– ez a központi kérdés egy ma kezdődött tréningen, amelyet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szervezett a litvániai Kaunasba. Az eseményen állategészségügyi intézmények képviselői és erdőgazdálkodással foglalkozó szakemberek vesznek részt Bulgáriából, Észtországból, Fehéroroszországból, Lettországból, Litvániából, Magyarországról, Moldovából, Németországból, Romániából és Ukrajnából.
A sertéspestis egy lázas tünetekkel járó vérzéses vírusfertőzés, amely akár a teljes fertőzött állatállomány pusztulását is okozhatja. Emberre nem veszélyes, de társadalmi-gazdasági, kereskedelmi és élelmiszer-biztonsági következményei jelentősek. Az Afrikából származó betegség tüneteit az állatokon először 2007-ben a Kaukázusban észlelték, majd Grúziából kiindulva végigsöpört Kelet-Európán: elérte Örményországot, Oroszországot, Ukrajnát, Fehéroroszországot, Moldovát, Litvániát, Lengyelországot, Lettországot, Észtországot, Csehországot és Romániát is. Bár Magyarországon még nem történt fertőzés, ám továbbra is veszélyeztetett, főleg a sertés- és vaddisznóállományoknál jelent kockázatot. A legkézenfekvőbb védekezés, az általános vakcinázás pedig egyelőre nem megoldott.
– mondta a litvániai esemény kapcsán a FAO budapesti szakértője, Daniel Beltran-Alcrudo. – Valószínűleg a populáció sűrűségén és azon is múlik, mennyire van érintkezés a vadállatok és a házi sertések között. Az állategészségügyi szolgálatok sokszor nem számolnak a vadállatokkal, ezért a betegség sikeres kezeléséhez fontos, hogy egyetértés és együttműködés alakuljon ki köztük és a vadgazdálkodók, vadászok között.
Úgy vélte, „Az afrikai sertéspestis kezelése a vaddisznónál” című tréning továbblendítheti egy közös stratégia kialakításának az ügyét is, hogy a betegség ne tudjon a fertőzésmentes országokba – mint Magyarország – is eljutni.
– Ha a betegség egyszer elterjed a vaddisznó-állományban, a hatékony kontroll igen nehézkesség válik. A cél ezért az lenne, hogy minimálisra csökkenjen a kapcsolat a vadállomány és a házi sertés között, ami kerítésekkel, a szabadtartás visszafogásával és az állati maradványok megfelelő kezelésével érhető el – tette hozzá a szakértő.
Daniel Beltran-Alcrudo szerint az afrikai sertéspestis terjedésének kezelése a vadállományban egyelőre vitatott kérdés. Lehetséges megoldás ugyan az elhullott állatok összegyűjtése és eltávolítása, majd a helyszín fertőtlenítése, és ez erőforrás-igényes tevékenység, de az Európai Unión belül széles körben és sikeresen alkalmazott módszer járvány idején. A vadászat miatt a vaddisznók nagyobb területet járhatnak be, hatótávolságuk nő. A területek bekerítése, a vadriasztók használata, a kiegészítőetetés már problémásabbak és megítélésük sem egységes. A vadászok, vadásztársaságok ezért fontos partnerek a betegség felismerésében.
