Back to top

Nem csak hagyományőrzés

Székelyföld legrégebbi közösségi gazdálkodási formája a közbirtokosság. A szabad „székfoglalást” követően, a határvédő kötelezettségekkel együtt járó előjogok egyike volt ez, amely a XVI. századtól kezdve biztosította a méltányos erdőgazdálkodást a tagtelepüléseknek.

A formát felszámolta ugyan a kommunizmus, de a pontosan jegyzett vagyoni helyzetnek köszönhetően az 1989-es rend­szer­váltást követően megjelent földtulajdonjog-visszaszolgáltató törvények alapján sikerült visszakapni az ingatlant, és egyesületként továbbműködtetni a közbirtokosságot. A megváltozott gazdasági helyzetben ez biztosabb jövedelemforrást jelent a közösségeknek a környezet védelme mellett.

Birtok György: a székelyek a Kárpát-medencei bevonulásuktól számítva „ősfoglalás” címen rendelkeztek ezekkel a területekkel
Birtok György: a székelyek a Kárpát-medencei bevonulásuktól számítva „ősfoglalás” címen rendelkeztek ezekkel a területekkel
A Marosszéki Közbirtokosság elnöke a megyei tanács elnöke Péter Ferenc, alelnöke Dászkel László egykori nyárádszeredai polgármester, ügyvezetője pedig Birtok György, Nyárádremete volt polgármestere. Utóbbi részletesen ismertette a gazdálkodási forma múltját és jelenét.

Péter Ferenc: a közbirtokosság példaértékű irányt mutat arra, hogy miként lehet megőrizni az ősi vagyont
Péter Ferenc: a közbirtokosság példaértékű irányt mutat arra, hogy miként lehet megőrizni az ősi vagyont
Minden egykori székely széknek, így Maros széknek is volt közbirtokossága. Azért alakultak ki ezek a közösségi tulajdonformák, mert a székelyek a Kárpát-medencei bevonulásuktól számítva „ősfoglalás” címen rendelkeztek ezekkel a területekkel. A székely szék mint közigazgatási forma a XIII. században alakult ki, ez 1876-ban alakul át vármegyére (Maros-Torda vármegye). A Maros széki székhavas határát 1587. december 15-én jelölték ki először. Ezt felújították 1669-ben, 1673-ban, 1759-ben, legutóbb pedig 1873-ban vették új néven telekkönybe a Székhavast, mint Szováta területén található birtokot. A közbirtokosságot 1876-tól az ősi Maros széki területén fekvő havasok székely nemesi közbirtokossági szövetkezetként jegyzik be Marosvásárhelyen.

A közbirtokosság a létrejöttétől kezdve szabad „erdőlési” (erdőgazdálkodási) jogot biztosított a lakosságnak a székely székek székhavasain levő erdőterületen.

1791–1812 között több erdélyi kormányszéki rendelet szabályozta az erdőgazdálkodást. 1799-ben adják ki az erdőgyújtogatásról, 1800-ban az erdők fenntartásáról, 1807-ben az erdőrendtartásról, 1811-ben az „erdőlés rendjéről” szóló szabályzatokat. 1812-ben kijelölték Marosszék székhavasát, ami 8730 hektár erdőből és 115 hektár legelőből állt. Az 1856-ban megjelent osztrák-magyar erdőtörvény igen szigorú gazdálkodási feltételeket teremtett. Előirányozta üzemtervek készítését, amelyeket kötelező volt betartani. Egy 1872-ben megjelent törvény szabályozta a vadászatot. 1873-ban a Székhavas vagyonát betelekelik Szovátán 127 községre.

1873-tól képzett erdészt tesznek a közbirtokosság élére, akit havasgazdának neveztek. A havasgazda irányította a kitermelést – a gazdasági tevékenységet „erdőszöknek” nevezték –, a vadászatot és horgászást. Ő tartotta a kapcsolatot a magyarországi hatóságokkal. Az 1879-es erdőtörvénnyel bevezették a hivatalos állami üzemtervek használatát és létrehozták az erdészeti hatóságokat.

A XIX. század végére az erdőkitermelés vált Székelyföld legnagyobb iparágává. Már a 18. században szabályozták, és az erdőhasználatot fokozatosan szigorították, hiszen jövedelmezővé kellett tegyék ezt is. Ezért a szabad használatot már a 18. században megszüntették.

Az egyének szabad erdőlését és állataik legeltetését sem engedték meg, mindenért díjat kellett fizetni. A szigorú törvények bírságolták a lakosság által elkövetett erdőkihágásokat, a falopást, az engedély nélküli legeltetést, az orvvadászatot.

A kihágáson tetten érteket megbüntették, ami ugyancsak jövedelmet hozott a közbirtokosságnak. Az 1918-ban megalakult román államban a közbirtokosság elnökét a főispáni hivatal nevezte ki.

A XX. század elején beindult az iparosítás. 1906-ban Szovátán, 1915-ben Nyárádremetén üzembe helyezik a kis nyomtávú vasútvonalat. Vasúton meg vízen egyre nagyobb mennyiségben szállítják a kitermelt fát.

Hogy biztonságosabb legyen a közös vagyon helyzete, 1933. május 4-én megjelent egy törvény a Hivatalos Közlöny 101. számában. Ez szabályozta az Ős-Marosszék havasgazdaság jogi helyzetét. A jogszabály a „havast 127 község közös és oszthatatlan birtokának” ismerte el, amelyben minden község egyenlő arányban tulajdonos. Ezt azóta sem lehet feloszlatni.

Az 1950-es években tagosították a parcellákat és megalakították az erdészeti vállalatot. Ezután hányatottá vált a közbirtokosság sorsa, mert jogilag felszámolták ugyan, de az erdők és a legelők gyakorlatilag megmaradtak, és az állami erdészeti hivatalok gazdálkodtak velük.

Az 1989-es rendszerváltást követő, az államosított földterületeket visszaszolgáltató törvények alapján remény nyílt arra, hogy a közbirtokosságot, úgy is mint gazdálkodási formát, a vagyonával együtt visszahelyezzék az évszázadokkal a kommunista rendszer előtti viszonyrendszerbe.

Ravasz Kálmán erdőmérnök „bányászta” ki a létező okiratokat, és a 2000-ben megjelent I. törvény alapján visszaigényelték az erdőket és a legelőket. A hosszú jogi procedúrát követően sikerült visszaállítani az államosítás előtti állapotot,

mivel a tulajdonjog visszaigénylésnél az akkori gazdasági regiszterben szereplő adatokat vették figyelembe. A közbirtokossági jogok és kötelezettségek az 1/2000-es és 247/2005-ös törvény alapján, bírósági határozattal nyertek újra önálló személyiséget. Új formában, egyesületként működtetik a közbirtokosságot, amely létrehozta saját erdészeti kerületét, a Maros erdőkerületet. Az újraalakulástól a mai napig 13 tagú igazgató tanács irányítja a közbirtokosságot, két közgyűlés között ez szervezi a birtok kezelését. A tagok arányosan képviselik a községeket.

Ma a közbirtokosság tulajdonában van a megye legnagyobb egységes, összefüggő felületű, gazdag flórával és faunával rendelkező erdeje. Lázár Antal erdészmérnök, erdészeti osztályvezető vázolta az erdőgazdálkodás jelenlegi helyzetét. Elmondta, hogy a Marosszéki közbirtokosság jelenleg 7856 hektár erdővel rendelkezik, amelynek nagy része Szováta környékén, a Görgényi-havasok lábánál található, a Szováta, a Sebes és Juhod patakok völgyében. Mindhárom kerületre elkészült 2014-ben a 2015–2025-ös időszakra vonatkozó üzemterv, ami az összes munkálatot előirányozza, az erdőápolástól a facsemete-nevelésen át az erdőkitermelésig.

Az üzemtervben megjelölt éves fakitermelési mennyiség 33 ezer köbméter, aminek majdnem a fele, mintegy 15 ezer köbméter fővágás (felújító és tarvágás, illetve széldöntés). Ezen kívül 12–13 ezer köbméter gyérítésből és felújító vágásból származik, és van 1000 köbméter úgynevezett konzerválási erdőirtás.

Amennyiben az előirányzott mennyiségnél többet vágnak ki, például vihar esetén, akkor azt a mennyiséget leszámítják a következő éviből. Tar- és sávos vágást 3 hektár alatti területen végeznek. Hat-nyolc éven belül újul meg természetes úton egy kitermelt parcella. Az említett munkálatok függvényében ütemezik az ültetéseket. Az erdőgazdálkodási törvény szerint 2 éven belül minden kivágott fa helyére újat kell ültetni. Az idén 15 hektár területet erdősítenek, ezen kívül vannak területek, amelyek természetes úton települnek be. Ezzel együtt évente összesen mintegy 40–44 hektárt újítanak fel.

Mivel visszatértek az államosítás előtti helyzetre, a közbirtokossághoz tartozó 127 településnek továbbra is egyenként nem osztható birtoka van, és ennek alapján minden közösség egyforma arányban kap részt a kitermelt fából. A kitermelt famennyiséget árverés vagy cégeknek kiírt versenytárgyalás útján értékesítik. A bevételből levonják az erdő- és legelőgazdálkodási munkálatokhoz szükséges kiadásokat, és az így kapott nyereséget egyenlő arányban osztják el a tagtelepülések között. A községeknek járó összeg évről évre változik.

A közbirtokosságot vadászterületnek nyilvánították. A vadállományt 2011-től a Maros erdőkerület gondozza, megfelelő, jól képzett szakszemélyzettel.

Péter Ferenc szerint eleget kell tenni a piacgazdaság új kihívásainak, ezért tovább kell fejleszteni a tevékenységeket, úgy az erdőkitermelés és a vadgazdálkodás, mint a legeltetés, az állattenyésztés terén. Tavaly európai uniós forrásokra pályáztak, amelyek segítségével állattenyésztő farmot (juh és húshasznú szarvasmarha) szeretnének létrehozni.

Szükség van a bevételek növelésére, mivel az erdőgazdálkodás mellett épületeket kell karbantartani, erdőkitermelő utakat kell rendben tartani. Ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél hatékonyabban gazdálkodjanak.

Hogy fennmarad-e évszázadokra a közbirtokosság, nem kétséges. 2014-ben sikerült építeni egy korszerű székházat, ennek udvarán rendezték a Székelyföldi Vadászati Találkozót. Igazodva a korszerű követelményekhez, akár erdő- és legelőgazdálkodási oktató-kutató központként is működhet a közbirtokosság.

Péter Ferenc szerint ebben a gazdaságban nemcsak a nyereség a fontos, hanem annak hagyománya is, ahogyan a közbirtokosság révén évszázadokon át kedvező feltételeket biztosított közösségük az erdő fenntartására, fejlesztésére.

Vajda György, Erdély

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A barcsi Vadgazdák az élen

Ezúttal a KEFAG Zrt. Vackor Vár Erdészeti Erdei Iskolájában osztották ki az Országos Erdészeti Egyesület által ősszel meghirdetett „Fedezd fel az örökséged – A növekvő erdők nyomában” erdőismereti verseny díjait a nevezett középiskolás csapatok közt. A barcsi Vadgazdák bizonyultak a legjobbnak, őket a szegedi Erdész triumvirátus és a nemesvámosi Éjjeli baglyok követték.

Meteorológusok a gazdákért

A Nap, a Föld és az időjárás a központi témája az idén már hatvan éve ünnepelt Meteorológiai Világnapnak. Az Országos Meteorológiai Szolgálat épületében gyűltek össze a szakma kiválóságai, hogy együtt tisztelegjenek az egyik legrégebbi tudomány, az emberiséggel egyidős meteorológia előtt.

Sonka, tojás, csokinyúl a középpontban – megkezdődött a tavaszi élelmiszer mustra

Hétfőn indult a tavaszi szezonális élelmiszerlánc ellenőrzés. A Zsigó Róbert élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkár által elrendelt országos akció a húsvéti ünnepek végéig, azaz április 22-ig tart.

Új növényegészségügyi rendelet - szakmai álláspont

Az Európai Faiskolák Szövetsége (ENA) kétségeket fogalmazott meg az Európai Unió 2019 decemberében hatályba lépő új növényegészségügyi rendeletével kapcsolatban. Ugyanakkor üdvözli a kártevők és kórokozók terjedésének megfékezésére tett intézkedéseket.

Hatékonyabban az élelmiszerhamisítás ellen

Sem az időnként nagy botrányokat okozó élelmiszerbűnözés, sem a potenciálisan komoly piaci zavarokat eredményező állatbetegségek fenyegetése nem múlt el Zsigó Róbert szerint. Az Agrárminisztérium élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkára úgy véli, a hatóságok munkájának eredménye, hogy manapság viszonylag csend van ezen a téren a médiában.

Idén elkezdődik a génmegőrzési stratégia végrehajtása

Az agrártárca a két kiemelt génmegőrzési intézmény összevonásával megalapítja a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központot – jelentette be Nagy István agrárminiszter a Növényi Diverzitás Központ II. Magbörzéjén.

Szemléletváltás szükséges a vízgazdálkodásban

A megváltozott klimatikus viszonyok között szükség van arra, hogy a közel kétszáz évre visszatekintő, hatalmas értéket teremtő magyar vízgazdálkodás tradíciója megváltozzon.

Már százezren aláírták a magyar gazdák érdekében indított petíciót

Már százezren aláírták a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) által az uniós agrárforrások szintjének megőrzéséért indított petíciót - jelentette be az Agrárminisztérium parlamenti államtitkára vasárnap a Csongrád megyei Fábiánsebestyénen.

Újra indul a zártkertek megújítását célzó program

Kétmilliárd forintos keretösszeggel idén tavasszal újra indul a zártkert megújítási program - jelentette be Nagy István agrárminiszter a Vas megyei Oszkón, a helyi Hegypásztor Kör gyümölcsoltó rendezvényén.

Gyapjúszivárvány

Véletlenül bukkantam rá Horváth Éva szépséges gyapjúgombolyagjaira. Nyár végén, a Mesterségek Ünnepének forgatagában hirtelen megállított a puha anyag és a pasztellszínek mesés keveréke. Megszámlálhatatlan árnyalat, valami jó, meleg természetességben. A kirakodó asztalka körül mezei virágokból és zöld szárakból font kerítés, mögötte egy mosolygós hölgy.