Back to top

Karvezető motoron

A jó hangulat, a vidámság és az önfeledt szórakozás mindenkinek garantált, aki ellátogat Tatár Csaba bármelyik fúvószenekarának koncertjére. A klasszikusok mellett a Gangnam style, ByeAlextől a Kedvesem, a Copacabana, a King Kong vagy a Karib-tenger kalózainak zenéje sem okoz fejtörést a zenekarok tagjainak – műfajok sokszínűsége és humoros, néha meghökkentő látványelemek jellemzik a fellépéseket.

Fotó: Varga György
Tatár Csaba négy zenekart vezet, tanít a nagykanizsai zeneiskolában, néha trombitál, szereti az állatokat és imád motorozni. A sárbogárdi fiatalember kalandos úton került Nagykanizsára, amit egyáltalán nem bánt meg, hiszen a zalai városból is bejárta az országot különböző zenekarokkal.

● A vénádban van a zene szeretete. Családi örökség, vagy egészen más úton cseppentél ebbe a világba?

– Sárbogárdon ének-zene tagozatos általános iskolába jártam, a szüleim mindketten pedagógusok. A negyvenfős osztályunkból több mint harmincan jártunk zeneiskolába is, és tanultunk valamilyen hangszeren. A bátyám akkoriban a városi fúvószenekarban játszott, amit sok osztálytársammal együtt nagyon irigyeltem. A zenekart ugyanis Várhegyi Henrik vezette, aki az Operaházból került oda, a mélyrézfúvós kollégájával együtt, és szuper zenekart hoztak össze. Örömömre én is bekerültem, dicsőség volt ott játszani. A váci zeneművészeti szakközépiskolában tanultam tovább, aminek a végén aztán majdnem abba is hagytam a zenélést, mert bármily hihetetlen, kétszer szúrtam el a felvételit a zeneművészeti főiskolára azzal, hogy izgultam, és bátortalan voltam. Így egy külkereskedelmi iskolában találtam magam.

● Mi hozott végül Kanizsára fúvósként?

– A Nagykanizsáról származó Papócsi Robi barátomtól tudtam meg, hogy megüresedett egy rézfúvós állás a helyi zeneiskolában, ha vállalom, fizetik a tanulmányaimat is. Akkor már nem voltam annyira bátortalan, így a harmadik felvételim sikerült, és elkezdtem Pécsre, a zeneművészeti karra járni. Hétközben tanítottam Kanizsán, hétvégén esti tagozatra jártam Pécsre, onnan Kiskunfélegyházára mentem az ottani fúvószenekarral próbálni. Sőt, az ottani rapmetál bandának is oszlopos tagja voltam. A kiskunfélegyházi fúvószenekar már akkor is az ország egyik legjobbjának számított.

Fotó: Varga György
Mivel kezdetben nem volt elég óraszámom, összehoztam egy zenekart Kanizsán. Igencsak megnehezítette a dolgom a kevés növendék, ráadásul nagyrészük kezdőként került a szárnyaim alá. Nem tudtak kottát olvasni, még a hangszerrel is csak ismerkedtek. Aztán pár év múlva kaptunk egy osztrák felkérést, akkor sikerült a kollégáimmal összeimádkozni a nagyobbakat is. Olyan sikerünk lett, hogy az idősebbek is elkezdtek velünk próbálni, és nekem is megjött a kedvem a zenekarozáshoz. Ráadásul a volt tanáromtól, Várhegyi Henriktől és Rovó Andrástól — aki Letenyén, majd Lentiben tanított —, megkaptam a teljes kottagyűjteményüket. Korábban a fúvószenekarvezetők kézzel körmölték a kottákat, külön az összes szólamot. Amikor mi elkezdtük, már fénymásolatokhoz is hozzá lehetett jutni, de csak nagyon nehezen, hiszen a karmester kezében óriási kincsnek számított.

●Mesélj picit a zenekaraidról!

A Karos Fúvósegyüttes oszlopos tagja volt korábban Gál Sándor, a Zalaerdő Zrt. kerületvezető erdésze, aki egyedülálló módon kétszer nyerte el az Év erdésze díjat. Mostanában ideje már nem engedi, hogy aktívan zenéljen, de részt vesz a zenekar életében. Négy fia továbbra is Tatár Csaba mellett zenél.

– A négy zenekarból három komoly megmérettetéseken szerepel: a Nagykanizsai Fúvószenekar, amely az Olajbányász Fúvószenekarral 2011-ben egyesült, a zeneiskola ifjúsági zenekara, illetve a Karos Fúvósegyüttes. Utóbbiakkal nemrégiben értünk el arany minősítést könnyűzene és show kategóriában. A negyedik, az alsósokból összeálló gyermekzenekar még nem lép fel, alapozzuk a tudásukat, de nagyon is működőképes és ügyes kis csapat. Táborozni az ifjúsági zenekar tagjaival szoktunk, akikkel idén országos másodikak lettünk, közülük már sokan próbálnak a naggyal is.

●Több állandó programotok is van: az újévi koncert, a nagykanizsai Sör- és Fúvószenei Fesztivál, az immár hagyományos Mikulás-koncert, és most már negyedik alkalommal léptek fel a Zalai Vadászati Évadnyitón augusztusban, a Sohollári-völgyben. Rengeteg próba, egyéb, előre nem látható programok, tanítás, és még a Kanizsa Big Bandben is zenélsz. Mikor van időd másra, és ha akad szabadidőd, mivel töltöd?

– Nagyon kedvelem a veterán járműveket, a bátyámmal, Zolival közösen építettük-szépítettük az első ilyen járgányomat, egy 1964-es Wartburgot. Az első motoromat is ő építette. Oldalkocsis Pannóniámat egy defekt miatti baleset után eladtam. Akkor a gyermekeim még nem voltak 10 évesek, és sokszor ültek együtt az oldalkocsiban, szerencsére akkor éppen nem… Aztán a chopperek kezdtek érdekelni, most egy Harley Davidsonom van, ez egy kicsit magasabb, sportosabb fazon, olyan „cafe raceres”. A motorozás felszabadít. Amikor befejezzük a háromórás próbát – melynek során gyakran elfelejtek szünetet tartani, mert mindenki annyira élvezi –, újabb adag energiára van szükségünk. Ilyenkor nincs annál jobb érzés, mint felülni a motorra, és kiszellőztetni a fejemet.

Fotó: Varga György
●Említetted a gyermekeidet…

– Igen, két gyermekem van az előző házasságomból. Anna lányom 15 éves lesz, szeptemberben megy a kanizsai Batthyány Lajos Gimnáziumba. Ő nem tanult zenét, bár a trombitálásba kicsit belekóstolt. Osztályelsőként kitűnő tanuló, remélem, ezt a jó szokását a jövőben is megtartja. A 12 éves Ádám fiam nagyon sokoldalú gyerek: kerékpározik, focizik, horgászik, és nagyon ügyesen trombitál. Olyan szintű darabokat játszik, mint én annak idején a zeneművészeti középiskola harmadik évfolyamán. Erőltetni nem szeretném, de remélem, egyszer úgy dönt, hogy komolyan a zenéléssel foglalkozik… Nemrég nősültem másodszor, feleségem, Zsuzsi hozzám hasonlóan zenél és motorozik, főállásban pedig rendőr. Családi házunkban együtt élünk egy arapapagájjal és egy franciabulldoggal, a kerti tóban halaink vannak, és egy teknős is hozzátartozik a családi állatkerthez. Szeretünk kirándulni is, szívesen járjuk az erdőket, a tavak környékét, biciklizünk a Balaton körül, és az útba eső barlangokat se hagyjuk ki. Ezeken a programokon még a nehezen kimozdítható gyermekeim is szívesen részt vesznek.

Steyer Edina

Zalaerdő Zrt.

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2017/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Ne szemetelj!

Különböző megfogalmazásban erre szólítanak föl azok a táblák, melyeket már négy éve helyezett ki az erdőgazdálkodó a leglátogatottabb dél-mátrai kirándulóhelyeken. Üzenetük egységes: a szemét nem az erdőbe való, ha utunk során megtermeltük, vigyük is magunkkal hazáig.

Ircsi fonodája

Bevallom, amíg nem ismertem Bene Ircsi díszüvegfonásait, nekem bizony kosárfonás, demizsonfonás, üvegfonás, egyre ment. Nem tudtam, hogy a különbség olyasféle, mint a fatáblára krétával rótt betűk, és a finom papírra, tollal írt, gyöngybetűs szöveg között – hisz mindkettő olvasható, de más a jellegük és funkciójuk. A kosarak rusztikus szépsége mellett a díszüvegfonás filigrán mívessége is másfajta használatról vall.

A talajtól a ritka fotós pillanatokig

Limp Tibor családi indíttatásból lett erdész, édesapja mai napig aktívan dolgozik egy társerdőgazdaságnál. Mint bevallja, az orvosi tanulmányoktól egy gimnáziumi biológia órán végignézett boncolás tartotta vissza. Ma nem csak a Pilisi Parkerdő Zrt. Bajnai Erdészetének műszaki vezetője, de elismert talajtani szakember, a bálványfa elleni küzdelem élharcosa és elkötelezett természetfotós.

Az egri füvesember tanácsai

A jó idő beköszöntével a természet gyógyító kincseivel ajándékozza meg az erdőn mezőn járókat. Az, aki figyelmes sok gyógynövényt gyűjthet. Számos esetben még azok is hasznosak, melyek elsőre kiirthatatlan gyomnövénynek tűnnek.

Őzbakot fogtak Kecskemét belvárosában

Napok óta több bejelentés érkezett a rendőrségre arról, hogy őzet láttak Kecskemét belvárosában. A rendőrök keresni kezdték és a járőrök kedd délután megtalálták a belváros egyik utcájában.

Nem vágják tarra, csak felújítják

Soron kívül felülvizsgálják Sóstón az erdei tornapálya fáit a szakemberek, mert az elmúlt hétvégén egy élő fa mintegy 20 centiméter átmérőjű oldalága lehasadt, nem kis riadalmat keltve az ott tartózkodó kisgyermekes szülőkben. Az tarvágás azonban nem indokolt, csupán nevelővágást végeznek, így az erdei tornapálya "zöld képe" is megmarad.

Ahol az erdő és a zene összefonódik

A 15 éve megfogalmazott célok nem változtak: az erdő, a zene, a művészetek erejével a környezettudatos, fenntartható életvitel irányába mozdítani az embereket, hangzott el a Muzsikál az erdő – Mátrai Művészeti Napok idei eseménysorozatának beharangozóján. A bővülő, a kultúrát és az erdők világát a helyi értékekkel ötvöző programsorozatot a kezdetektől támogatja az Országos Erdészeti Egyesület.

Mindent megbillogoznak a Zalaerdő Zrt.-nél

Az utóbbi időszakban óriási méreteket öltött a Zalaerdő Zrt., illetve a földhasználók területein a villanypásztor-berendezések, akkumulátorok eltulajdonítása, de a tolvajok bizony nem kímélik a vadvédelmi rendszerhez tartozó vezetékeket és karókat sem.

Életet ment a gombaszakértő

Itt a gombaszezon. A piacokon egyelőre még nem árulják tömegesen a telepes finomságokat, de már találkozhatunk vadon szedett példányokkal. Ezeket pedig minden esetben érdemes bevizsgáltatni.

Személyes élményekből kalandkönyvek

A gyerekkori élmények, a tájékozódási futások és a terepi geológusi hivatás alatt szerzett ismeretek birtokában először túravezetésre vállalkozott Balogh Tamás. Aztán elindított egy terepi futóverseny-sorozatot, majd meg­írta az első kalandkönyvét szülővárosáról, Egerről és az azt ölelő Bükkről. Azóta további három kötet is készült a Káli-medence, a Duna­kanyar és a Dunazug fölfedezé­séhez.