Az Armillaria gallica egy közönséges gombafaj, amely Ázsiában, Észak-Amerikában és Európában a mérsékelt égövi erdőségekben él. A kipusztult, vagy halódó fákon telepszik meg, ahol gyorsítja a rothadást és elősegíti a lebontó folyamatokat.
Gyakran, a gomba föld feletti egyetlen látható jele a sárgás-barnás pikkely-halom, amely a földtől tíz centiméter magasságban nő.
Amikor Jim Anderson és munkatársai az 1980-as évek végén meglátogatták Crystal Falls-t, felfedezték, hogy az erdő talaját beborító Armillaria gallica gazdag közössége, valójában egy óriási különálló egyed.
Akkori becsléseik szerint körülbelül 91 hektáros területet fedett le, 100 tonna súlyú, és legalább 1500 éves volt.
2015 és 2017 között a kutatócsoport többször visszatért a helyszínre mintákért, amelyeket az erdő több, egymástól távol eső pontjairól szedtek össze. A mintákkal a Torontói Egyetem kutató laboratóriumában végeztek DNS teszteket. A 80-as években végzett kiindulási tanulmány óta a genetikai analízis hatalmas fejlődésen ment át, ennek köszönhetően a vizsgálatok olcsóbbak, gyorsabbak és pontosabbak lettek, több információt szolgáltatva a tudósoknak.
Az új minták eredményei nemcsak azt mutatták ki, hogy az Armillaria gallica egy egyedülálló szervezet, hanem azt is, hogy sokkal nagyobb és idősebb, mint elsőre becsülték. A vizsgálatok szerint, a gomba négyszer nagyobb, 1000 évvel idősebb, a teljes tömege pedig körülbelül 400 tonnát nyom.
Ezen felül, a kutatók, még egy meglepő eredményt találtak, ami akár a rák leküzdésében is segíthet.
A kanadai kutatók felfedezték, hogy mi lehet az Armillaria gallica extrém méreteinek és korának titka.
A kutatások alapján kiderült, hogy a gomba rendkívül alacsony mutációs értékkel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy elkerüli a genetikai kódjára ható potenciálisan káros módosításokat.
Ahogy az élő szervezetek nőnek, a sejtjeik ketté osztódnak és új sejtek keletkeznek. Az idő előrehaladtával a sejtekben lévő DNS megsérülhet, ami a genetikai kód hibás átíráshoz, mutációhoz vezethet. Lényegében, ez az egyik kulcs mechanizmus, ami az öregedéshez vezet. Azonban úgy tűnik, hogy a Crystal Falls-ban elő Armillaria gallica DNS állománya, valamilyen természetes ellenálló képességgel bír a mutáció okozta károsodással szemben.
Az erdő különböző részeiből vett, 15 vizsgált mintában, a kutató csapat az Armillaria gallica genetikai kódjában, a 100 millió bázispár között, csak 163 hibát talált.
Anderson és csapata úgy véli, hogy a gomba olyan mechanizmussal rendelkezik, amely segít megvédeni a DNS-t a károsodástól, és ezáltal a természeti világ egyik legstabilabb genomjával bír. Ugyan még nem tisztázott, hogy mi okozza az Armillaria gallica genomjának lenyűgöző stabilitását, azonban segítségével új távlatok nyílhatnak meg a rákkutatás területén.
A rák kialakulásához, a DNS-t érintő mutációk sora vezet. Azonban nem minden mutáció okoz daganatot, csak azok, amelyek bizonyos szabályozó fehérjék funkciójában okoznak elváltozást. A mutációk következtében a sejtosztódás során hiba keletkezik és az új sejtekbe rosszul „másolódik át” az eredeti DNS-kód, vagy a kromoszómák hibásan válnak ketté.
Rákos sejtek akkor képződnek, amikor a sejtosztódás során keletkezett hibák nem kerülnek javításra.
„Előfordulhat, hogy az Armillaria gallica-ban megvan az esély arra, hogy ellensúlyozza a rákos sejtek közismert instabilitását” -tette hozzá Anderson.
„Ha megnézzük egy rákos sejt genetikai vonalát, láthatjuk, hogy a mutációk annyira szétzilálták, hogy szinte alig ismerjük fel az eredeti génvonalat. Az Armillaria gallica pont a szélsőséges ellentéte ennek.”
„Lehetséges, hogy a jövőben majd ki tudjuk választani azokat az evolúciós módosulásokat, amelyek lehetővé tették, hogy az Armillaria gallica-nak extrém DNS javító képessége jöjjön létre és össze tudjuk vetni a rákos sejtekkel.”
Ennek köszönhetően a tudósok újabb információkat tudnának meg a rákos sejtekről és a daganatos betegségek kezelésére új lehetőségek nyílnának.
