Back to top

Repednek a feszültségtől

Éghajlatunk természetes és szabályos velejárója a téli fagyos időszak. Ennek ellenére a szélsőségesen alacsony hőmérséklet, illetve a hirtelen erős lehűlés komoly károkat okozhat az erdőben is.

Erdei fafajaink fagyérzékenysége leginkább attól függ, hogy természetes elterjedési területük mennyire nyúlik be a hideg, kontinentális klímába. Így a pionír jellegű fafajok többsége (pl. nyír, rezgőnyár, éger) jól tűri a fagyot, az atlantikus vagy déli fajok (pl. cser, óriás nyár, fehér nyár, szelíd- és vadgesztenye, szil, jegenyefenyő) ugyanakkor az eredeti termőhelyüktől távol megsínylik a jeges-zimankós időjárást.

A fajon belüli változatok fagyérzékenysége, illetve ellenálló képessége is igen eltérő, és a kár mértéke nagyban függ a fagy időpontjától is. A korai, őszi fagy a még fotoszintézist folytató lombozat hirtelen pusztulását, a be nem érett hajtások fagykárosodását okozhatja, egyes fajok teljes évi növekedését is megsemmisítheti. A későn érkező őszi fagy a csemetekerti kiemelési munkákat késleltetheti, a tavaszi fagy pedig a frissen kihajtott, zsenge növényi részeket károsíthatja.Repednek a feszültségtőlA legnagyobb fagykárokat azonban az erős téli lehűlés okozhatja az erdőben.

A szélsőséges hidegtől hajtások, ágak, sőt a fa teljes föld feletti része elpusztulhat. A hirtelen érkező téli hideg elfagyást, felfagyást, fagyrepedést, fagylécesedést eredményezhet, melynek következményeként a fákon hosszirányú mechanikai sérülések (repedések) jelenhetnek meg.

A fagyrepedés a törzsek téli, egyenetlen fölmelegedése és lehűlése következtében fellépő feszültség feloldódásaként jön létre. Akkor alakul ki, amikor a fatest külső része gyorsabban hűl le, mint a belső. Az erdőt jól ismerők gyakran számolnak be arról, hogy gyakran lövésszerű hang kíséri a jelenséget. A repedés mindig rost irányú, hossza akár 10 méter is lehet. A télen ilyen módon fölrepedt törzs tavasszal összezáródik és a repedés szélein hegesedés indul meg. A hegszövet azonban laza szerkezetű, így a következő évi erős fagyban ugyanott ismét fölnyílhat a törzs. Ezt tavasszal újabb hegesedés követi. Az ismétlődő összeforradás eredményeként létrejövő, a repedés mentén hosszanti irányban végigfutó képződményt fagylécnek nevezzük. A fagyrepedés leginkább a cser, az óriás nyár, a fehérnyár, a vadgesztenye és a szil fajokat érinti.

A fagyrepedés is számottevően rontja a faanyag minőségét, de ennél jelentősebb az a kár, amelyet a még nyitott sérülésen keresztül bejutó farontó gombák okozhatnak. A fagykárosodott egyedek gyakran álgesztesednek és korhadnak. A túl sok fagyrepedést a szakemberek a megfelelő fafajválasztással, a fagyzugos helyek megszüntetésével, a fagyérzékeny fajok megfelelő időben való kitermelésével, illetve zárt állományok és tömör állományszegélyek kialakításával igyekeznek megelőzni. 

Repednek a feszültségtőlRepednek a feszültségtől

Csapos fák

„A forrásvízben szegény vidékeken a csapolt fák nedve volt a pásztorok egyetlen folyadékforrása. A somogyi pásztorok bodzacsőből készült állandó csapokkal látták el a legjobb nedvet adó csertölgyeket. A csapot használat után légmentesen lezárták. A bodzacső-csap az évek során belenőtt a fa törzsébe. Csertölgyet a fagy okozta repedéseken lehetett megcsapolni.”

(Dénes-Papp-Babai: Ehető, vadon termő növények és felhasználásuk)

 

Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2017/01 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok