Back to top

Szellemi kulturális örökségünk: A selmeci diákhagyományok

A selmeci diákhagyományok jóval többet jelentenek, mint néhány elszigetelt, Selmecre visszavezethető szerveződés szokásainak tovább örökítését. Jóval többet, mert a mai magyarországi diákhagyományok innen nőttek ki, s váltak az országban általánossá. Egyediségét, különös értékét az is bizonyítja, hogy 2014-ben az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága felvette a Szellemi Kulturális Örökség Jegyzékébe.
Most induló sorozatunkban a selmeci diákhagyományok kialakulását, változását és fontosabb elemeit ismertetjük. Az első részben áttekintjük, hogy mit is értünk hagyomány alatt, hogyan és miért jöttek létre a diákhagyományok, miképpen vált Selmec hazánkban ez utóbbiak kiindulópontjává.

Hagyomány alatt a régebbi korokból, időszakokból többnyire nemzedékről nemzedékre szálló és valamely közösségben továbbra is fennmaradó, érvényesülő szokást, erkölcsöt, ízlést, felfogást, szellemi alkotást értjük, amely általában íratlanul – vagy elvétve írott feljegyzésekben – megmaradt.

Tehát hosszabb idő kell ahhoz, hogy a hagyomány kialakulhasson és fennmaradhasson, de időközben változhat is, mivel gyakorlása többnyire nem szigorú szabályokhoz kötött. A hagyományok fennmaradásának záloga, hogy azokat valamely közösség a sajátjának ismerje el, őrizze és továbbadja a későbbi nemzedékeknek. (Nálunk a korábbi évszázadokban a hagyomány és a hagyaték között nem tettek különbséget, mindkettőt a hagyomány szóval illették.) Mindaddig, amíg nemzedékről nemzedékre akadnak olyanok, akik tisztelik, őrzik a hagyományokat, azok jó eséllyel élnek tovább. Ha viszont a közösség tagjai szakítanak velük, óhatatlanul elsorvadnak, elhalnak. Ugyanakkor annak is tanúi lehetünk, hogy elfeledett hagyományokat későbbi hagyománytisztelők újjáélesztenek.

A hagyományokat sokféleképpen csoportosíthatjuk, léteznek például családi (pl. keresztelés, házasságkötés, temetés) vagy népi hagyományok (karácsony, húsvét, Luca napja, fosztás, szüreti felvonulás, aratóünnepség), melyek java részét még ma is gyakoroljuk, megéljük. De beszélhetünk irodalmi, népzenei hagyományokról, miként szóhagyományról, szájhagyományról is. Nézzük azonban, hogy a diákhagyományok hogyan is alakultak ki.

Selmecbánya

Selmeci akadémisták 1856-ban
Selmeci akadémisták 1856-ban
A diákhagyományok az iskolákban, hosszabb idő alatt jöttek létre, történetüket Európában a 12. századig lehet visszavezetni. A középkori, kora újkori egyetemeken (pl. Pádua, Heidelberg, Wittenberg) tanuló diákok többnyire a jól szervezett iparoscéhek évszázadok folyamán kialakult közösség-összetartó szokásait vették át, és azokat aztán magukra formálták.

Az úgynevezett vándordiákok (peregrinusok) révén hazánkba is eljutottak ezek a hagyományok, és először a protestáns kollégiumokban, elsősorban Debrecenben és Sárospatakon vertek tanyát a 16–17. században.

Korsó- és szalagavató szakest 1981-ben
Korsó- és szalagavató szakest 1981-ben
A 18. század második felétől – a diákautonómia fokozatos gyengülésével – azonban mindinkább elhalványultak. Ezzel szinte egy időben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián viszont erősödött a német diákoktól átvett hagyományok gyakorlása.

A selmeci diákhagyományok elemei jelenkori oktatási intézményeinkben is fellelhetők, hiszen nincs olyan középiskola, ahol végzéskor ne szerveznének ballagást, amely több egyetemünkön, főiskolánkon, újabban általános iskoláinkban is szokássá vált. A diákok az iskolától búcsúzva a Ballag már a véndiák… című dalt éneklik, miközben végigvonulnak az intézményben és az annak helyet adó településükön. A ballagás napján, pontosabban éjszakáján a végzősök fölkeresik tanáraikat, s szerenáddal fejezik ki tiszteletüket.

A felsőoktatási intézmények elsőéves hallgatóikat gólyatáborban fogadják, amely gólyaavatással, gólyabállal zárul. A középiskolák végzős diákjai szalagot tűznek fel, amellyel hírül adják, hogy hamarosan befejezik tanulmányaikat. Az utolsó tanítási napon a búcsúzó évfolyamok diákjai vidámballagás keretében, vicces öltözékekben bolondoznak iskolatársaikkal, végiglátogatva iskolájukat, városukat.

Mindezen hagyományok – talán nem meglepő – mind Selmecről származnak, az ott kialakult diákhagyományok tovább élései, illetve módosulásai.

A selmeci diákhagyományok kialakulásában, fennmaradásában döntő szerepe volt a városnak, Selmecbányának, amely a középkori Magyarország egyik leggazdagabb szabad királyi bányavárosa, s a bányászati és kohászati, majd erdészeti felsőoktatás központja volt. A selmeci akadémián – annak európai hírű oktatása miatt – tanuló számos külföldi hallgatónak köszönhetően a németországi diákszervezetek, a Burschenschaftok mintájára alakultak ki a selmeci diákszokások. Ehhez azonban az is kellett, hogy a bányászat-kohászat hanyatlásával Selmec a 19. század végére fokozatosan elszigetelődött, „alvó várossá” vált, amit az akadémisták (az akkori egyetemi hallgatók) uralhattak.

Sopron

Karnevál, azaz vidámballagás Sopronban 1980-ban
Karnevál, azaz vidámballagás Sopronban 1980-ban
Jelentős fordulat következett be a hagyományok gyakorlásában és őrzésében 1918 decemberében, amikor az ismert történelmi események miatt a Bányászati és Erdészeti Főiskola költözni kényszerült. Az új székhelyen, a polgári Sopronban is adottak voltak azonban azok a feltételek, amelyek keretében végül is fennmaradhattak a selmeci diákhagyományok, a hallgatóság körében tovább élhetett a „selmeci szellem”.

A bányászati-kohászati oktatás Miskolcra költöztetése, mely 1949–1959 között zajlott, viszont törést okozott a hagyományőrzésben, mivel az erdészszaktól térben elváltak az évszázados testvérszakok. Ezt fokozta még az 1950es évek sajátos politikai légköre, a reakciósnak kikiáltott selmeci diákhagyományokat igyekeztek elsorvasztani.

Ez csak részlegesen sikerült, mert akkor is voltak hallgatók, akik a megfélemlítések, megtorlások ellenére vállalták a múltat, s őrizték több évszázados örökségünket.

Országos elterjedtség

A selmeci diákhagyományok őrzésének letéteményesei maguk az egyetemisták. Ők azok, akik Sopronba, illetve Miskolcra kerülve megismerkednek a hagyományok elemeivel, megélik azokat, majd átadják őket az utánuk következő évfolyamoknak. Ebben segítségükre van néhány egyetemi oktató és jó néhány végzett erdő-, bánya- és kohómérnök is, akik életre szólóan elkötelezték magukat a hagyományőrzéssel. Például a diákkorukban megismert selmeci-soproni nótákat, társas összejöveteleket megtartják, vagy éppen a diákszokásra utaló tárgyakat őrzik.

S örömteli az is, hogy a selmeci diákhagyományokat nem csak a tradicionális szakok hallgatói viszik tovább, csatlakoztak ahhoz a Sopronban, Miskolcon, Székesfehérváron és Dunaújvárosban alapított új szakok is.

Mit is jelentenek nekünk a selmeci diákhagyományok? Bizonyára jóval többet, mint néhány elszigetelt, Selmecre visszavezethető szerveződés szokásainak tovább örökítését. Jóval többet, mert a mai magyarországi diákhagyományok innen nőttek ki, s váltak az országban általánossá. A selmeci diákhagyományok egyediségét, különös értékét mi sem bizonyítja jobban, hogy azt az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága 2014-ben felvette a Szellemi Kulturális Örökség Jegyzékébe.

 

Forrás: 
A Mi Erdőnk
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a A Mi Erdőnk 2017/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Mosonmagyaróvárra gyűlnek az európai vidékfejlesztés döntéshozói

Új kihívások vidéken – hagyományok és átalakuló mezőgazdaság címmel szerveznek mintegy 350-400, Európa számos országából érkező szaktanácsadó, vidékfejlesztési és agrárszakember, döntéshozó részvételével nagyszabású konferenciát a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának szervezésében júniusban Mosonmagyaróváron.

A jövő állatorvosai a Nemzeti Lovardában

A felújítás óta először vehettek részt gyakorlati oktatáson az Állatorvostudományi Egyetem hallgatói a Nemzeti Lovardában.

Több mint fröccs

Több mint fröccs – Fehér- és rozé borok nyárra címmel indít bortanfolyamot májustól a képzési kínálatát megújító Zsigmond Király Egyetem (ZSKE). Ez az első kurzus az egyetem Élményturizmus Akadémia sorozatában, amelynek célja, hogy izgalmas és korszerű gyakorlati ismereteket nyújtson az érdeklődők számára.

Térkép a gyógynövények erdejében: képzést indít a Szent István Egyetem

A gyógynövényekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat sajátíthatják el a téma iránt érdeklődők a Szent István Egyetemen. A rövid, ám annál tartalmasabb képzést nemzetközileg elismert egyetemi oktatók tartják – egyebek közt az otthon elkészíthető termékekről is szó esik majd.

Kicsi a bors, de erős!

Önállóságra törekszik, határozott céljai vannak, és mindennél jobban szereti a lovait – tudtuk meg Plavecz Szabrináról, aki hatalmas lovával tizenhárom évesen jelentkezett először a Talent Programba, azóta a válogatott tagjaként is lovagolt, legújabban pedig felvételt nyert a program második korcsoportjába.

Versengés az erdőben

Pénteken rendezték meg a mátramindszenti iskolában a XXVI. Kaán Károly Természet és Környezetvédelmi verseny Nógrád megyei döntőjét. A versenyen 5-6. osztályos diákok vettek részt. A versenyzők közül a legjobb továbbjutott az országos versenyre is.

Élettel teli emlékerdő

Beliczay István nyugdíjas erdőmérnök éveinek számában már a második nyolcas is megjelent, de még ma is friss, pontosan idézi a legfontosabb történeteket. Valamikor a múlt rendszerben kezdte szövögetni álmát, s már huszonkét esztendeje, hogy Tompa határában megvetette alapjait az Emlékerdőnek.

Jubilál a debreceni agrárképzés

Debrecenben indult az ország első magyar nyelvű felsőfokú agrárképzése 1868-ban. A jubileumot évfolyamtalálkozóval, konferenciával, a Tiszántúli Agrártudományi Napokkal ünnepli a Debreceni Egyetem agrárkara, amely ma már a világ kétszáz legjobb képzőhelye között van.

Régi fajták újjászületése

Az utóbbi években felkapottá váltak a régi falusi portákon, szőlőhegyeken gondozás nélkül is bőséges, egészséges, jóízű termést nevelő gyümölcs-tájfajták. Ezeket a gazdálkodó ember a természet segítségével válogatta ki aszerint, hogy ami kevés törődés mellett is életképes, termőképes maradt, azt továbbszaporította.

Az élelmiszer kurta útja

A Budapesti Gazdasági Egyetemen kétnapos Kutatói Napok rendezvénysorozaton várták az érdeklődőket, amelynek legfőbb célja volt az egyetemi kutatások megismertetése az egyetemi polgárok, a tudományos, és a szakmai közönség körében. A kétnapos eseménysorozat keretében megvalósuló interaktív workshopokra, kerekasztal-beszélgetésekre és előadásokra több száz résztvevőt regisztráltak a szervezők.