Back to top

Az erdészeti szakma is elismeri Reviczky Gábort

Reviczky Gábor sok jó percet szerzett már a nézőknek remek karakter-alakításaival, színházi és filmszerepeivel. Hosszú pályáját Jászai-díjtól Kossuth-díjig számos elismerés kíséri. Nemrégiben azonban a népszerű színművész új oldalát ismerhette meg a közönség, és értékelte az erdészeti szakma. Az Erdők Világnapja alkalmából Pro Silva Hungariae Emlékplakettet kapott.

Ez alkalomból ráckevei otthonában kerestük fel. Beszélgetésünket a kertben kezdtük, de hamarosan a közeli, vadregényes Duna-parton folytattuk, hiszen Reviczky Gábor szenvedélyes horgász, sőt horgásznagykövet.

● „Vizes ember” hírében áll, hogy lett ebből erdei siker?

– A Duna Tévében 40 részes sorozatot készít Békési János producer Nemzeti kincsünk az erdő címmel, amiben narrátorként veszek részt. Ahogy a gyerekeknek szóló, Erdő bácsi meséi című rajzfilmekben is. És készül a Reviczkyvel az erdőben többrészes, félórás sorozat is, melynek műsorvezetője leszek. János előzőleg horgászfilmekkel foglalkozott, onnan ismerjük egymást, így jutottam eszébe. Én is csináltam horgászműsorokat éveken át, versenyzőkkel beszélgettem, akik nagyon értenek a horgászathoz. Érdekelt, milyen trükköket tudnak.

● Az erdei műsorok terepén is ilyen otthonosan mozog?

– A Nemzeti kincsünk szövegét profi erdészek írják. Tisztelem az igényességüket, de néha azt kértem, ne legyen annyira szakmai a narráció, mert ez a nagyközönségnek szól. Az erdőt meg kell szerettetni, a műsor nem lehet olyan, mintha a törvénykönyvet olvasnánk fel! Az szakszerű ugyan, de senki se érti. Remek emberek az erdészek, fontos munkát végeznek, jó, ha megismerjük őket. Az erdő pedig élményt adó, fantasztikus kincse a Földnek!

● Önnek milyen személyes élményt ad víz és erdő, a két legszebb természeti közeg?

– Régebben rengeteget jártam a Tiszára. Ott gyakorlatilag az erdőben laktunk. Akkor még lehetett, sajnos mára ennek véget vetettek. De az erdővel mindig is különleges kapcsolatom volt. Jól példázza ezt egy történet. Koncz Gabi és barátja, Király Robi egri szobrász közösen vadásztak. Egyszer hárman mentünk a Tiszára, hogy majd vadászat után együtt pecázunk. Engem ott hagytak horgászni, ők meg vadászni mentek. Semmit nem láttak, semmit nem lőttek. Ezalatt mellém jött két őz, vaddisznó és egy vidra is ott úszkált előttem. A vad odajött hozzám, a horgászhoz…

● Vadászik is?

– Én nem! Nem szeretem, ha látom az áldozatomat. Ezért jó a horgászat, mert nem tudom, mi lesz a horgon. És ott még van esélye elmenni. Vadászatnál, ha ráfogták a puskát, nincs esélye.

● Ahányan vízre mennek, annyiféle okból szeretik. Mit élvez legjobban a horgászatban?

– A természet és a víz közelségét. Vallom, hogy az emberhez legközelebb a víz áll, hiszen az életünk is a magzatvízben fejődik ki. Ha valaki irtózik a víztől, akkor valami baj történhetett az illetővel, még az anyaméhben. Nagyon szeretek közvetlen kapcsolatban lenni a vízzel, horgászni is csónakból esik jól, hogy érezzem a víz mozgását. Volt régebben egy komoly hajóm is: hatalmas pergető hajó, forgó ülésekkel, „50 lovas” Honda motorral, kormányművel. Visszaadtam az eredeti gazdájának. Majd csináltatok egyet, de csak akkor, ha ismét lesz vízparti házunk. Ott élni külön világ. Nyári hajnalban ébredve kilépni egy kávéval, és látni a folyót, nagyszerű érzés!

● Van az országban legkedvesebb tájegysége, nagy vize?

– Mindegyik teljesen más. A Tisza lágyabb, barátságosabb, selymes a vize, míg a Duna ridegebb, a vize kemény. Ezt jelzi, hogy ragadozó halakat a Dunában ezüstös fényű villantókkal lehet fogni, arra szívesebben vág rá, mondjuk a csuka. A Tiszában inkább a réz színűt használják. Nagyon szeretem a Körösöket, azok környezete a legszebb. Imádom a Balatont is, selymessége és szüntelen változó színei miatt. Télen, nyáron, vihar előtt, vagy napsütésben – minden pillanatban más. Utánozhatatlan! Nem beszélve az ott fogott halról. Érdekes, hogy a tó színe miatt a balatoni süllőt külön fajnak akarták elismertetni, mert sehol a világon nincs ilyen szép színű süllő. Minden hal fölveszi a környezete színét. Míg a Tiszában zöldes-feketébb, addig a Balaton tiszta, gyönyörű vizétől, szürkés, homokos medrétől egyedülállóan ezüstös a süllő.

● Vérbeli horgásztól illik érdeklődni a legemlékezetesebb fogásról.

– Nem fogtam túl nagyokat, 37 kilós busát, 22 kilós harcsát. De a 16. születésnapomon megakasztottam egy igazán nagy harcsát Bánhidán. Összevissza vagdalta a kezemet a zsinór, mégse tudtam megfogni. Amit sose felejtek el: Tiszafüreden a híd fölött csurogtam lefele, és épp a pillérnél kuttyogattam. A harcsa mielőtt támad, buborékokat nyom ki általában, mint a szódabuborék. De akkor diónyi méretűeket fújt! Tehát hatalmas példány volt. Támadott, de nem találta meg a csalit. Remegtem az izgalomtól, hatszor mentem vissza! Nem jött soha többet… A ’90-es években a délszláv háborút végighorgásztam a kislányommal a Dráván. Egy kiadós eső után a megyei főállatorvos barátom elvitt minket gombászni a kocsányos őstölgyesbe. Másfél óra alatt mindenki teleszedte a zsákját vargányával. Az volt a legjobb horgászat életemben, nagy zsáknyi „fogással” tértünk haza!

● Ilyen mély kötődés jobbára gyerekkori „szerelemből” fakad. Mikor ejtette rabul a természet?

– Tatabányán születtem, és ötévesen már lejártam a közeli tóra pecázni. Apám dolgozott, édesanyám beteg volt, fiatalon meg is halt, így hamar önállósodtam. Kezdettől otthonos voltam az erdőben is. Pár lépésre volt a Vértes. Gyerekkorunkat öcsémmel a Turul-szobornál és a Szelim-barlangnál töltöttük. Az ’50-es években nem voltak bolti játékok, játszottunk, amivel tudtunk. Rengeteg háborúból visszamaradt fegyvert, lőszert találtunk az erdőben. Ez minden kiskölyköt izgatott, mániánk volt, hogy aknákat szedtünk szét és robbantgattunk. Tragédiák is történtek ebből. Télen nagy hó volt, az erdőben síeltünk, és őzeket etettünk. Később nekem is lett őzem, mikor láttam a Cimborák című, híres Homoki filmet. A vizsla és a tacskó, Fickó meg Pletyka mellé így került Mucus, a gida. Ő lett a legjobb házőrző! Viszont a léckaput folyton javítani kellett, mert ízekre szedte, ha jött a postás.

● Úgy tartják, fölcseperedve a szelíd őzbak is veszélyessé válhat.

– Ez lett a veszte szegény Mucusnak. Nagyanyámnak még megvolt a ciklusa, és mikor már kijött az őzem kis agancsa, nekitámadt. Elkerült hát a háztól, a bányaőrökhöz. Egyikükkel megbarátkozott, de a másiknak nekiment, és az lelőtte. Így vörösboros őzpörköltként végezte.

● Kutyája viszont most is van, három virgonc spániel személyében. Sikerült a természet iránti vonzalmát átadni a saját gyerekeinek is?

– Zsombi fiammal szívesen horgászunk együtt, a legnagyobb lányom a Balatonnál lakik a családjával, a férje erdőjáró fotós és vadász. A négy unokám is imádja a tavat, Máté már nagy horgász! Pici korban kell megszerettetni a természetet, de nem szabad erőltetni semmit. Vinni kell őket, fölkelteni az érdeklődést, és hagyni, hogy a maguk kedvére fölfedezzék.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2017/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Kalandos életút az erdő varázsában

Nem csak magas termetével tűnik ki a tömegből, észjárásával, több mint fél évszázados szakmai tapasztalatával, énekes kedvével, jóízű humorával a mai napig meghatározó tagja az erdész közösségeknek Schmotzer András.

Átfogó természetvédelmi munka kezdődik a Túr mentén

A Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) és a szatmárnémeti központú Erdélyi Kárpát Egyesület a Túr folyó menti védett területek természetvédelmi kezelésének megalapozását és bemutató infrastruktúrájának fejlesztését valósítja meg 643,7 ezer euró összköltségvetésű közös projektben, az Interreg V-A Románia-Magyarország program támogatásával.

Indul a gombaszezon a Bakonyban és a Balaton-felvidéken is

Beindult a gomba a Balaton-felvidéki és a bakonyi erdőkben. Kelli Lajossal, a veszprémi piac szakellenőr úgy látja, a tipikus őszi gombák még csak mutatóban vannak, remélhetőleg azokból majd októberben lehet sokat találni.

Újabb "gyógytanösvényt" adtak át

Kardióösvényt alakítottak ki Budapest XII. kerületében, a Normafán, a túraútvonal elsősorban szív- és érrendszeri vagy magas vérnyomás betegséggel élők, valamint cukorbetegek számára készült, de egészséges embereknek is ajánlják betegségmegelőzés vagy állapotfelmérés céljából.

Mesehős lett Rezét gőzös

Már a második kötetét mutatták be annak a mesekönyvsorozatnak, melynek főszereplői a valóságban is szolgálatot teljesítő mozdonyok, a helyszínek pedig az erdei vasutak állomásai, és azok a csodás tájak, ahol a keskenynyomtávú szerelvények zakatolnak.

Ukrán-magyar összefogás a rókaveszettség ellen

Három évre szóló megállapodást kötött az Agrárminisztérium és az ukrán szaktárca a rókaveszettség-felszámolási program végrehajtásáról.

Szarvasoktól hangos az erdő

Szombat este kisvonatra szállhattak mind azok, akik gímszarvasok énekére voltak kíváncsiak. Kora este, 5 órakor a felsőtárkányi állomásról családokkal, baráti társaságokkal megtelt szerelvények gördültek ki a Stimecz-ház állomás felé, ahol az EGERERDŐ Zrt. szakemberei szeretettel fogadták a népes társaságot.

Tapasztalatcsere a fenntartható erdőgazdálkodásról

A gazdasági, társadalmi és természetvédelmi elvárások közötti harmóniát biztosító többcélú erdőgazdálkodás tapasztalatainak átadását segíti az az Európai Unió által finanszírozott projekt, amelynek keretében hazánkban üdvözölhetjük a georgiai környezetvédelmi és mezőgazdasági miniszterhelyettest és delegációját – mondta az Agrárminisztérium miniszterhelyettese a georgiai (grúz) szakemberek fogadásakor.

Zsákmány és látványosság: a jávorszarvas

Lehet-e egy szarvas haszonállat? Természetesen lehet, hiszen világszerte nem ritkák a szarvasfarmok, ahol jobbára az agancsukért és/vagy húsukért körbezárt területen tenyésztik őket. Ám, hogy egy vadon élő, tehát nem tenyésztett állat haszonállattá váljon, az mégiscsak furcsa. Ezért különleges a Svédországban élő jávorszarvas, amelynek húsa jelentős helyet foglal el a helyi gasztronómiában.

A Vendvidék kincsei: tökmagolaj, hajdina és köles

Az ország legnyugatibb részén, közel a Hármashatárhoz, ahol Ausztria, Szlovénia és Magyarország találkozik, él a hajdan vendnek nevezett közösség, a 6. században a területre költözött szlovénség. A Rába folyótól délre elterülő, 94 négyzetkilométeres Szlovén Rába-vidéknek nemcsak adottságai, története sajátos, a konyhája is különleges.