0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Inváziós kártevők

A hazánkban újonnan betelepedő, invazív vagy inváziósnak is nevezett rovarfajok egyre növekvő száma jelenti a növényvédelem egyik fő kihívását napjainkban. Mivel ezek a rovarok nagy eséllyel válhatnak kártevőkké, minél korábbi felderítésük, terjedésük nyomon követése elengedhetetlen az ellenük történő védekezésre való felkészüléshez.
Egy szándékosan vagy véletlenül behurcolt rovarfaj akkor lesz invazív, ha az hirtelen és tömegesen terjed el, és környezetére számottevő hatást képes gyakorolni.

Az alábbiakban bemutatott kártevők az utóbbi években kerültek hazánkba, és jelenleg is számottevő károkat okoznak a gyümölcsöskertekben.

Az amerikai keleti cseresznyelegyet (Rhagoletis cingulata) Észak-Amerikából hurcolták be Európába. Magyarországon első ízben 2002-ben jelent meg, jelenleg mindenütt gyors terjedése figyelhető meg. Az amerikai keleti cseresznyelégy és az itthon honos és jól ismert európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) kárképe és életmódja is nagyon hasonló. Megkülönböztetésük ezért főleg a morfológiai bélyegek alapján történik. Az amerikai faj testmérete valamivel nagyobb, mint európai rokonáé, és a szárnyaik rajzolata is eltérő, ami nagyban megkönnyíti a két faj megkülönböztetését. Főbb gazdanövényei a cseresznye, a vadcseresznye, a meggy, a japán szilva, valamint a nemes körte. A közelmúltban az amerikai keleti cseresznyelégy imágóit tatár loncon és szürke loncon is megfigyelték.

Tudta?

A cseresznyében és a meggyben más fúrólégy-fajok is károsíthatnak. Az amerikai keleti cseresznyelégy fogására használt palást színcsapdába a célkártevőkön kívül sok más rovar is beleragadhat, amelyek között több fúrólégy-faj is szerepelhet. Ilyen a zellerlégy (Phillophylla heraclei), amely már áprilisban megjelenhet a csapdában, így elsősorban az európai cseresznyeléggyel (Rhagoletis cerasi) téveszthető össze. A rózsa-gyümölcslégy (Carpomya schineri) pedig június közepétől, az amerikai keleti cseresznyeléggyel párhuzamosan fogható.

Kártételük során a nőstény legyek a gyümölcsök héja alá helyezik tojásaikat.

Az európai cseresznyelégy esetében egy gyümölcsben egy lárva (nyű) táplálkozik, amíg az amerikai cseresznyelégy esetében több nyű is élhet egy gyümölcsben.

Ha a tojásrakás érés, vagy a gyümölcs színeződése előtt történik, akkor annak helyén bemélyedő sötét folt alakul ki. Ezen a helyen később barnulás kezdődik.

A kárt a lárva okozza, ami a közszóhasználattal ellentétben nem kukac, hanem nyű. A nyű a gyümölcsben furkálva táplálkozik és közben a gyümölcs szöveteit roncsolja, szennyezi. A kártétel következtében a szem puha tapintású lesz, szétbontva a mag körül barnás elszíneződést lehet megfigyelni. A fertőzött gyümölcsöt a monília is könnyebben megtámadhatja, és így másodlagos károkat okozhat.

Kifejlődésük után a nyüvek a gyümölccsel a földre esnek, és ott telelnek át. Az áttelelést követően az imágók repülése hazai viszonyok között június közepén kezdődik, rajzásidejük viszont elhúzódik.

Mindig szedjük le az összes gyümölcsöt, ha lehet az utolsó szemig. A kukacos, leesett cseresznyeszemeket is szedjük fel, és semmisítsük meg.

Diófáink nem honos, karantén károsítója a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa). Tápnövénye a dió, amelynek termésburkában károsít, és erős fertőzésnél akár 50 százalékos kártételt okozhat a diófákon.

A nyugati dióburok-fúrólégy kártétele már a zöld termésburkon is jól látható. A termés felületén kezdetben apró szúrásnyomok keletkeznek.

A termésburok a benne fejlődő lárvák táplálkozása nyomán megbarnul, megfeketedik. A fertőzött termés általában idő előtt lehullik a fáról, valamint a termésburok rátapad a dió kemény héjára, megpenészedik, így emiatt a termés fogyasztásra alkalmatlan lesz.

A kártétel első ránézésre könnyen összetéveszthető a dió baktériumos megbetegedésének tüneteivel (szabálytalan, vizenyős, elfeketedő foltok), amelyek főleg meleg, párás évjáratokban jelennek meg tömegesen a leveleken, a vesszőkön, valamint a zöld dió héján egyaránt.

Tápnövényének széleskörű termesztése (házikertekben, ültetvényekben, közterületeken, parkokban, erdős területeken) elősegíti a nyugati dióburok-fúrólégy gyors terjedését és felszaporodását. Ennek megakadályozásában

fontos, hogy a lárva ne kerüljön a talajba! Ezt a talaj fóliatakarásával, valamint a fertőzött termés összegyűjtésével és elégetéssel érhetjük el.

A pettyesszárnyú vagy foltosszárnyú muslica (Drosophila suzukii) azon kevés muslicafaj közé tartozik, amely elsősorban nem a már károsított vagy rothadó gyümölcsöt, hanem az egészséges, érésben lévő termést támadja meg. Nagymértékű gazdasági kárt képes okozni, ami málnán 80-100, szamócán 80 százalékos veszteséget is jelenthet. Ez a faj még nem szerepel az Európai Unió és így hazánk karantén kártevői között, de kiemelkedő szaporodóképessége és kártétele miatt fontos vele számolni. Érdemes lenne terjedésének ütemét korlátozni, de egyelőre nem rendelkezünk ehhez hatékony eszközzel.

A földközi-tengeri gyümölcslégy vagy narancslégy (Ceratitis capitata) zárlati károsító, azaz a kártevővel fertőzött gyümölcsöst, gyümölcstételt zárlat alá kell helyezni. Lárvái elsősorban citrusfélék gyümölcseiben élnek (főképen), de ezen kívül előfordulhat kajszi, őszibarack, cseresznye és egyéb lédús gyümölcsökben is. Termő gyümölcsösben csak rendszeres védekezéssel lehet megállítani a kártételét.

A gyümölcsösökbe újonnan betelepülő legfontosabb kártevő rovarok egyes tulajdonságait és az ellenük való védekezési lehetőségeket a táblázatban foglaltuk össze.

 

Név

 

Rendszertan, morfológia

Származás, elterjedés

Életmód

Védekezési lehetőségek
Amerikai keleti cseresznyelégy Az amerikai keleti cseresznyelégy a fúrólegyek családjába tartozó faj. A kifejlett egyedek barna alapszínűek, fejük sárga, toruk sötét, szárnyfesztávolságuk 8–10 mm. A legfontosabb megkülönböztető bélyeg, a szárnycsúcsi sötét folt csak a szárnyvégen ágazik el. A légy nyüvei piszkosfehérek, kifejletten 5-6 mm hosszúak. Észak-Amerikából hurcolták be, 1983-ban jelent meg Európában (Észak-Olaszország és Svájc térségében). Feltehetően természetes terjedéssel, Hollandia és Németország után, 2006-ban Magyarországra is eljutott. 2007-ben kilenc megyében megtalálták. Egyedszáma a gazdanövények előfordulásától, valamint időjárási körülményektől függően változik. Évente egy nemzedéke fejlődik ki és báb alakban telel át a talaj felső rétegében. Míg az európai cseresznyelégy május végétől július elejéig rajzik, az amerikai keleti cseresznyelégy első rajzó egyedeit június közepétől fogják a csapdák.

A kártevő előrejelzése nagyon fontos. A rajzás nyomon követéséhez CSALOMON® PALz illatanyaggal kombinált csapdákat lehet használni, amelyeket a korona felső részében kell felakasztani április második felétől. Késői rajzása miatt a védekezési lehetőségek eléggé szűkösek. Az engedélyezett szerek közül a Karate Zeon 5 CS várakozási ideje 3 nap, de kontakt szer, és csak azokat az egyedeket pusztítja el, amelyeket elér. Elhúzódó rajzás esetén a kezelést ismételjük meg.

Nyugati dióburok-fúrólégy

A nyugati dióburok-fúrólégy a kétszárnyúak rendjébe, a fúrólegyek családjába tartozik. A kifejlett egyedek szárnyfesztávolsága 8–10 mm, barna alapszínűek, fejük sárga, toruk sötét, egy sárga félkör alakú folttal a pajzsocskán. A légy lárvái piszkosfehérek, kifejletten 6 mm hosszúságúak. Az USA és Mexikó területéről származó faj, az 1980-as évek elején jelent meg először Európában, ezen belül Svájcban. 2011-ben pedig itthon is, Kőszeg környékén. Azóta az ország nyugati felében rohamosan terjed (Vas és Zala megyék). A nyugati dióburok-fúrólégynek évente egy nemzedéke fejlődik és báb alakban a talajban telel át. Az imágók július elejétől szeptember közepéig rajzanak, amely időszak alatt folyamatos a tojásrakás is. Az első stádiumú lárvák augusztus elején jelennek meg. Tápnövénye a dió. Az előrejelzésükhöz használható sárga ragacsos illatcsalétekkel kiegészített csapdákat (CSALAMON® PALz) a rajzás kezdetét megelőzően, főleg a korona felső harmadában kell elhelyezni. Engedélyezett növényvédő szerek: Karate Zeon 5 CS, Calypso 480 SC, Mospilan 20 SG. Alkalmazásuk jelentősen gyérítheti a kártevők egyedszámát. A károsított termés összegyűjtése és elégetése a házikertekben is gyérítheti a kártevőt.
Pettyesszárnyú muslica A pettyesszárnyú muslica a kétszárnyúak rendjébe, a harmatlégyfélék családjába tartozó faj. Az imágó piros szemű, sárgás-aranybarna színű, a hímek valamivel kisebbek (2,0–3,5 mm) a nőstényeknél (2,5–4,0 mm). A pettyesszárnyú muslica a hímek szárnyain lévő sötét folt, valamint a nőstények fűrészes tojócsöve alapján különíthető el más rokon fajoktól. Ázsiában honos faj, Japánban észlelték először. Ázsiából az USA (2008) érintésével jutott el Európába, és azóta megállíthatatlanul terjed. Itthon 2012 őszén az M7-es autópálya mentén kihelyezett egyik almaecetes csapdában találták meg az első egyedeket. Sok tápnövénye ismert, amibe beletartoznak a termesztett és vadon élő bogyós gyümölcsűek, a csonthéjasok (cseresznye, őszibarack, kajszi, szilva), a szőlő és a kivi A kifejlett legyek telelnek át védett helyeken, pl. komposztban és raktárban. Megtelepedésének a tartós, kemény hideg, természetes terjedésének a száraz területek és hegységek jelenthetnek akadályt. Egy év alatt akár tíznél több generáció is kifejlődhet.

A rovar megjelenése és fertőzése jól jelezhető és nyomon követhető sárga ragacsos lappal és almaborecettel kiegészített csapdák kihelyezésével. Szüreteljünk a lehető legkorábbi időpontban és kerüljük a gyümölcsök komposztálását, mivel az a muslica átteleléséhez ideális körülményeket teremt. Gyümölcsérés kezdetén növényvédő szeres védekezés javasolt az adott kultúrában engedélyezett készítményekkel: pl. Karate Zeon 5 CS (bogyósok, szőlő, almatermésűek, csonthéjasok) Spin Tor (bogyósok) az élelmezés-egészségügyi várakozási idők betartásával. Ezek kijuttatásával 5-14 napig biztosítható a gyümölcsök megvédése e kártevőtől.

Földközi-tengeri gyümölcslégy A kártevő rendszertanilag a zengőlégy-félék családjában tartozik. A kifejlett légy szokatlanul színpompás, 4–6 mm hosszú, csaknem házi légy nagyságú. Feje sárga, rajta ritkán álló, fekete serték vannak. Szárnya alapi harmadában apró foltok, középső és külső harmadában sárga harántcsíkok találhatók. Eredetileg Nyugat-Afrikában honos faj, de mára Magyarországon is megjelent. Zárlati károsító. Amennyiben import gyümölcsön észlelik, azt hűtőházi kezelésben kell részesíteni. Gyümölcsösökben való jelenléte esetén, a területet zárlat alá kell helyezni. Határozatlan nemzedékszámú faj. A nőstény tojásait a gyümölcs héja alá süllyeszti. A tojás 1 mm hosszú, orsó alakú, kissé hajlított. A kifejlett nyű elhagyja a gyümölcsöt, a talajra veti magát, 3–9 cm mélyen bábozódik. Hazai viszonylatban előrejelzés alapján és a várakozás idők figyelembevételével kell a kártevő ellen védekezni. Hatóanyagok: acetamiprid, deltametrin, lambda-cihalotrin. Spanyolországban a steril hímek kibocsátásával próbálnak védekezni ellene, de a módszer meglehetősen költséges.

 

Forrás: Kerti Kalendárium