Back to top

A bakonyi favilla

Bakonybélben hosszú évtizedekig sokan mesterkedtek a fával. Főként szerszámnyeleket készítettek a mezőgazdaságnak, iparnak, de favilla, fagereblye, kis- és nagytalicska, létra, vesszősöprű is kikerült a kezük alól. Az ötvenes években aztán a kézi munkát fölváltották a gépek, Réz István azonban még mindig űzi az ipart, igaz ma már a turisták a fő vevői.

Réz István 1933-ban született, s akárcsak felmenői, évtizedeken keresztül erdészként dolgozott Bakonybélben. Édesapja kitanulta a szekérgyártást, amiből ő is sok mindent ellesett. „Kocsit ugyan nem készítek, de szekéroldalt, sarogját és tragacsot igen” – tudtuk meg. Korábban a település harmada a faiparból, a szerszámkészítésből élt. Pontos emberek voltak, nagyon értettek a fához. Másoknak az erdészeti munkák kínáltak megélhetést, s a szakember ide sorolja a fuvarosokat is, vagy a mezőgazdaságban dolgoztak. Burgonya bőséggel termett a bakonybéli határban, viszont gabona kevés volt. Nyári időszakban részes aratónak szegődtek, hiszen a hegyek között két héttel későbbre esett a betakarítás. A legjobb minőségű gabona nem az aljban – ahol a megült pára kedvezett a gombás betegségeknek –, hanem a Hajagban, a Szentgáli dűlőkben termett, de azok messze estek a falutól.

„Volt, hogy csemetekertben dolgoztam, ágyásokat formáltam a fenyő- és hársmagok vetéséhez, amikor viszont lehetett, kimentem az erdőbe, s kivettem a részem a tisztításból, a favágásból”. Abban az időben még kézifűrésszel dolgoztak. Akadt olyan törzs, amelyhez kétméteres fűrész kellett, s volt fa, amelyik csak délre dűlt le. „Megesett, hogy csak húsz centit tudtunk a fűrészen húzni, annyira vastag volt a törzs” – mesélte Réz István. Csak mínusz 28 ºC hidegben hagyták abba a munkát, dolgoztak az erdőn, amennyit csak lehetett.

 

Csak egyenes szálú fából

A faművesek általában lábon álló fát vettek meg, s a tövétől a legkisebb gallyig mindent felhasználtak. Főként bükkel, kőrissel, juharral dolgoztak. A bükk volt a „mindenes”, míg kőrisből készült a favilla, a szekéroldal, a cséplőgép törekrázója, de repülő alkatrésznek vagy akár sítalpnak is kiválóan megfelelt. Könnyű és rugalmas, de meg is kérte az erdőtulajdonos az árát.

A faanyag kiválasztásához egy darabon fejszével leütötték a kérget. Ha a sejtek sűrű „böködésűek” voltak, tudták, hogy szálkásan hasad fa. „Jó szerszámnyél csak egyenes szálú fából készülhet, amelyiknek átvágják a szálát, kevésbé terhelhető” – hangsúlyozta a tapasztalt szakember. A kőrisnél nehéz, a juhar esetében viszont könnyű a kiválasztás, a bükk akkor jó, ha egyenes borda fut fel a törzsön. Fejszenyélnek gyertyánt használtak, szívós fa, inkább hajlott, nem tört. Szerették a favágók. A hordódongát „tükrösre” hasították. „Csavarodott fából nem lesz villa” – nyugtázta a szakember, ez a szerszám a legkényesebb az alapanyag minőségére. Minél frissebb a fa, annál könnyebben hasad. Amibe viszont nem akar a vonókés „belemenni”, nehezebb kidolgozni. A fiatal fa kifaragás után gyakorta meggörbült, így készültek a kiváló hajlított lapátnyelek. A nagyon kemény bodzát a kőművesek szerették, simítónak kiváló. Hegyi juharból a fodros szála miatt nehéz volt szerszámot készíteni, hegedűnek azonban megfelelt.

 

Topor, plankács, bárd

Kivágva két hosszra mérték a rönköt, úgy vitték haza lovas kocsival. A favillának 3, a fagereblyének 3,2, míg lapát- és kapanyélnek 2,4 méteres darabokat vágtak. „Az alföldiek kényesebbek voltak, nekik hosszabb nyél kellett” – mutatott rá Réz István, hogy a fát a háznál darabolták, de méretezésnél a száradást rászámították.

Hasítás után a darabokat a fejsze fokával kéregtelenítették. Ezt követte a toporral – ami a bárdnál kisebb eszköz – való faragás. A bárdnál nehezebb plankácsot a keményfához használták, míg a bárd a hárs és a fenyő esetében került elő. A gereblyefejnél vigyázni kellett, hogy a fúrás a fa belső, puhábbik felére essen, különben könnyen elhasadt. „Gereblyénél mindig a fogakkal kell kezdeni. Az ember háta is megfájdult, mire a 18-19 centis kuglikból egy kosárnyi fogat faragott a vonókéssel”. A vonókés használata nagy gyakorlatot igényel, aki azzal nem tud szaporán dolgozni, jobb, ha bele sem fog. Ma már nem négyszögletes, hanem hengeres fogakat készítenek.

 

Helybe jönnek érte

A faművelő szerszámokat helyi kovácsok készítették. Valamikor 4-5 is volt a faluban, mára egy sem maradt, az egyedi eszközök apáról-fiúra szálltak. A bognárok is eltűntek a településről, pedig régen 150-200 pár lovat hajtottak, azzal fuvaroztak az erdőgazdaságnak. Már lovat is csak elvétve látni, legföljebb hobbiból tartanak néhányat.

Mai napig „kézre áll” a vonókés, Réz István nyugdíjba vonulva kiváltotta az „ipart”. Kőrist vásárolt, abból készül a favilla, a fagereblye, amiket ma már háztól visznek el a turisták. A tél a kidolgozás ideje, tavasszal „összeveri”, azaz összeállítja a villákat. Amikor kiszáradtak, 15-20 percig forrásban lévő vízbe meríti őket. Füstölni a kemencébe teszi, ahová száz villa fér, kevesebbért nem érdemes alágyújtani. A nyelét csiszolni sose kell, azt elvégzi a mester tenyere.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2017/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

A fa is megújuló energiaforrás

Ha megpróbáljuk elképzelni, hogyan biztosíthatnánk az emberiség számára 2030-ig a „megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiát” – amint azt a globálisan elfogadott fenntartható fejlődési célok előrevetítik –, olyan megoldások juthatnak eszünkbe, mint a napelem, szélturbinák, energianövények, hőszivattyúk, az árapályerőművek és hasonlók.

Lezajlott az erdészek háziversenye a Pétervásárai Erdészeténél

Szép időben, baráti hangulatban zajlott az EGERERDŐ Zrt. Pétervásárai Erdészeténél a 2018 évi háziverseny, ahol az erdészeti versenyszámok egy helyen, a Váraszói-völgyben kerültek megrendezésre.

Nagy István: önálló környezetügy, erősebb Nébih, családi gazdaságok támogatása

Az újonnan létrejövő agrártárcánál visszaadnák a környezetügy megfelelő súlyát, ennek első lépéseként önálló államtitkárságot hoznak létre a szakterületnek - mondta Nagy István az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottságának ülésén.

Iránytű a gazdálkodásban

Az erdőgazdálkodás hosszú távú célját az erdő elsődleges rendeltetése rögzíti, melyet az erdészeti hatóság erdőrészletenként állapít meg. Ez megadja a gazdálkodással kapcsolatos lehetőségeket, ugyanakkor legtöbbször korlátokat is szab. Az elsődleges rendeltetés alapvetően védelmi, közjóléti és gazdasági lehet.

Kutyák zöldítik vissza az erdőtűz sújtotta területeket

Chile történetének legrosszabb erdőtűz-szezonja volt a 2017-es: 1,4 millió angol holdnyi terület (több mint 560 ezer hektár) vált a lángok martalékává, 1500 otthon semmisült meg, és legalább 11 ember vesztette életét. Egy tucatnál is több ország küldött speciális tűzoltókat, hogy segítsék a tűz megfékezését. Mire ez sikerült, csak a füstölgő pusztaság maradt.

Odút a fákra, madarat az odúba!

Május 10-én ünnepeljük a Madarak és Fák Napját. Sajnos azonban nincs túl sok okunk az örömre: bár tölgyerdeink közül kerülnek ki legnagyobb biológiai sokféleségű szárazföldi élőhelyeink, egészségük mára drasztikusan leromlott.

A Hanyi Hódok nyerték a favágóversenyt

Favágók kápráztatták el az érdeklődőket a hét végén Komárom-Esztergom megyében az Országos Fakitermelő Versenysorozat regionális elődöntőjén.

Eggyel kevesebb...

Életkorunk előrehaladtával mind gyakrabban taglóz le bennünket az idő rohanása. Talán ezért is keressük az egyáltalán nem, vagy alig változót. Szinte misztikusan vonz bennünket egy-egy famatuzsálem, melyeken alig látszik az idő múlása. De sajnos ezek száma is fogyatkozik, legutóbb a Mátrában pusztult el egy tölgyfaóriás.

Napirenden a szakma

Az EGERERDŐ Zrt. dolgozóinak fontos feladata az erdőművelés. Ám nem minden szakterület számára egyértelmű, mit is takar ez pontosan. Egy szakmával fűszerezett kiránduláson többek között ebbe a munkába is belekóstolhattak az érdeklődő kollégák.

Döntött az EU: illegálisan vágják a fát a Białowieża-erdőben

Az európai legfelsőbb bíróság döntése értelmében Lengyelország ikonikus Białowieża-erdejében illegálisan kezdték el kitermelni a faállományt. A harc azonban még közel sem ért véget. „Arról, hogy hogyan tovább, még csak most kezdődik a vita” nyilatkozta Przemek Chylarecki, a varsói Lengyel Tudományos Akadémia ornitológusa.