Back to top

Szellemi kulturális örökségünk: A selmeci diákhagyományok

A selmeci diákhagyományok jóval többet jelentenek, mint néhány elszigetelt, Selmecre visszavezethető szerveződés szokásainak tovább örökítését. Jóval többet, mert a mai magyarországi diákhagyományok innen nőttek ki, s váltak az országban általánossá. Egyediségét, különös értékét az is bizonyítja, hogy 2014-ben az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága felvette a Szellemi Kulturális Örökség Jegyzékébe.
Most induló sorozatunkban a selmeci diákhagyományok kialakulását, változását és fontosabb elemeit ismertetjük. Az első részben áttekintjük, hogy mit is értünk hagyomány alatt, hogyan és miért jöttek létre a diákhagyományok, miképpen vált Selmec hazánkban ez utóbbiak kiindulópontjává.

Hagyomány alatt a régebbi korokból, időszakokból többnyire nemzedékről nemzedékre szálló és valamely közösségben továbbra is fennmaradó, érvényesülő szokást, erkölcsöt, ízlést, felfogást, szellemi alkotást értjük, amely általában íratlanul – vagy elvétve írott feljegyzésekben – megmaradt.

Tehát hosszabb idő kell ahhoz, hogy a hagyomány kialakulhasson és fennmaradhasson, de időközben változhat is, mivel gyakorlása többnyire nem szigorú szabályokhoz kötött. A hagyományok fennmaradásának záloga, hogy azokat valamely közösség a sajátjának ismerje el, őrizze és továbbadja a későbbi nemzedékeknek. (Nálunk a korábbi évszázadokban a hagyomány és a hagyaték között nem tettek különbséget, mindkettőt a hagyomány szóval illették.) Mindaddig, amíg nemzedékről nemzedékre akadnak olyanok, akik tisztelik, őrzik a hagyományokat, azok jó eséllyel élnek tovább. Ha viszont a közösség tagjai szakítanak velük, óhatatlanul elsorvadnak, elhalnak. Ugyanakkor annak is tanúi lehetünk, hogy elfeledett hagyományokat későbbi hagyománytisztelők újjáélesztenek.

A hagyományokat sokféleképpen csoportosíthatjuk, léteznek például családi (pl. keresztelés, házasságkötés, temetés) vagy népi hagyományok (karácsony, húsvét, Luca napja, fosztás, szüreti felvonulás, aratóünnepség), melyek java részét még ma is gyakoroljuk, megéljük. De beszélhetünk irodalmi, népzenei hagyományokról, miként szóhagyományról, szájhagyományról is. Nézzük azonban, hogy a diákhagyományok hogyan is alakultak ki.

Selmecbánya

selmeci_akademistak.jpg

Selmeci akadémisták 1856-ban
Selmeci akadémisták 1856-ban
A diákhagyományok az iskolákban, hosszabb idő alatt jöttek létre, történetüket Európában a 12. századig lehet visszavezetni. A középkori, kora újkori egyetemeken (pl. Pádua, Heidelberg, Wittenberg) tanuló diákok többnyire a jól szervezett iparoscéhek évszázadok folyamán kialakult közösség-összetartó szokásait vették át, és azokat aztán magukra formálták.

Az úgynevezett vándordiákok (peregrinusok) révén hazánkba is eljutottak ezek a hagyományok, és először a protestáns kollégiumokban, elsősorban Debrecenben és Sárospatakon vertek tanyát a 16–17. században.

korso_es_szalagavato_szakest.jpg

Korsó- és szalagavató szakest 1981-ben
Korsó- és szalagavató szakest 1981-ben
A 18. század második felétől – a diákautonómia fokozatos gyengülésével – azonban mindinkább elhalványultak. Ezzel szinte egy időben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián viszont erősödött a német diákoktól átvett hagyományok gyakorlása.

A selmeci diákhagyományok elemei jelenkori oktatási intézményeinkben is fellelhetők, hiszen nincs olyan középiskola, ahol végzéskor ne szerveznének ballagást, amely több egyetemünkön, főiskolánkon, újabban általános iskoláinkban is szokássá vált. A diákok az iskolától búcsúzva a Ballag már a véndiák… című dalt éneklik, miközben végigvonulnak az intézményben és az annak helyet adó településükön. A ballagás napján, pontosabban éjszakáján a végzősök fölkeresik tanáraikat, s szerenáddal fejezik ki tiszteletüket.

A felsőoktatási intézmények elsőéves hallgatóikat gólyatáborban fogadják, amely gólyaavatással, gólyabállal zárul. A középiskolák végzős diákjai szalagot tűznek fel, amellyel hírül adják, hogy hamarosan befejezik tanulmányaikat. Az utolsó tanítási napon a búcsúzó évfolyamok diákjai vidámballagás keretében, vicces öltözékekben bolondoznak iskolatársaikkal, végiglátogatva iskolájukat, városukat.

Mindezen hagyományok – talán nem meglepő – mind Selmecről származnak, az ott kialakult diákhagyományok tovább élései, illetve módosulásai.

A selmeci diákhagyományok kialakulásában, fennmaradásában döntő szerepe volt a városnak, Selmecbányának, amely a középkori Magyarország egyik leggazdagabb szabad királyi bányavárosa, s a bányászati és kohászati, majd erdészeti felsőoktatás központja volt. A selmeci akadémián – annak európai hírű oktatása miatt – tanuló számos külföldi hallgatónak köszönhetően a németországi diákszervezetek, a Burschenschaftok mintájára alakultak ki a selmeci diákszokások. Ehhez azonban az is kellett, hogy a bányászat-kohászat hanyatlásával Selmec a 19. század végére fokozatosan elszigetelődött, „alvó várossá” vált, amit az akadémisták (az akkori egyetemi hallgatók) uralhattak.

Sopron

karneval_bolondballagas.jpg

Karnevál, azaz vidámballagás Sopronban 1980-ban
Karnevál, azaz vidámballagás Sopronban 1980-ban
Jelentős fordulat következett be a hagyományok gyakorlásában és őrzésében 1918 decemberében, amikor az ismert történelmi események miatt a Bányászati és Erdészeti Főiskola költözni kényszerült. Az új székhelyen, a polgári Sopronban is adottak voltak azonban azok a feltételek, amelyek keretében végül is fennmaradhattak a selmeci diákhagyományok, a hallgatóság körében tovább élhetett a „selmeci szellem”.

A bányászati-kohászati oktatás Miskolcra költöztetése, mely 1949–1959 között zajlott, viszont törést okozott a hagyományőrzésben, mivel az erdészszaktól térben elváltak az évszázados testvérszakok. Ezt fokozta még az 1950es évek sajátos politikai légköre, a reakciósnak kikiáltott selmeci diákhagyományokat igyekeztek elsorvasztani.

Ez csak részlegesen sikerült, mert akkor is voltak hallgatók, akik a megfélemlítések, megtorlások ellenére vállalták a múltat, s őrizték több évszázados örökségünket.

Országos elterjedtség

A selmeci diákhagyományok őrzésének letéteményesei maguk az egyetemisták. Ők azok, akik Sopronba, illetve Miskolcra kerülve megismerkednek a hagyományok elemeivel, megélik azokat, majd átadják őket az utánuk következő évfolyamoknak. Ebben segítségükre van néhány egyetemi oktató és jó néhány végzett erdő-, bánya- és kohómérnök is, akik életre szólóan elkötelezték magukat a hagyományőrzéssel. Például a diákkorukban megismert selmeci-soproni nótákat, társas összejöveteleket megtartják, vagy éppen a diákszokásra utaló tárgyakat őrzik.

S örömteli az is, hogy a selmeci diákhagyományokat nem csak a tradicionális szakok hallgatói viszik tovább, csatlakoztak ahhoz a Sopronban, Miskolcon, Székesfehérváron és Dunaújvárosban alapított új szakok is.

Mit is jelentenek nekünk a selmeci diákhagyományok? Bizonyára jóval többet, mint néhány elszigetelt, Selmecre visszavezethető szerveződés szokásainak tovább örökítését. Jóval többet, mert a mai magyarországi diákhagyományok innen nőttek ki, s váltak az országban általánossá. A selmeci diákhagyományok egyediségét, különös értékét mi sem bizonyítja jobban, hogy azt az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága 2014-ben felvette a Szellemi Kulturális Örökség Jegyzékébe.

 

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2017/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Szlovák-magyar erdészeti méhészprojekt indul

A szlovák állami erdőgazdaság Kistapolcsányi Erdészete és a Vértesi Erdő Zrt. 340 millió forintos uniós támogatásból közös programot valósít meg a két erdészet méhészeti hagyományainak megújítására - jelentették be Kistapolcsány kastélyában. Az erdészetek méhészetet telepítenek, az innen származó termékek feldolgozását bemutató üzemet és méhlegelőket létesítenek.

Ötezernél is több gyerek a nyíregyházi erdei iskolában

Újabb eredményes évet tudhat maga mögött a NYÍRERDŐ Zrt. Nyíregyházi Erdészete által fenntartott Pál Miklós Erdészeti Erdei Iskola. 2017-ben 71 foglalkozás és program volt az oktatási intézményben, ezeken több mint 5600 gyerek vett részt. Ez azt jelenti, hogy egy év alatt 25 százalékkal növekedett az erdei iskolába látogató diákok száma.

Folytatódik a turistaházak látványos megújítása

Hat állami erdőgazdaság területén mintegy hárommilliárd forintból a következő két évben számos turistaház, erdei szállás fog megújulni az ország több pontján – jelentette be Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter és Révész Máriusz, a kerékpározásért és aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztos.

Budakeszi rekord: 180 ezernél is több látogató a vadasparkban

Minden eddiginél többen, mintegy 180 ezren keresték fel tavaly a Magyarországon őshonos és a Kárpát-medencébe betelepített állatfajokat természetes élőhelyükön bemutató Budakeszi Vadasparkot, amely idén is számos újdonsággal várja a látogatókat.

25 ezer hektáros óriás erdőt telepítenének Nagy-Britanniában

A héten jelentette be a brit kormány, hogy nagyszabású erdősítési projektet indítanak: ha a teljes projekt megvalósul, akkor parttól partig, Liverpool és Hull városa közötti helyenként közel 200 kilométer széles sávban fognak ötvenmillió fát telepíteni, összesen 25 ezer hektárnyi területet lefedve.

Teljes gőzzel indulhat a Mátravasút felújítása

Az 1900-as évek elején épült mátrai kisvasúthálózat sok-sok ember életével összefonódott. A 20. század első felében a kisvasút még elsődlegesen faanyagot és más nyersanyagokat szállított, azonban ez a funkció egyre inkább háttérbe szorult. Ma már elsősorban turisztikai attrakcióként működik. A növekvő létszámú utasközönség minőségi kiszolgálása érdekében azonban nagy mértékű fejlesztés szükséges.

Mesteri ajánlat: kényelmes szállás, kitűnő konyha az Isaszegi Vadászházban

A Gödöllői-dombságon s a hozzá tartozó, dél, dél-nyugati irányba húzódó homokvidéken található a Pilisi Parkerdő Zrt. Valkói Erdészete. Ebből mintegy 1000 hektáron terül el Isaszeg határában a vadaskert. A fái közt megbújó Isaszegi Vadászház nemcsak kényelmes szállással, hanem kitűnő konyhával is várja vendégeit, a vadászokat és a környéket fölfedező megfáradt kirándulókat egyaránt.

Kevesebben igényeltek szociális tüzifát

Az idén négymilliárd forintot használhatnak fel az önkormányzatok a Belügyminisztérium önkormányzati költségvetési fejezetéből szociális tűzifa vásárlására - közölte a Belügyminisztérium önkormányzatokért felelős államtitkára kedden, a Pest megyei Galgahévízen.

Enyhe idő, saras utak

Elkezdődött az új év, melyben sok izgalmas feladat elé nézhetünk. Már az első héten a természet nagy kihívást adott nekünk, hiszen a téli fagy helyett a +10 fokos meleg idő köszöntött be.

Legendák övezik a tüskevári képesfát

A tüskevári erdő szélén található Képesfa zarándok­helyet a Bakonyerdő Zrt. a település önkormányzatával közösen újította fel. Bár az egykor ott magasodó tölgymatuzsálem már nem él, a helyén nőtt fa a rajta elhelyezett szentképpel ma is megnyugvást és vigaszt nyújt a zarándoklóknak.