A kaméliák emblematikus növények. Alkalmazásuk a kertekben legalább 2-3 ezer éves múltra tekint vissza. Cserje- vagy fatermetű lomblevelű örökzöldek, viráguk legtöbbször nagy és színes. Rendszertanilag a teafélék (Theaceae) családjába tartoznak. A családon belül a Camellia nemzetség a legnagyobb és legjelentősebb. Mintegy 300 fajuk ismert, hazájuk Kelet- és Délkelet-Ázsia, elsősorban Kína, ahonnan a fajok 80 százaléka származik. Érdekes, hogy még mostanában is fedeznek föl új fajokat, főleg Vietnam trópusi és szubtrópusi erdeiben.
Nevüket Camel (vagy Kamel) cseh születésű jezsuita misszionáriusról kapták, aki a 17. század végén küldte Angliába az első, szárított példányokat.
A kaméliák felhasználási területe kettős: egyrészt dísznövények, másrészt haszon- és gyógynövények.
A dísznövény
Kínában már mintegy 1800 év óta megbecsült dísznövény a kamélia, és Japánban sem sokkal később terjedt el a kultusza. Európába az 1700-as évek elején került és gyorsan népszerű lett. Az élő növény is Angliába, a világ akkori vezető hatalmába jutott el elsőként, onnan pedig gyorsan megérkezett Németországba és a mediterrán országokba, később Amerikába és Ausztráliába is. Egyes vélemények szerint portugál hajósok már ennél előbb juttattak kaméliákat saját hazájukba. Ez nem bizonyítható, mindenesetre számos nagy, idős példány található az országban, amelyek kora nem állapítható meg pontosan.
Kína, Japán és Vietnam mellett jelenleg az Egyesült Királyság, a mediterrán európai országok, illetve az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland számítanak a kaméliatermesztés és -alkalmazás fellegvárainak. E növények különösen kedvező feltételeket találnak a spanyolországi Galíciában és Portugáliában.
A legfontosabb faj a Camellia japonica, de említésre méltók a C. sasanqua, és C. reticulata fajok, illetve a C. x williamsii hibrid is. Hihetetlen szépségük és változatosságuk miatt világszerte számos nemzeti kaméliatársaság karolja föl tartásuk és népszerűsítésük ügyét. Ebben a munkában alapvető szerepet játszik az International Camellia Society (ICS). Az ötvenhét éve működő nemzetközi társaság összegyűjti és megosztja az információkat, összehangolja a kutatásokat, minden évben évkönyvet jelentet meg, minden második évben pedig nemzetközi konferenciát tart. Nyilvántartást vezet az új fajtákról, fajtaváltozatokról, amelyet minden évben bővít. Egy változat regisztrálását természetesen megelőzi annak gondos vizsgálata, hogy valóban új-e. Ha igen, akkor bevezetik a nyilvántartásba, létrehozójának nevével együtt. Az ICS Garden of Excellence (Kiváló kert) címet adományozhat a legszebb kaméliás kerteknek.
A gyógy- és haszonnövény
Nem vitás, hogy a legismertebb kamélia a teanövény (C. sinensis). Az ivóvíz után a tea a legnagyobb mennyiségben fogyasztott ital, kultusza az egész világon elterjedt.
Mindez Kínában történt, ahonnan később a teafogyasztás kultusza Japánra is átterjedt, és kapcsolatba került a zen buddhizmussal.
Alapvetően a C. sinensis két változatát termesztik: a C. sinensis var. sinensist főleg Kínában, a C. sinensis var. assamicát pedig főleg Indiában, de néhány más faj is alkalmas teakészítésre, pl. a C. taliensis vagy a C. leptophylla.
A növények fiatalabb vagy idősebb leveleit, fiatal hajtásait, illetve virágrügyeit gyűjtik és dolgozzák föl. Ez a folyamat a kívánt készterméktől függ, főleg a fermentáció (oxidáció) eltérő mértékében van különbség. A legismertebbek a fekete tea, sötét tea, az oolong tea, a sárga tea, a zöld, a fehér és a puer tea. Ugyanakkor rengeteg helyi változat létezik, főleg Kínában. A tea sok száz különböző vegyületet tartalmaz, a fontosabbak a koffein nevű alkaloid, a polifenolok, az aminosavak, a szénhidrátok, az ásványi anyagok, illetve az illó-, íz- és aromaanyagok.
A világ teatermelése és -felhasználása folyamatosan nő, 2016-ban kb. 4,5 millió tonna volt a világtermelés. A legnagyobb termelők Kína (több mint 2 millió tonna), India (több mint 1 millió tonna), illetve Kenya, Sri Lanka, Indonézia és Vietnam.
Érdekes, hogy az egy főre jutó teafogyasztásban sok ország messze megelőzi a teaivás szülőhazáit, elsősorban Törökország, ahol a világon a legtöbb teát isszák. Köztudott, hogy Angliában, Oroszországban és Törökországban a tea „nemzeti ital”.
Számunkra szinte teljesen ismeretlen a kaméliaolaj, Kínában és Japánban viszont jelentős szerepet játszik. A legnagyobb termelő ugyancsak Kína, a jelenlegi termelés évi fél- és egymillió tonna között lehet, de gyors felfutása várható. Főleg főzéshez-sütéshez használják, összetétele nagyon hasonló az olívaolajéhoz. Elsősorban a C. oleifera fajból nyerik, mind hidegen sajtolással, mind pedig vegyi eljárással. Mivel bizonyítottan jó hatású az emberi szervezetre, a WHO is ajánlja. Nemcsak háztartási olajként használatos, a gyógyszergyártásban, a kozmetikai iparban és ipari olajként is alkalmazzák.
Termesztés hideg éghajlaton
A kaméliák kerti tartását jelentős mértékben korlátozza hőmérsékletigényük, kisebb mértékben a talajjal szembeni elvárásuk, de vannak egyéb korlátozó tényezők is. Sokan próbálkoztak és próbálkoznak folyamatosan azzal, hogy e növényeket sikeresen ültessék és átteleltessék kertjükben, kedvezőtlen körülmények között is. Ezzel kapcsolatban mindenképpen meg kell említenünk az amerikai William L. Ackerman két alapvető könyvét, a Growing Camellias in Cold Climates (Kaméliatermesztés hideg éghajlaton), illetve Beyond the Camellia Belt (A kaméliaövezeten kívül) címűeket. A szerző évtizedeket töltött e problematika kutatásával, és számos hidegtűrő hibridet hozott létre.
A tapasztalatok szerint a két leghidegtűrőbb faj, a C. japonica és a C. oleifera elvileg a 7A/7B USDA-zónában áttelel és fejlődik, vagyis ebből a szempontból elvileg nálunk is tarthatók a szabadban.
Az USDA-zónatáblázat azonban csak hozzávetőleges információt nyújt (lásd Dlusztus Miklós kitűnő összefoglalóját a dmkert.hu honlap Télállósági zónák menüpontjában). A hibridek, fajták, változatok száma már jelenleg is sok ezerre tehető, és a hibridizációs lehetőségek is gyakorlatilag korlátlanok. Az új fajok fölfedezése és termesztésbe vonása, a molekuláris biológiai módszerek további fejlődése reményt nyújt arra, hogy egyre tágabb határok között élvezhessük a kaméliák szépségét.
Különleges kaméliák
Az ismert kaméliák mintegy kétharmada télen és kora tavasszal virágzik, csaknem negyedrészük ősztől kora télig. A nyári vagy a hosszú virágzási idejű növények elérhetősége régi vágya volt a kaméliák kedvelőinek. Ez az álom vált valóra, amikor az 1980-as években Kínában fölfedeztek egy új fajt, amely a Camellia azalea (C. changii) nevet kapta. Ez a növény szinte egész évben virágzik, ráadásul igen ellenálló a betegségekkel szemben. Később találtak még más hosszú virágzási idejű fajokat is (pl. C. amplexicaulis, C. chuangtsuoensis). Kínában, ahol rendkívül céltudatos és sikeres fejlesztés folyik, már kb. 200 hosszú virágzási idejű változatot sikerült kinemesíteni. Sajnos e növényeket egyelőre hiába keressük a hazai árudákban, mivel a C. japonicához képest kevésbé télállóak.
A huszadik század elején fedezték föl az első sárga kaméliát, azóta a sárgavirágú fajok száma több mint hatvan. Kínában és Vietnamban őshonosak, mindkét országban nagy becsben tartják őket, annál is inkább, mert a természetben csak kis területen élnek, és nagyon veszélyeztetettek. A legismertebb sárga faj a C. nitidissima (C. chrysantha).
A másik kívánatos és igen ritka tulajdonság az illatos virág. Alig több mint húsz igazán illatos kamélia ismert, ilyen egyebek között a C. rosthorniana vagy a C. japonica Kramer’s Supreme fajta. Genetikai kutatások folynak annak megállapítására, hogy mely gének a felelősek az illatanyagokért.
„Nem növény, nem virág, a Higo egy emóció”, tartja a mondás.
Nevüket arról a tartományról kapták, amelyet régen Higónak hívtak. Kultuszuk szorosan kötődik a szamurájhagyományokhoz. Japánban külön Higo-kaméliatársaság működik, csak szigorú minősítés után nyerheti el egy növény a Higo megkülönböztető nevet. Jelenleg mintegy 120 ilyen kaméliát jegyeztek be. Sok Higo kaméliából bonsai-t is készítenek. Európában Ghirardi olasz vegyész és kaméliaspecialistáé a legnagyobb Higo-kaméliakert, gyűjtemény (higocamellia.it).
A Naidong (kínaiul télálló) kamélia Kínának azon a legészakibb részén él vadon, ahol más kamélia nem él meg. Ez a C. japonica egyszerű virágú változata, amely a leghidegtűrőbb, ráadásul ősszel, télen és tavasszal is virágozhat. A kínaiak nagy becsben tartják azt a néhány szigetet, ahol a Naidong kamélia a természetben előfordul, és gondosan vigyáznak rá.
A Sanghaji Botanikus Kertben egyebek mellett a fürtös virágú kaméliák kifejlesztésére is folynak kutatások, és már születtek is ilyen növények. További érdekesség, hogy az új hibridek között találtak öt olyant is, amely enyhén lúgos talajon is jól érzi magát.
