Back to top

Az emlékké váló fenyves

A hegyvidéki fenyőerdőknek utánozhatatlan varázsa van. Égbe törő egyenes törzsek, szabályos ágrendszer, sötétzöld lombsátor. Nappal is sejtelmes félhomály, nesztelen léptek a vastag tűavarban és a gyanta semmihez sem hasonlító illata. Ennek az idillnek hazánkban rövidesen vége lesz.

Középhegységeink mesterségesen létrehozott lucfenyvesei nem viselik el változó klímánk szélsőségeit. Pusztulásuk gyors és megállíthatatlan.

Monoton zúgás hallatszik a Mátra nyírjesi völgyében. Fakitermelő gép falja a fenyőfákat. A technika játszi könnyedséggel választja el a tövétől, fordítja vízszintbe, majd fosztja meg oldalágaitól a bő 25 méteres szálfákat. A gallyazás közben a kívánatos méretre is darabolja és rendezetten rakásolja is a faanyagot. Napi 200 köbméter. Gyors vég ez az éppen ötvenedik nyarát élő fenyvesnek, amely – gazdasági rendeltetése mellett – évtizedeken át szolgálta a nemzetközi erdészeti kutatást.

A történet 1964-ben kezdődött. Az erdészeti kutatóintézetek nemzetközi szövetsége (IUFRO) 14 ország – köztük hazánk – részvételével közös lucfenyő származási kísérletet indított. Ezeregyszáz származási helyről gyűjtöttek magot és neveltek csemetét Németországban, majd azokat a résztvevő országok 20 kísérleti helyén – meghatározott paraméterek és rendszer szerint – elültették. Így került a Mátrába is egy ültetvény. A kísérletben elsődlegesen arra keresték a választ, hogy az adott termőhelyeken az egyes származások mekkora produktumra képesek. A fél évszázad alatt aztán számos más – például ökológiai, genetikai, erdészeti – vizsgálatot is végeztek.

Rendkívül fáradságos volt az 1968-as erdősítés. A csemeték gyökerén lévő „idegen” földet ültetés előtt – az illetékes hatóság előírása szerint – le kellett mosni. A rendkívül száraz tavasz miatt pedig tartályból is locsolták a 11 hektáros ültetvényt. A szorgalom meghozta gyümölcsét; a 2 x 2 méteres hálózatba elültetett csemeték többsége megeredt és növekedésnek indult. Az állomány fejlődésének figyelemmel kísérése, a faegyedek adatainak folyamatos felvételezése hasonló szorgalommal és precizitással történt; rövid úton bebizonyosodott, hogy a nemzetközi kísérleti hálózat magyar tagja például állhat a többi előtt.

Az európai erdészeti kutatóintézetek vezetőinek látogatása a kísérleti területen 1973-ban (bal szélen dr. Szőnyi László)
Az európai erdészeti kutatóintézetek vezetőinek látogatása a kísérleti területen 1973-ban (bal szélen dr. Szőnyi László)

Az évtizedek múlásával a kísérlet eredeti célja okafogyottá vált. A melegedő klímánkban már nemcsak nálunk, hanem egész Közép-Európában bizonytalanná vált a lucfenyő fenntartása. Éppen ez az új, globális probléma jelölte ki az új kutatási célt – a fafajok genetikai változatossága, az egyes származások eltérő ellenálló képességéből adódó lehetőségek kihasználása az egyik lehetséges válasz a klímaváltozás kihívásaira. Így lett egy eltűnő fafaj egész Európát reprezentáló gyűjteménye pótolhatatlan érték és ékes példája az erdészeti szakemberek hosszú távú, emberöltőkön átívelő gondolkodásmódjának.

A májusi találkozón (balról): prof. Mátyás Csaba, dr. Szőnyi László, Ujváriné dr. Jármay Éva és Szőnyi János
A májusi találkozón (balról): prof. Mátyás Csaba, dr. Szőnyi László, Ujváriné dr. Jármay Éva és Szőnyi János

Tíz évvel ezelőtt egy júniusi szupercella mély sebet ejtett a kutatási területen. A kísérlet mulandósága mindennapos gonddá vált. 2014-ben elhívtuk az érdekelt kutatókat, az érintett hatóságok képviselőit a közös fenntartási stratégia kialakítására. Az időjárás változásából fölerősödött szúkár egyre nagyobb területrészeken harapódzott el. Az utolsó csepp pedig az idei áprilisi tél volt abban a bizonyos pohárban. A terület alsó felén a száradás és a tavaszi hóvihartól bekövetkezett koronacsúcs- törés oly mértékű volt, hogy az állományrész kitermelése lett az egyetlen helyes lépés.

E drámai helyzetben szívmelengető érzés volt, amikor májusban ellátogattak a fenyvesbe az annak létrehozásán és fenntartásán dolgozó szakemberek: a 96 éves dr. Szőnyi László (családjának négy generációjával), Ujváriné dr. Jármay Éva és prof. Mátyás Csaba akadémikus. Mi, a terület felelős gazdái ezentúl azon dolgozunk, hogy a kísérlet maradványát minél tovább fenntartsuk.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2017/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Ne szemetelj!

Különböző megfogalmazásban erre szólítanak föl azok a táblák, melyeket már négy éve helyezett ki az erdőgazdálkodó a leglátogatottabb dél-mátrai kirándulóhelyeken. Üzenetük egységes: a szemét nem az erdőbe való, ha utunk során megtermeltük, vigyük is magunkkal hazáig.

Ircsi fonodája

Bevallom, amíg nem ismertem Bene Ircsi díszüvegfonásait, nekem bizony kosárfonás, demizsonfonás, üvegfonás, egyre ment. Nem tudtam, hogy a különbség olyasféle, mint a fatáblára krétával rótt betűk, és a finom papírra, tollal írt, gyöngybetűs szöveg között – hisz mindkettő olvasható, de más a jellegük és funkciójuk. A kosarak rusztikus szépsége mellett a díszüvegfonás filigrán mívessége is másfajta használatról vall.

A talajtól a ritka fotós pillanatokig

Limp Tibor családi indíttatásból lett erdész, édesapja mai napig aktívan dolgozik egy társerdőgazdaságnál. Mint bevallja, az orvosi tanulmányoktól egy gimnáziumi biológia órán végignézett boncolás tartotta vissza. Ma nem csak a Pilisi Parkerdő Zrt. Bajnai Erdészetének műszaki vezetője, de elismert talajtani szakember, a bálványfa elleni küzdelem élharcosa és elkötelezett természetfotós.

Az egri füvesember tanácsai

A jó idő beköszöntével a természet gyógyító kincseivel ajándékozza meg az erdőn mezőn járókat. Az, aki figyelmes sok gyógynövényt gyűjthet. Számos esetben még azok is hasznosak, melyek elsőre kiirthatatlan gyomnövénynek tűnnek.

Őzbakot fogtak Kecskemét belvárosában

Napok óta több bejelentés érkezett a rendőrségre arról, hogy őzet láttak Kecskemét belvárosában. A rendőrök keresni kezdték és a járőrök kedd délután megtalálták a belváros egyik utcájában.

Nem vágják tarra, csak felújítják

Soron kívül felülvizsgálják Sóstón az erdei tornapálya fáit a szakemberek, mert az elmúlt hétvégén egy élő fa mintegy 20 centiméter átmérőjű oldalága lehasadt, nem kis riadalmat keltve az ott tartózkodó kisgyermekes szülőkben. Az tarvágás azonban nem indokolt, csupán nevelővágást végeznek, így az erdei tornapálya "zöld képe" is megmarad.

Ahol az erdő és a zene összefonódik

A 15 éve megfogalmazott célok nem változtak: az erdő, a zene, a művészetek erejével a környezettudatos, fenntartható életvitel irányába mozdítani az embereket, hangzott el a Muzsikál az erdő – Mátrai Művészeti Napok idei eseménysorozatának beharangozóján. A bővülő, a kultúrát és az erdők világát a helyi értékekkel ötvöző programsorozatot a kezdetektől támogatja az Országos Erdészeti Egyesület.

Mindent megbillogoznak a Zalaerdő Zrt.-nél

Az utóbbi időszakban óriási méreteket öltött a Zalaerdő Zrt., illetve a földhasználók területein a villanypásztor-berendezések, akkumulátorok eltulajdonítása, de a tolvajok bizony nem kímélik a vadvédelmi rendszerhez tartozó vezetékeket és karókat sem.

Életet ment a gombaszakértő

Itt a gombaszezon. A piacokon egyelőre még nem árulják tömegesen a telepes finomságokat, de már találkozhatunk vadon szedett példányokkal. Ezeket pedig minden esetben érdemes bevizsgáltatni.

Személyes élményekből kalandkönyvek

A gyerekkori élmények, a tájékozódási futások és a terepi geológusi hivatás alatt szerzett ismeretek birtokában először túravezetésre vállalkozott Balogh Tamás. Aztán elindított egy terepi futóverseny-sorozatot, majd meg­írta az első kalandkönyvét szülővárosáról, Egerről és az azt ölelő Bükkről. Azóta további három kötet is készült a Káli-medence, a Duna­kanyar és a Dunazug fölfedezé­séhez.