A polifág növényházi kártevők előszeretettel károsítják az uborkaállományt, az ellenük való védekezés sikere az idény előtt összeállított növényvédelmi programon alapul, hiszen az időzítést, a kijuttatni tervezett szervezetek fajösszetételét és dózisát csak közösen, a termelővel egyeztetve, az állományra szabva lehet jól meghatározni.
A hajtatott uborka technológiája a paprikáéhoz hasonlóan megelőző (preventív) kezeléssel, az Amblysieus swirskii ragadozó atkákat tartalmazó tenyészőtasakok (Swirskiline) kifüggesztésével kezdődik, közvetlenül a palántázás után. Az egész állományban helyezzünk el tasakokat, ha pedig kiegészítő kezelésre, foltkezelésre kerül sor, akkor a szórós kiszerelésnek köszönhetően pontosan és gyorsan pótolhatjuk a ragadozó atkákat.
Az Amblyseius swirskii ragadozó atka a tripszek tojásait és lárváit egyaránt fogyasztja.
Naponta 2-4 tojást rak, gyors szaporodásának és falánkságának köszönhetően nemcsak a tripszek elleni védelemben segít, de késlelteti a takácsatkák és a molytetvek megjelenését is, ezáltal a védekezés gerincét adja.
A molytetvek gyors szaporodása sokszor fejtörést okoz a termesztőknek, ám megfelelő védekezési stratégiával kiválóan kordában tarthatók. Az Encarsia formosa (Encarline) a már tiszta állományba telepíthető, de legkésőbb az első liszteskeegyedek megjelenésekor ki kell juttatni. Ha dohányliszteske is megjelenik az állományban, akkor az Eretmocerus eremicus kijuttatása válik indokolttá.
A takácsatkákat is képes visszaszorítani A. swirskii ragadozó atka, ha azonban mégis észleljük a kártevőt, egy másik ragadozóatka-fajt, a Phytoseilus persimilist vethetjük be ellene.
A technológiai részleteit Sira-Kovács Judit ismerteti a Kertészet és Szőlészet 13. heti tematikus számában.
