0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Tamás Gábor: Elvész a nyom…

Egy fotós, egy kép, egy történet sorozatunk következő részében Tamás Gábor matematika–kémia szakos tanár képét mutatjuk be. Ferences szerzetesként a természet mindig találkozást jelent számára a Teremtővel, és közösséget mindennel, ami ott körülveszi. A természetfotózás a digitális világ beköszöntével vált kedvenc időtöltésévé.
Sorozatunkban a természetből ellesett ritka, avagy különös pillanatokra szeretnénk ráirányítani a figyelmet. A képhez természetesen mindig tartozik egy fotós, a párosukat pedig gyakran egy izgalmas történet köti össze.
„Nem tudom pontosan, mit jelenthetett Petőfinek a Kiskunság rónája, és csupán sejtem, mi járhatta át Assisi Szent Ferencet, amikor a Teremtőt teremtményeiben dicsérte.

Arról azonban van tapasztalatom, hogy a természet öntudatlan szépsége üzenet, mely akkor jut el hozzám, ha önmagamról elfeledkezve rá tudok csodálkozni. Letelepedni az éjszaka leple alatt egy magasles alá, s kicsit borzongva hallgatni az ébredező madarak tollászkodását, a hazatérő vad neszezését, a titokzatos reccsenések és suhogások izgalmas sokféleségét, majd a felkelő nap aranyos ragyogásában szarvasok, őzek, vaddisznók, rókák, nyulak bukkanhatnak fel bármelyik nyiladékon, hogy megtiszteljenek jelenlétükkel, és visszafogadjanak bennünket, elidegenedetteket. Mindez olyan élmény, melyet egyszer mindenkinek át kellene élnie. Nincs két egyforma reggel, minden erdő és tisztás új és újabb titkokat mutat.

A téli világot még különlegesebbé teszi, hogy egyre rövidebb időre ajándékoz meg bennünket igazi havas tájjal a természet. Most az én szememmel látható mindez. Alig állt el a hóesés, amikor egyik barátommal túrára indultunk.

Már régóta vártam a kedvező alkalmat, hogy egy havas képre nagy rekesszel megrajzoljam a betlehemi csillagot. Csodálkozva láttam, hogy valaki már megelőzött bennünket, és ott hagyta a nyomát a hóban.

Nem is tudtam úgy komponálni, hogy ne látszódjon, s így ez lett a címadó motívum.”

 

 

Tamás Gábor matematika–kémia szakos tanár az esztergomi ferences gimnáziumban. A Vértes hegység lábánál, Csákváron nőtt föl, a Csíkvarsai rét közelsége pedig tovább szélesítette a lehetőségek tárházát, amikor testvéreivel, barátaival a környéken kirándult. Nemcsak a domborzat változatossága, hanem a megfigyelhető állat- és növényfajok gazdagsága teszi különlegessé ezt a vidéket. Ferences szerzetesként a természet mindig találkozást jelent számára a Teremtővel, és közösséget mindennel, ami ott körülveszi. A természetfotózás a digitális világ beköszöntével vált kedvenc időtöltésévé.

Forrás: A Mi Erdőnk