A kutatók úgy vélik, hogy a szénalapú energiarendszerektől való nagymértékű elfordulás nélkül a laboratóriumi húsok jelenleg javasolt fajtái a globális felmelegedés csökkentése érdekében nem jelentenek megoldást a húselőállításra. A klímára kevesebb hatással járó, jobb laboratóriumi húselőállító módszerek kutatására kell összpontosítani – hívták fel a figyelmet a szakemberek.
„A közelmúltban nagy volt a figyelem a laboratóriumi húsok előállítása iránt, és számos cikk kiemelte annak lehetőségét, hogy a marhahúst ezek a húsok váltsák fel,
mivel ezeknek fontos előnyei vannak a klímaváltozást illetően. Ez nem egyértelmű, részben azért, mert nagy a bizonytalanság akörül, hogy tömegesen miként lehet ezeket a húsokat előállítani. Fontos összehasonlítani a mezőgazdaságban tenyésztett és a laboratóriumban előállított marhahúst az üvegházhatású-gázkibocsátást illetően is – magyarázta John Lynch, a kutatás vezetője.
A mezőgazdaságból eredő üvegházhatású gázkibocsátás a globális felmelegedés mintegy negyedéért felelős. A szarvasmarha-tenyésztés laboratóriumi húsokkal való felváltására sokan a környezeti hatások csökkentésének lehetséges módjaként tekintettek.
A szarvasmarhák által kibocsátott metán fontos üvegházhatású gáz, de félrevezető lehet egyenértékűnek tekinteni a metángáz-kibocsátást a széndioxid-kibocsátással.
A tonnánkénti metánkibocsátásnak nagyobb hatása van a felmelegedésre, mint a szén-dioxidnak, de előbbi csak mintegy 12 évig marad a légkörben, míg a szén-dioxid akár egy évezredig is létezik és gyűlik. A metán hatása hosszú távon nem halmozódik – magyarázta Raymond Pierrehumbert, a tanulmány társszerzője.
A kutatók ezért összehasonlították három marhatenyésztő eljárásból eredő kibocsátást négy laboratóriumi húskészítő módszerből eredő kibocsátással, feltételezve, hogy a jelenlegi energiarendszerek változatlanok maradnak, és modellezték a módszerek hatásait a következő ezer évre.