0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Termesszünk homoktövist!

A homoktövis az utóbbi néhány évben nagy népszerűségre tett szert: kimagasló C-vitamin-tartalma miatt betegségmegelőző és bizonyos betegségeket gyógyító gyümölcsként tartják számon. Gyümölcslevek, lekvárok, szörpök alapanyaga, de fanyar, kesernyés íze miatt rendszerint nem önmagában, hanem más gyümölcsökkel társítják.

A homoktövis (Hippophaë rhamnoides) bogyóinak gyógyhatásait már az ókorban fölismerték. Az ókori görögök a leveleit és a fiatal hajtásait adták a lovaknak, amitől a szőrük egészséges és szép fényű lett.

Innen ered a növény tudományos elnevezése: hippos = ló, phaos = fény, ragyogás.

Tibetben már az időszámításunk előtti 11. században írásos művekben említik, a kínai császárok gyógyításakor is használták. Hippokratész is említést tett róla, gyomorbetegségek gyógyítására használta.

Európában és Ázsiában többfelé megtalálható, hazánkban is előfordulnak vad állományai. Az ezüstfafélék családjának tagja, levelei és termései is sokban hasonlítanak a jól ismert ezüstfáéhoz. 1,5-4 méter magas, tövises, gyökérsarjakkal terjeszkedő cserje. A levelei szórt állásúak, 5-8 centiméter hosszúak, lándzsa alakúak, ezüstösek, a fonákuk pikkelyszerű szőrökkel sűrűn fedett.

Kétlaki növény, a porzós és a termős virágok külön egyedeken fejlődnek, a lombfakadás előtt, március végén, április elején nyílnak.

A termős virágok tömött fürtben, a porzósok rövid füzérekben állnak a vesszők végén. Szélbeporzásúak, de a termős virágokat a rovarok is szívesen látogatják. Csonthéjas termése változatos alakú, színű és méretű: lehet megnyúlt, hengeres, illetve gömbölyded is, a színe a sárgától a narancsvörösig terjed. A legkorábbi fajták július közepétől, a késeiek szeptember közepén – végén érnek.

Vitaminbomba

Az európai orvoslás csak nemrégiben fedezte föl a homoktövist. C-vitamin-tartalma a citroménak a tízszerese. A-, B1-, B2-, B6-, B8-, B9-, K-, P- és E-vitamint tartalmaz, ez utóbbi több, mint ami a kukoricában vagy a szójababban mérhető. omega-3, omega-6, omega-9, omega-7 zsírsavakban és a szitoszterin nevű koleszterincsökkentő anyagban gazdag olaját sebek, fekélyek kezelésére használják. Szövetregeneráló, gyulladáscsökkentő hatását klinikai kísérletek is bizonyították. Roboráló, immunerősítő tulajdonsága miatt az űrhajósok étrendjében is szerepel. Télen-nyáron ajánlatos fogyasztani: nyáron a bőrvédő hatása miatt – véd az erős UV-sugárzás károsító hatásaitól –, télen pedig mindennapos fogyasztása segít a megbetegedések megelőzésében, és vitaminokkal látja el a szervezetet.

A laza, homokos, kissé savanyú kémhatású, mészmentes, nedvességben bővelkedő, tápanyagban gazdag, levegős talajokat szereti. Ne ültessük bel- és pangóvizes területre, mert az a csemeték pusztulását okozhatja. Ugyanakkor rosszul tűri a szárazságot, a rendszeres öntözést különösen az ültetést követő két évben igényli. Házikertben elegendő 3 × 2 méteres sor- és tőtávolságot tartani. A 40 × 40 × 40 centiméteres ültetőgödör aljára tegyünk 3-4 kilogramm marhatrágyát, arra szórjunk egy-egy evőkanálnyi szuperfoszfátot és kálium-szulfátot. Képezzünk a tövek körül tányért az öntözéshez, és legalább 30 centiméter mélységig áztassuk át vízzel a talajt.

Hidegtűrő növény, Szibériában a mínusz 40 fokos telek sem ártanak neki, korán nyíló virágai mínusz 12 C-fokon sem károsodnak.

Kezdeti növekedése lassú, a harmadik évtől számíthatunk élénk hajtásnövekedésre és a terméshozam emelkedésére. Egy kifejlett, jól táplált fa 15-20 kilogramm gyümölcsöt terem.

Magról is szaporítható, de a porzós és a termős magoncok csak a harmadik évtől választhatók szét a rügyeik alakja alapján. A magoncok terméshozama, gyümölcsmérete lényegesen elmarad a fajtákétól, érdemesebb inkább fajtáit vásárolni csemeteként. Nem szereti az átültetést, szabadgyökerű cserje helyett inkább konténereset vásároljunk.

Házikertben egy porzós fajta mellé 3-5 termőset ültethetünk az uralkodó szélirány figyelembevételével.

A gyökeres csemeték rendszerint 2-3 vesszővel rendelkeznek. Ha törzses fát akarunk nevelni, csupán a legerősebbet hagyjuk meg, és képezzünk 80-90 centiméter magas törzset. A termés szempontjából a bokor legértékesebb részei az előző évi vesszők, mert azokon találhatók a termő-, illetve a pollenadó rügyek. Akkor van egyensúlyban a növényünk, ha az éves hajtások hossza legalább 25-30 centiméter. Ha a gallyak végén szinte csokrosan alig 10 centiméteres vesszőket látunk, az az elöregedés jele. olyankor érdemes megritkítani a termőfelületet.

A bogyókat éretten, de még keményen szedjük. Készüljünk fel, kényelmetlen és meglehetősen szaporátlan munka, érdemes kesztyűben végezni.

A túlérett bogyók veszítenek a C-vitamintartalmukból, viszont édesebbek.

A késői érésű fajtáknak (pl. Leicora, Ascola) magasabb a C-vitamin tartalmuk.

Sajnos a homoktövisnek is vannak károsítói. Gyakori a fuzáriumos és a verticilliumos tőpusztulás. Ne ültessük mély fekvésű területre, ezzel védekezhetünk kissé ellenük, az ültetés előtt pedig érdemes hasznos gombákat tartalmazó biológiai készítménnyel (pl. Trifender) kezelni a talajt. A kártevők közül a zöld levéltetvek, a takácsatkák és a kis farágó lepke megjelenésére számíthatunk.

 

Forrás: Kertbarát Magazin