Mint megtudtuk, ehhez a halászathoz „hálót” is biztosít a KITE egyik új szolgáltatása, a KITErkép, ami nem más, mint egy termőképességi térkép.,
A termelés során tengernyi adat gyűjthető, ezek közül azonban csak azoknak van jelentőségük, amelyek megfelelnek a céljainknak,
kezdte előadását Riczu Péter. Mint mondta, az egyik lényeges kívánalom, hogy az adat és annak forrása is megbízható legyen. Fontos továbbá, hogy az adatok újból felvehetők és időben elkülöníthetők legyenek. Ugyanilyen fontos kívánalom, hogy gyorsan, pontosan, nagy területen és költséghatékonyan tudjunk adatokat gyűjteni. „Ezek a kívánalmak, ezek a célok mind egy irányba kell, hogy mutassanak, arra, hogy megtaláljuk a hol kérdésére a választ, vagyis, hogy hol vannak azok a területek a táblán, amelyek különböznek a többitől?” – mondta az előadó.
Ezeknek a heterogén foltoknak a lehatárolására mutatta be alkalmazásukat a szakember, azt, hogy a termőképességi térképek segítségével hogyan optimalizálható a tápanyag-visszapótlás. Bár az eredmények elég bonyolult és hosszú modellezési folyamat során jönnek létre, ez ma már jórészt automatizált.
Az előadó a „nulladik lépéssel”, a tábla kiválasztásával kezdte a folyamat ismertetését. Rögtön felmerül ugyanis a kérdés, hogy mekkora az a táblaméret, amin helyspecifikus tápanyag-kijuttatás végezhető. Mint megtudtuk, a KITE rendszere komplex, üzemmérettől független, adott esetben egy egyhektáros táblán is ki tudják mutatni a heterogén zónákat. A határvonalak helyes kijelölésére és a táblák elnevezésére is oda kell figyelni, utóbbi esetben még az is gondot okozhat, ha ugyanazt a táblát többféleképpen jelölik (pl. A4, A-4, A_4 stb.).
A termőképesség meghatározását, a KITErkép elkészítését elsősorban űrfelvételekre alapozzák. Nem hagyatkoznak csak és kizárólag az azokból származtatott NDVI-értékekre, a termőképességi térképek elkészítéséhez kiegészítő adatokat is figyelembe vesznek.
Felhasználják tehát a különböző portálokról letölthető űrfelvételeket: a Landsat 8-as űrfelvételeivel 30×30 méteres cellafelbontással, a Sentinel 2-esről származókból pedig 10 méterenként gyűjthető információ egy adott tábláról, adott növényről.
A letöltött felvételek elemzésével a növény fenológiája jól nyomon követhető. Megvizsgálják egyebek mellett a felvételen a felhőzöttséget, a növény vegetációs állapotát, és csak ezután dolgozzák fel az adott űrfelvételt. A növény igényeinek kielégítésére használják az ezekből az adatokból kapott, a zöld biomasszatömeggel szoros korrelációt mutató NDVI-értékeket. Minél nagyobb ez az érték, annál erősebb a zöldtömeg, és fordítva. Az űrfelvételeket feldolgozzák, beépítik egy modellbe, amelyben számos raszteres és vektoros elemzés és egyéb geostatisztikai műveletek elvégzése után elkészül a KITErkép, a tulajdonképpeni termőképesség-térkép.
Miután – több év legjobb NDVI-értékeinek felhasználásával – elkészül a térkép, a hasonló termőképességű területeket közös zónákba rendezik. A következő lépés a talajmintázás. A mintavevők megkapják a 3 hektáros zónatérképeket, és GPS-szel ellátott mintavevők segítségével helyspecifikus mintákat vesznek. Egy-egy zónából körülbelül 20-25-öt, és mindent dokumentálnak. A szűkített vagy (mikroelemekkel és/vagy mezoelemekkel) bővített talajvizsgálatot követően az adott táblára vonatkozó eredményeket zónaszinten, térben ábrázolják. Még ebből sem tudható meg azonban a kijuttatandó inputanyag mennyisége, ezért jön a következő, a legfontosabb lépés, a hozamcél meghatározása.
A hozamcél hozamtérképekből határozható meg, de mi a helyzet akkor, ha nincs hozamtérkép? – tette fel a kérdést Riczu Péter. Ekkor felveszik a partnereikkel a kapcsolatot, hogy megtudják, az adott táblán hogyan alakultak a hozamértékek az előző években. Minimum 5, de még jobb, ha 10 éves adatokat kapnak meg arról, hogy milyen növény milyen hozammal volt jelen az adott táblán.
Természetesen tudniuk kell azt is, hogy milyen növényt terveznek oda, így, az előzetes adatok alapján, valamint – ha van hozamtérkép – meg tudják tervezni a hozamcélt.
A KITErkép segítségével arányosítják ezeket a hozamcélokat, illetve beépítik a rendszerbe, és így tudják kiszámolni t/ha-ban a várható termést az adott táblán. Ezután egy kifejezetten a KITE igényeire szabott tápanyag-gazdálkodási szoftver segítségével a táblán belül zóna-, illetve cellaszinten meghatározzák az adott növény tápanyagigényét, és kiszámítják a szükséges alaptrágya mennyiségét attól függően, hogy a partnerük milyen műtrágyaféleségeket szeretne majd használni. Az adatokat korrigálva, „finomítva” fejtrágyaszámítást is végezhetünk, mondta az előadó.
Ezután már csak a visszacsatolás következik, az adatokat összevetik az adott év – zónákra bontott – hozamtérképével, hogy a kijuttatott műtrágya és hozamérték a hozamcélértékeknek megfelelő volt-e vagy sem.
Mint Riczu Péter elmondta, az eddigi évek jó tapasztalatai alapján egyre több partner választja a KITE Zrt. termőképességi térképekre alapozott tápanyag-kijuttatási rendszerét, amely része az üzemmérettől füg- getlen komplex precíziós gazdálkodási szaktanácsadási rendszernek. Míg 2016-ban mintegy 14 ezer hektáron biztosítottak precíziós tápanyag-visszapótlási szolgáltatást, 2018-ban több mint háromszorosára emelkedett ez a szám.