Back to top

A tápanyagellátás szerepe búzatermesztésnél

A búza alapvető fontosságú szántóföldi növényi kultúra hazánkban. Szinte valamennyi üzemben, gazdaságban termesztik, amelynek okai rendkívül összetettek. Termesztéstechnológiája teljeskörűen gépesíthető, optimalizált agrotechnikával és szakszerű genotípus (fajta/hibrid) megválasztásával nagy termések érhetők el.

Ugyanakkor fontos szerepet tölt be a vetésváltásban, termése hosszabb ideig tárolható, a szemtermése – eltérő jövedelmezőségi szinten ugyan – relatíve jól értékesíthető a hazai és külföldi piacokon, viszonylag jó a klimatikus, talajtani és az agrotechnikai elemekhez történő adaptációja.

A búza termesztésének 1900-tól napjainkig terjedő hosszabb időszakát elemezve megállapítható, hogy a termésátlagok hosszú ideig, az 1950-es évek végéig meglehetősen szerény szinten (1-1,5 t/ha) mozogtak, amelynek oka az extenzív fajták és technológia alkalmazása volt (1. ábra).

Az 1960–1990-es évek között radikális változások következtek be a hazai búzatermesztésben. Ez magába foglalta az újabb, rövid szárú, intenzívebb fajták használatát, valamint az agrokemikáliák (műtrágyák, növényvédő szerek) növekvő alkalmazását és a gépi technológia teljes körű bevezetését.

Az 1990–2000-es évek közötti két évtizedet a gazdasági, tulajdonosi viszonyok gyökeres átalakulása jellemezte, amelynek velejárója volt az agrotechnika színvonalának jelentős romlása. Ennek egyik jellemző példája a műtrágya-felhasználás drasztikus visszaesése volt. Míg az 1980-as években az országos NPK műtrágya felhasználás ~280 kg/ha volt, addig az 1990-es évekre ez 10 százalékra (~30 kg/ha NPK) csökkent. Azóta pozitív változások következtek be mind a műtrágya felhasználásában (jelenleg ~110 kg/ha NPK országosan), valamint az egyéb agrotechnikai elemeknél; és pozitívan változott a fajta (hibrid) használata is. Ez a termésátlagok növekedését eredményezte a 2010-es években.

Ugyanakkor a hazai búzatermesztésben számos probléma van jelen. Eltekintve az ökonómiai gondoktól (értékesíthetőség, ár, jövedelem) kizárólag agronómiai szempontból tanulmányozva a kérdést kijelenthető, hogy az elmúlt évtizedek átlagterméseit összehason­lítva (1. táblázat) a jelenlegi évtized termésátlaga (4680 kg/ha) még mindig csak megközelítette az 1980-as évek átlagát (4917 kg/ha).

Ugyanakkor pozitív az, hogy az évjáratok közötti termésingadozás jelentősen mérséklődött (1990-es években 51%, 2000-es években 61%), ami indirekt módon az agrotechnika színvonalának a javulását jelzi. A problémákat a hazai búzatermesztésben az mutatja, hogy vetésterülete az elmúlt években folyamatosan csökkent, és néhány éve 1 millió hektár alatt van.

Tartamkísérletekben több mint 30 éve folyamatosan tanulmányozzuk az évjárat és a különböző agrotechnikai tényezők őszi búza termésmennyiségére gyakorolt hatását eltérő technológiai intenzitású szinteken (2. táblázat).

A két szélső technológiai modellt (extenzív és intenzív) elemezve az állapítható meg, hogy az extenzív technológia esetében az évjárat hatása mind abszolút (1600 kg/ha), mind relatív (38%) szempontból a legnagyobb a búza termésére nézve.

Az intenzív technológia alkalmazásával az időjárási hatásokat lényegesen mérsékelhetjük,

különösen a magas termésszintekhez (7100 kg/ha) viszonyított relatív összehasonlításban (18%). Ugyan­akkor jelentősen megnő az intenzív technológia modellben a tápanyagellátás (35%) és a növényvédelem (23%) szerepe.

Terjedelmi korlátok miatt ezúttal csak a trágyázás szerepével foglalkozunk, figyelmünket kizárólag a mennyiségi változásokra fókuszálva (természetesen igen fontos a trágyázás sütőipari minőségére gyakorolt hatása is, de – néhány kivételes, rövid periódustól eltekintve – hazánkban a búza árában csak minimális mértékben jelenik meg a minőség).

A búza nagy tápanyagigényű, és a kijuttatott tápanyagokra (döntően műtrágyára) kifejezetten jól reagáló növényi kultúra (3. táblázat).

A talajból és a műtrágyákból együttesen mintegy 400-800 kg/ha makro-, mezo- és mikroelem mennyiséget vesz fel a búza a teljes tenyészideje során. A nagy termések képzéséhez a harmonikus tápanyagellátást igényli a búza, azaz a nitrogén mellett a foszfor és a kálium is alapvetően szükséges, melyeket – bizonyos feltételek mellett – mezoelemek (Ca, Mg, S), illetve mikroelemek (elsősorban Cu) kijuttatásával szükséges kiegészíteni.

Az őszi búza tenyészidőbeli tápanyagfelvételi dinamikája a makroelemek vonatkozásában jelentős mértékben eltér egymástól (2. ábra).

A foszfor és a kálium számított adagjainak őszi kijuttatása több szempontból is indokolt.

A foszfor alapvető fontosságú már az őszi gyökérfejlődéshez, valamint a foszfor felvétele meglehetősen elnyújtott a tenyészidőben. A kálium – a szénhidrát-képződésben betöltött fontos szerepe miatt – elősegíti a búza áttelelését, és már kora tavasszal megindul a növény általi intenzív felvétele. Közismert, hogy a nitrogént megosztva célszerű a búzánál kijuttatni. Ezzel elkerülhetjük az őszi-téli kimosódását a felső talajrétegekből, másrészt pedig igazodhatunk a búza N-felvételi dinamikájához. A búza N-trágyázását (N-adag, N-megosztás) jelentősen bonyolítja, hogy számos tényező befolyásolja, melyek egyrészt dinamikusan, másrészt interaktív módon változnak. Néhány ilyen tényező hatását nagyon leegyszerűsítve szeretnénk bemutatni kutatási eredményeink felhasználásával.

Az optimális műtrágyázással egyrészt a búza termésmennyiségét növelhetjük jelentős mértékben, másrészt pedig a termésbiztonságot is fokozhatjuk. Kísérleti adataink (3. ábra) azt bizonyítják, hogy a különböző búzafajták és évjáratok (1985–2018 évek) átlagában a kontroll kezelésben (műtrágya nélkül) a búza vízhasznosítási értéke [WUE=Water Use Efficiency, azaz tenyészidőben (október-június) lehulló csapadék 1 milliméterére jutó szemtermés kilogrammban kifejezve] 12,67 kg/1 mm volt, ezzel szemben az optimális N+PK műtrágyakezelésben ehhez képest jóval kedvezőbb értéket (20,60 kg/1 mm) kaptunk.

Ugyanakkor a búzafajták tápanyag-hasznosító képessége nagymértékben módosult az elmúlt évtizedekben.

A jelentős számú államilag elismert fajta (~150 államilag minősített búzafajta) egymástól nemcsak eltér ebben az agronómiai tulajdonságban, hanem a nemesítés eredményeként nagyobb mértékű pozitív változás következett be (4. táblázat).

Az általunk folyamatosan vizsgált régi genotípushoz (GK Öthalom) viszonyítva az újabb búza genotípusok átlagában (és nem a legjobb genotípust kiválasztva) javult a fajták természetes tápanyag-hasznosítása (műtrágyázás nélküli, kontroll kezelésben kapott termés, amellyel a fajták által a talajban található tápanyagoknak a felvételét lehet jellemezni), de a műtrágyázás hatására kapott terméstöbblete is jobb lett (3100 kg/ha helyett 4100 kg/ha terméstöbblet). Ugyancsak az újabb genotípusok kedvezőbb tulajdonsága, hogy a nagyobb maximális termésszintjüket (8800 kg/ha, a régebbi fajta maximális termése közel 20 év átlagában 6900 kg/ha) kisebb N optimum+PK adaggal (-40 kg/ ha N+PK-mal kevesebb) tudták realizálni.

Tartamkísérleteink eredményei alapján a jelenlegi búzafajtákat tápanyag-reakciójuk alapján 4 csoportba lehetett besorolni. A tápanyag-reakció típusok jellemzésére speciális koordinátor rendszert alkalmaztunk (4. ábra), amely a gyakorlatban is jól felhasználható.

A gyakorlati termesztés számára – más tulajdonságokat figyelmen kívül hagyva – azok a búza genotípusok a legalkalmasabbak, amelyek jó természetes tápanyag-hasznosításúak és jó a műtrágya reakciójuk is. („A” koordinátor negyed fajtái). Bizonyos technológiai modell (extenzív) esetén azonban, amikor a műtrágyára fordítható pénzügyi keretek korlátozottak, más búzatípus is eredményesen használható. Ilyenek a talaj természetes tápanyagait jól hasznosítható, de műtrágyázás hatására limitált terméstöbbletet adó fajták („B” koordináta negyed fajtái).

Szakmailag általánosan elfogadott az, hogy az őszi búzát áttelelés után elméletileg három időpontban lehet N-fejtrágyázásban részesíteni (tél végén, szárba induláskor, kalászoláskor).

A tél végi N-fejtrágyázás elsősorban az ősszel megkezdődött és tavasszal folytatódó bokrosodást, annak mértékét befolyásolja kedvezően. A bokrosodás mértéke határozza meg a legfontosabb termésképző elem, a négyzetméterenkénti kalászszám értékét. A szárba induláskori N-fejtrágyázás a kalászon található kalász­kák, és azon belül a virágok számát dönti el. A kalá­szoláskori N-fejtrágyázás kitüntetett szerepet játszik részben az ezerszem­tömeg növelésében, részben kedvezően befolyásolja a búza sütőipari minőségét. Az előzőekben ismertetett három N-fejtrágya arányát, alkalmazását, illetve annak elhagyását az állományok fejlettsége, a talaj N-szolgáltató képessége és más körülmények jelentősen módosíthatják. Korábbi kutatásaink azt bizonyították, hogy már kora tavasszal erőteljesen elkezdődik a búza kalászkezdeményeinek az iniciálódása. Ehhez megfelelő mennyiségű tápanyagra van szükség. Az ősszel kijutatott P és K mellett tehát kiemelkedően fontos a tél végi N-fejtrágyázás részben a bokrosodás, részben a kalászfejlődés szempontjából.

A tavalyi évben, a KITE Zrt.-vel együttműködve vizsgáltuk a talajban található, felvehető (mineralizált) N-mennyiséget a csernozjom talaj 0-90 centiméter szelvényében, rétegenként (5. táblázat).

A 2018. év rendkívül késői kitavaszodása és a márciusi télies, fagyos időjárása miatt a talajban az ásványodott N mennyisége a búza gyökérzete által döntően átszőtt 0-30 centiméteres talajrétegében nagyon kis mennyiségű volt.

Azt is meg lehetett állapítani, hogy a műtrágyaszintek (kontroll, N90+PK, N150+PK) között a 0-30 centiméter rétegben nem volt különbség (10,75 kg/ha, 9,50 kg/ha, 11,25 kg/ha NO3-tartalom a 2018. március 13. mintavételi időpontban). Ilyen speciális esetben tehát a búzaállományok fejlettségét célszerű figyelembe venni a tél végi fejtrágya dózisának a meghatározásában.

A műtrágyázás (2018. április 11.) utáni talajvizsgálati eredmények bizonyították egyrészt a csernozjom talaj biológiai életének a megindulását (a kontroll kezelésben 0-30 centiméteres rétegében 22,00 kg/ha NO3-tartalom a korábbi mérés 10,75 kg/ha értékéhez képest), másrészt a kijuttatott műtrágya adagok ásványi NO3-tartalomra gyakorolt növelő hatását (N90+PK kezelésben 31,75 kg/ha, N150+PK kezelésben 41,75 kg/ha NO3-tartalom a 0-30 cm talajrétegben).

Korábbi, csernozjom talajon végzett tartamkísérleteink eredményei is azt bizonyították, hogy az őszi + tavaszi megosztott N-fejtrágyázás hatására kaptuk a legnagyobb termést (6793 kg/ha) a csak őszi (6115 kg/ha) és csak tavaszi (6372 kg/ha) N-kijutatással összehasonlítva több év átlagában (5. ábra)

A búza aktív tenyészidejének mintegy 60 százaléka a tavaszi időszakra esik, azaz jelentős mértékben tudjuk a növényállományok fejlődését befolyásolni. A tavaszi agrotechnikai elemek közül kiemelten fontos a tápanyagellátás és a növényvédelem. A búza esetében is a harmonikus tápanyagellátásra kell törekedni. Különösen meghatározó a N-fejtrágyázás, amelynél mind a dózis, mind annak kijuttatása egyaránt fontos a hatékonyság szempontjából. A N-fejtrágya adagok meghatározásánál részben az állományok fejlettségét, a termesztett genotípust, a talaj felvehető NO3-tartalmát együttesen szükséges figyelembe venni. Az optimalizált tápanyagellátással tehetjük agronómiailag és ökonómiailag hatékonyabbá a búzatermesztésünket.

Pepó Péter, Fekete Ágnes
Debreceni Egyetem MÉK, Növénytudományi Intézet

Vad Attila
Debreceni Egyetem AKIT DTTI

A publikáció elkészítését a GINOP 2.2.1.-15-2016-00021 számú projekt támogatta.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2019/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Aranykoronánként 10 tonna burgonya

„Feltétlenül a bankszférába mennék – természetesen csak akkor, ha újrakezdhetném az egészet. Bár hozzáteszem, hogy a mezőgazdaságtól akkor sem távolodnék el.” Puskás Ferenc zákányszéki gazdálkodó lepett meg ezzel a válasszal, amikor beszélgetésünk végén megkérdeztem, vajon elfelejtettem-e valamit szóba hozni.

18 ezer hektár GMO fertőzött repcét semmisítettek meg francia gazdák

Franciaországban a gazdák összesen 18 ezer hektárnyi repcét pusztítottak el azután, hogy nem engedélyezett GMO fajtát találtak a vetőmagok között.

Szójabab – Az amerikai kapcsolat

Európa első számú szójabab-beszállítója az Egyesült Államok: 121 százalékkal, vagyis több mint duplájára nőtt az uniós import 2018 júliusa és 2019 áprilisa között az előző év azonos időszakához képest – derül ki az Európai Bizottság frissen közzétett adataiból.

A magyar vetőmag-szakma sikerre van ítélve

„A hazai vetőmag-ágazatnak vezető szerepet kell betöltenie agráriumunkban”- adta meg az alaphangot a Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács küldöttgyűlésén Nagy István agrárminiszter. A tárcavezető hozzátette, a világban zajló gazdasági változások egyre nagyobb kihívást jelentenek, a hazai agrártermelés fenntarthatóságát a minőségi vetőmagok és szaporítóanyagok biztosítják.

Gazdaság, génbank és gyakorlati helyszín egy helyen

A magyar mezőgazdaságnak szinte nincs olyan ágazata, amelyet a Georgikon Tanüzemben nem művelnek. Amellett, hogy termelnek, gazdálkodnak, génbankként és az egyetem hallgatóinak gyakorlati képzésének helyszíneként működnek, szakmai kísérleteikkel a környékbeli gazdákat is segítik.

Újra felívelőben a hazai biotermesztés

„A magyar biotermesztés dinamikusan fejlődő terület”-szögezte le Drexler Dóra, az ágazat helyzetét és fejlődési lehetőségeit értékeltő sajtótájékoztatón. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) ügyvezetője a magyar bio ágazat kutatását, ellenőrzését végző, és érdekképviseletét ellátó szakmai szervezetekkel, valamint biogazdálkodókkal tekintette át a magyar ökológiai gazdálkodás helyzetét.

Fagykár és aszály a Délvidéken

A március utolsó hetében jelentkezett -6-8 Celsius-fokos fagy felkészületlenül érte a délvidéki gyümölcstermelők többségét. Elmaradt a nagyszülők idejében még rendre elvégzett füstöléses védekezés.

Csökken a növényvédőszerek használata

Az időjárási hatásokon kívül főként a hatóanyagok kivonása miatt több mint 11 százalékkal csökkent tavaly a növényvédő szerek felhasználása a mezőgazdaságban az előző évhez képest - írja a keddi Világgazdaság az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) tájékoztatására hivatkozva.

Csúszásmentes, hűthető, fűthető padlóelemek

Különleges padlóborításokat, fűtött és hűtött rácspadozatot fejlesztett sertésistállókba a Fournier francia cég. A már szabadalmaztatott megoldás, a Modulo-Therm padozat lehetővé teszi az optimális hőmérsékletű - hűthető, fűthető - zónák tetszés szerinti kialakítását a sertésistállókban.

A tápanyagellátás befolyásolja a vörösborok minőséget

Olaszországban mind nagyobb szerepet kap a szőlőtermesztésben az öntözés, a klímaváltozás közvetlen következményeként. Ezt lehetőségként fogják föl, amivel a vörösborok minőségén is javíthatnak. Tápoldatozással ugyanis térben és időben precíziósan tudják szabályozni a tápanyagellátást, a szőlő fejlődési szakaszaihoz igazítva.