  • a legjelentősebb nagyságrendet egy közel 13 százalékos exportrész­arányú, szerteágazó termékkört magába foglaló, magasan feldolgozott termékcsoport, az úgynevezett különböző ehető élelmiszerkészítmények kép­viseli, amelyekből mintegy 8 százalékkal csökkent a kivitelünk. Ennek hátterében elsősorban fagylalt- és jégkrémexportunk értékének 9-ről 7 millió euróra, azaz 20 százalékot meghaladó csökkenése húzódik meg. Az egyéb élelmiszerkészítmények kivitele viszont mintegy 10 százalékos bővülést mutat, elérte a 10,5 millió eurót;
  • a húsételek 25,6 millió eurós exportja is közel 8 százalékkal csökkent. Emögött alapvetően a legnagyobb nagyságrendet képviselő húskonzervek eyportjának mintegy 10 százalékos csökkenése (24-ről 22 millió euróra esett), valamint a kolbász- és szalámi­export 3,6-ről 3,5 millió euróra való csökkenése állt;
  • a tartósított zöldségek exportjának mintegy 6 százalékos csökkenése mögött még érdekesebb összefüggések hú­zódnak meg. A termékcsoport legjelentősebb tétele ugyanis a tartósított zöldségfélék exportjának 10,6-ról 13,7 millió euróra emelkedő értéke, azaz közel 30 százalékos bővülése volt, miközben az ugyancsak itt jegyzett gyümölcslékivitelünk – feltehetően a termelési alapok múlt évi időjárási anomáliák (kora tavaszi fagyok és aszály) miatti csökkenése hatására – a felére zuhant;
  • az 5,3 millió eurós szinten, stagnálásközeli állapotban lévő tejtermékexport is említést érdemel, hiszen a legjelentősebb tételt képező, 2,6 millió eurós árbevételt hozó sajtok kivitele ugyancsak stagnálás­közeli állapotot mutatott, de a tej- és tejszínkivitel 77, a tejsavóé pedig mintegy 33 százalékkal nőtt.

A kiemelt és a belső összetétel alakulását is sejtető összeállításból kitűnik, hogy brit kivitelünk zöme feldolgozott termékekből áll. A tét tehát e tekintetben is rendkívül nagy. Az Egyesült Királyság rendezetlen kilépésével nemcsak az EU-költségvetés csökkenne és a nettó befizető tagállamok csoportja gyengülne, hanem egy értékes és prosperáló külpiacunktól eshetünk el.

De más természetű gondok is adódhatnak, hiszen a Közösség jelenleg mintegy 500 millió fős lakossága 65 millióval csökkenne. Azonkívül egyik jelentős munkaerőpiacát is elveszítené Nagy-Britanniával a közösség, és az ott felszabaduló uniós munkavállalók hosszabb távon munkaerőpiaci gondokat jelenthetnek.

Brit oldalról nézve sem egyszerű a képlet. Ugyanis ha az Egyesült Királyság népességének összetételét nézzük, amiből 55,3 millió Anglia lakossága, 5,4 millió Skóciáé, 3,1 millió Wales-é, 1,9 millió pedig Észak-Írországé, szinte borítékolható a belső feszültség fokozódása, a szeparatista törekvések felerősödése.

Már most is tüntetések zajlanak az ír-észak-ír határon, hiszen Írország uniós tagállam maradna, és az északír békét garantáló nagypénteki egyezmény előírja a határ átjárhatóságát.

A kilépés tovább fokozhatja a nemzetiségi ellentéteket az unióból kilépő Egyesült Királyságban. Ezen túlmenően a Brit-szigeteken kívül eső Gibraltár sorsa is megpecsételődhet, hiszen a spanyolok már jelezték igényüket a hadipotenciál szempontjából igencsak kiemelt fontosságú, a Gibraltári-szoros forgalmát ellenőrizni képes, jelenleg brit fennhatóság alatt lévő félszigetre, amelynek lakossága a felmérések szerint az unión belül képzeli el a jövőjét. Mindemellett London pénzügyi központ státusa is meginogni látszik.

Hozzá kell tenni, hogy a brexit-folyamat 2016-os kezdete óta a brit gazdaság veszített addigi lendületéből, amit az éves GDP-növekedési adatok jól érzékeltetnek. Míg 2015-ben még 2,3 százalékkal, 2016-ban pedig 1,8 százalékkal nőtt a szigetország gazdasága, addig 2017-ben már csak 1,7 százalékos volt a gazdasági növekedés mértéke. Az ország GDP-je ennek ellenére még mindig igen magas – 2017-ben 2925 milliárd dollár volt, a németek és a franciák után a harmadik legnagyobb az EU-ban, mintegy tízszerese a magyarnak. Az egy főre jutó 44 300 dolláros 2017-es brit GDP a másfélszerese volt az azonos tartalmú magyar mutatónak.

A gazdasági növekedés lassulása azonban intő jel a jövőre nézve, hiszen arra utal, hogy a rendezetlen szakítás gazdasági pangást eredményezhet a szigetországban, ami további belpolitikai válságokat vetít előre.

A kereskedelmi és pénzügyi központként is az EU és a világ élmezőnyéhez tartozó Egyesült Királyság gazdasága iparilag fejlett, szolgáltatási szektorát tekintve pedig a világ élmezőnyébe tartozik, amit a GDP szerkezete is tükröz. Ugyanis amíg a mezőgazdaság hozzájárulása a GDP-jéhez alig 0,7 százalék, addig az iparé 20,2 százalék, a szolgáltatásoké pedig 79,2 százalék. Nálunk ezek az arányok 3,9, 31,3 és 64,8 százalék. A gazdasági fejlettség fokmérőjének is tekinthető, hogy míg az összes foglalkoztatott (33,5 millió fő) alig 1,3 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, addig a robottechnológiát magas szinten alkalmazó iparban a 15,2 százalékuk, a szolgáltatási szférában pedig 83,5 százalékuk talál munkát. A munkanélküliségi ráta 2017-ben 4,4 százalék volt, ami messze az uniós átlag alatt van. Nálunk 4,2 százalék volt 2017-ben, a 2018-as pedig az előrejelzés szerint 3,6 százalékhoz közelít.

A brit eladósodottság mértéke – bár ezt a média nem hangoztatta túlságosan – közelít az igencsak magas GDP-hez, eléri annak 90,4 százalékát, ami a G7-országcsoport sereghajtójává teszi a brit gazdaságot.

A 243 600 négyzetkilométer területű ország területének nagy részre, 71 százaléka me­­zőgazdasági terület. Ezen belül 25 százalék a szántóterületek, 45,7 százalék a rétek, legelők és 11,9 százalék az erdők aránya. A magas szinten gépesített, intenzív mezőgazdasággal bíró ország fő növénytermesztési termékei elsősorban gabonafélék, olajos magvak, zöldségfélék és burgonya, állattenyésztésében pedig erős a marha- és a juhtartás, fajsúlyos a baromfiágazat, a haltenyésztés és jelentős a tej- és a tojástermelés. Mindemellett a britek saját termelése messze elmarad az önellátáshoz szükséges szintnél, így az ország nettó élelmiszerimportőr, amit a magyar élelmiszerexport fejlődése is visszaigazol.

Tehát az Egyesült Királyság rendezetlen körülmények kö­­zött való március végi kiválása az Európai Unióból nekünk sem érdekünk, ugyanis a vámokkal és a vámadminisztrációval terhelt külkereskedelem következtében – például a gyorsan romló zöldség-gyümölcs termékek esetében – mi is piacot veszíthetünk. Egy reménykeltően bővülő piacunk léte egyik pillanatról a másikra kérdésessé válhat.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság